Nem ez az első alkalom, hogy vita alakul ki arról, miként kezeljék a radikális jobboldali pártot. A 2013-ban alakult és 2017 óta parlamenti párt a kereszténydemokrata CDU mellett Németország legnagyobb támogatottsággal rendelkező pártja. Mindezt szemléletesen bizonyították a február végi előre hozott parlamenti választások, amelyek nyomán az Alternatíva Németországért (AfD) mandátumainak számát a 2021 őszi eredményéhez viszonyítva duplájára növelte. A március 25-én alakult új, 635 tagú Bundestagban immár 152 képviselővel rendelkezik, fölényesen megelőzve a harmadik helyen álló szociáldemokrata SPD-t.
Az illegális bevándorlás elleni harc fő zászlóvivőjének számító párt népszerűségét jelzi, hogy a napokban nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatási adatok szerint támogatottsága magasabb lett, mint az első helyet mindeddig tartósan birtokló CDU/CSU-é.
A lavinát a felmérés adatai mellett tulajdonképpen a Bundestag nyitó ülése indította el. Ezen ugyanis a törvényhozás pártjai közül egyedül az AfD parlamenti alelnökjelöltjét vétózták meg a többiek, ami a közvéleményben is meglehetős felzúdulást váltott ki. Olyannyira, hogy nem sokkal ezt követően Jens Spahn, a CDU parlamenti frakciójának alelnöke egy interjúban azt hangsúlyozta, hogy a radikális jobboldali pártot az eddig kiközösítés helyett úgy kell kezelni, mint a többi parlamenti pártot. A konzervatív politikus ezzel a nyilatkozatával közvetve a pártelnök és egyben kancellárjelölt Friedrich Merzcel is szembeszállt. Követelte, hogy az AfD-t ne zárják ki a különböző parlamenti bizottságokból és a többi pártot megillető eljárási szabályzatból. Merz ugyanis még a koalíciós tárgyalások előtt egy parlamenti vitában azt hangoztatta, hogy a radikális párttal sem együttműködésről, sem toleranciáról nem lehet szó.
Spahn nyilatkozata az első napokban nemcsak a szociáldemokraták és a Zöldek Pártja részéről, de még a konzervatívok táborában is elutasítást váltott ki. Nem sokkal később ugyanakkor több tekintélyes kereszténydemokrata politikus szintén úgy foglalt állást, hogy az AfD-t „demokratikus módon” kell kezelni. Jens Spahnt követően Michael Kretschmer, Szászország tartomány kereszténydemokrata miniszterelnöke hangsúlyozta, hogy az AfD képviselőinek is biztosítani kell azokat a demokratikus jogokat, amelyekkel az összes többi párt képviselői rendelkeznek.
A következő, hasonló szellemben nyilatkozó konzervatív parlamenti képviselő a mecklenburg-elő-pomerániai Philipp Amthor volt. Spahnhoz és Kretschmerhez csatlakozva azt hangoztatta, hogy az AfD-t "szenvedélyes és érdemi vitával kell visszaszorítani, nem pedig különböző parlamenti jogi trükkökkel".
Legutóbb pedig szintén egy magas rangú CDU-politikus foglalt állást az ügyben. Johann Wadephul frakcióvezető-helyettes szerint el kell ismerni, hogy az AfD-é a Bundestag második legnagyobb frakciója. Sürgette azt is, hogy az AfD arra alkalmas jelöltjeit parlamenti bizottsági elnököknek is megválaszthassanak. Wadephul közölte azt is, hogy erről már vita folyik a CDU parlamenti képviselőcsoportjában. sőt az SPD-vel is tárgyalnak arról, hogyan kezeljék az AfD-t a Bundestagban.
Ennek ellenére a konzervatívokat ismét bírálták a szociáldemokraták és a Zöldek is. Saskia Esken, az SPD társelnöke az hangoztatta, hogy az AfD nem demokratikus párt. A Zöldek Pártjának egyik vezetője pedig úgy fogalmazott, hogy az AfD nem olyan ellenzéki párt, mint a többi.
Az AfD egyelőre nem reagált a konzervatív politikusok nyilatkozataira. Korábbi állásfoglalásaiban azonban a lehatározottabban elítélte a megkülönböztetést, illetve kiközösítést. Alice Weidel társelnök ennek kapcsán korában külön találkozót kért Julia Klöcknertől, a Bundestag új, konzervatív elnökétől.