
Ez volt Kádár János kedvenc vicce, ezzel pusztította munkatársait
Olvass tovább...
Egészen máshogy zajlottak Magyarországon az ünnepek a szocializmus idejében.
Télapó, fenyőünnep – valószínűleg sokan emlékeznek még ezekre, mely kifejezések egészen a nyolcvanas évek végéig használatban voltak, tegyük hozzá a télapó még manapság is gyakran elhangzik. A politikai okokból átnevezett vallási ünnepeknek célja volt, szerették volna, ha minél kisebb súlya van ezeknek, a Húsvétot azonban nem nevezték át, de nem is különösebben ünnepelték.
Habár Kádár János munkaszüneti napnak nyilvánította húsvéthétfőt, április 4. (az azóta már eltörölt felszabadulás napja) és május 1. (a munka ünnepe) mellett azonban ennek is inkább egyfajta szocialista politikai színezetet kívántak adni, a Húsvétra pedig gyakran „rászerveztek” különböző nem vallási jellegű programokkal, hogy távol tartsák az embereket a templomtól.
Olvass tovább...
Az MSZMP eleinte tiltotta a körmeneteket, ám később mégis engedélyezte azt, arról azonban nem tettek le, hogy a fiataloknak más, színesebb programokat tervezzenek a vallási ünnepekre. Húsvétkor rendszerint a körmenet idejére időzítették a helyi focimeccseket, de tartottak tájfutást és autóversenyt, különböző koncerteket is ezeken a napokon. Talán a „locsolóbál” állt legközelebb nevében az ünnephez.
Olvass tovább...
Habár a nyuszi – tojás párhuzam elterjedt, a Húsvét kapcsán leginkább csak pogány és egyiptomi (!) szokásokról szóltak a hírek, a vallási szimbólumokat nem említették, a természet újjáéledése felé próbálták terelni az ünnep jelentését.
A locsolkodást inkább negatív hangnemben emlegették a Kádár-korszakban, kiemelték az ilyenkor túlzott alkoholfogyasztást, és inkább az esküvőszezon kezdetét időzítették ezekre az alkalmakra, hogy a fiatalok ne a locsolkodással legyenek elfoglalva.