Az euró lassan, de biztosan átveszi a dollár szerepét

Kevésbé feltűnően, de annál következetesebben zajlik a globális pénzügyi rendszer egyik legfontosabb átrendeződése:

a dollár szerepének fokozatos erodálódása és az euró megerősödése.

A folyamatról néhány hete már írtunk. Az átrendeződés kapcsán már akkor is Donald Trump különös katalizátor szerepe volt az apropó, pedig márciusban még nem is látszott, mekkora tőkepiaci felfordulást okoz az amerikai elnök. 

Nem forradalom ez, hanem lassú kihátrálás a hegemónia mögül — főként az új amerikai adminisztráció teljesen hektikus döntéshozatala miatt.

Amíg Washington kaotikusan próbálja újrarajzolni a világgazdasági térképet, Brüsszel csendben egy olyan értéket kezd felépíteni, amit évtizedekig a gyengeség jeleként könyveltek el:

az unalmasságot.

A kiszámíthatatlanság ára: $$$

Az amerikai dollár még mindig a világ első számú tartalékvalutája, de már nem vitathatatlanul az. A Trump-adminisztráció második ciklusának első hónapjaiban újabb vámháborús fordulatok, kiszámíthatatlan külkereskedelmi fenyegetések és a gazdaságpolitikai kettős beszéd tették világossá: a dollár nem az a biztonságos menedék, aminek egykor hitték.

A piac is így látja. A Bloomberg adatai szerint a spekulatív tőke egyre nagyobb része pozicionálja magát az euró erősödésére. Opciós piacokon a legmagasabb elmozdulásokat jegyezték fel az utóbbi évtizedben, a nagy hedge fundok 1,20-as EUR/USD árfolyamot céloznak, és a spekulatív pozíciók az elmúlt hat hónap legerősebb „long euro” piaci meggyőződést mutatják.

Devizapárok, indexek, árutőzsdei termékek, részvények, CFD-k. Minden, ami a hullámzó árfolyamok kapcsán megdobogtatja egy trader szívét. Portfolio Trader

A dollár már nem reflexből az alapértelmezett választás, nem menedék, hanem kockázati faktor.

Ez nem csupán árfolyam-történet: az amerikai kötvénypiac vonzereje is meggyengült. Az európai kötvényhozamokkal szemben a dollárkötvények relatív előnye elolvadt, részben az amerikai fiskális politika túlzott kockázatvállalása, részben pedig a német költségvetési szigorból történt „taktikai kilépés” miatt, amely újra vonzóvá tette a Bundokat.

Már érződik a mocorgás

Európában pedig valami történik. Ahogy arról korábban írtunk, Christine Lagarde, az EKB elnöke zárt ajtók mögött már arról beszél, hogy az euró a globális devizatartalékok közel egynegyedét teszi ki. Ez nem puszta véletlen: az euróban történő kereskedelem és tartalékfelhalmozás mögött tudatos politikai és intézményi háttér húzódik meg. Az EU most nem csupán reagál, hanem pozicionál.

És nem csak európai szemszögből nézve.

A Portfolio megkeresésére reagálva Darrell Duffie, a Stanford Egyetem professzora úgy fogalmazott:

Az amerikai kormányzat lépései komoly lehetőséget teremtettek az euró számára, hogy dominánsabbá váljon a nemzetközi pénzügyekben. A »Mar-a-Lago-terv« mintha egy új amerikai stratégiát jelezne: kevésbé ragaszkodnak a dollár dominanciájához.

Duffie szerint a Fehér Ház lépései nem csak véletlen hibák, hanem a geopolitikai rend átrendeződését tükrözik. „Úgy tűnik, az USA gyakorlatilag beletörődik egy másik globális deviza megerősödésébe.

És ha ez valóban megtörténik, csak az euró lehet az alternatíva — pusztán Európa gazdasági súlya, az EKB intézményi ereje és az uniós jogállamiság iránti elkötelezettség miatt.

Ugyanakkor a professzor hangsúlyozta, hogy a tartalékvaluta-szerep nem politikai deklaráció kérdése. „Általában nem kormányzati döntés az, hogy egy adott kereskedelmi ügylet dollárban vagy euróban történik — ez a magánszektor preferenciáin múlik, és így is kell lennie.” A politikai akaraton túl tehát az EU-nak az intézményi infrastruktúráján kell dolgoznia, ha komolyan gondolja az euró nemzetközi megerősítését.

„Ha valóban bővülni fog az euró használata a nemzetközi pénzügyekben, akkor az uniónak továbbra is a bankrendszer minőségére, a fizetési rendszerek fejlesztésére, a tőkepiacok integrációjára és az államkötvények piacának likviditására kell összpontosítania” – fogalmazott Duffie.

Majd hozzátette:

Nem gondolom, hogy a dollár teljes mértékben elveszíti domináns szerepét, de az biztos, hogy ma több tér nyílik az euró számára, mint az elmúlt másfél évtizedben bármikor.

Az unalmasság díja a stabilitás

Az euró előnye nem abban rejlik, hogy a gazdasági kilátások annyira lenyűgözők lennének a valutaövezet országaiban, hanem abban, hogy stabil.

Az EU régóta híres arról, hogy lassú, bürokratikus és konszenzuskereső — és pontosan ezek az attribútumok váltak most értékké.

Egy világban, ahol a vezető hatalmak előre be nem jelentett vámokkal, szankciókkal és szövetségi hűtlenséggel operálnak, a szabályokhoz ragaszkodó, nehézkesen, de kiszámíthatóan működő Brüsszel már-már menedékként tűnik fel.

India, Kanada, Japán, Dél-Korea, és több latin-amerikai állam is egyre inkább úgy látja: ami eddig gyengeség volt — például az EU döntéshozatalának jogászkodó jellege —, az ma már megbízhatóságot jelent. A piac is így értékel: az euró stabilitása vonzza a hosszú távú tartalékeszközt kereső intézményi befektetőket, különösen azokat, akik a dollártól való függést csökkentenék.

Egyelőre nehéz megmondani, hogy mennyire: jelenleg csak a 2024 negyedik negyedéves kimutatások érhetők el az IMF adatbázisában, amely szerint 20 százalék körüli az euró részesedése a globális devizatartalékokban.

Természetesen nincs még vége a dollárhegemónia történetének: az euró nem lett automatikusan a dollár felváltója, és a globális devizatartalékokban még mindig háromszor annyi a dollár, mint az euró.

Az európai adósságpiac továbbra is széttagolt, és a közös kötvénypiac csírája még csak most bontogatja szárnyait:

de Brüsszel világos terve, hogy megalkossa a tőkepiaci uniót, hogy vonzóbbá tegye az európai tőzsdéket és pénzpiacokat.

Noha ez egy több évtizedes terv, amely az EU-s alapszerződésekben is szerepel, sokévnyi tetszhalott állapot után az uniós veresnyképességi reformokról szóló viták miatt új lendületet kapott. Az Európai Bizottság várakozásai szerint már 2026-ra minden szükséges szabályozói ügyet lezárnak és elindulhat a befektetéseket és megtakarításokat az európai piacokon tartó rendszer.

Ahogy Christian de Boissieu, a párizsi egyetem professzora még márciusban fogalmazott: „A dollár dominanciájának lassú erodálódása reális, de a globális duopólium a 2020-as évek végéig velünk maradhat.”

Ettől még a folyamat elindult. Csak nem feltétlenül Brüsszel szándékán múlik, hanem Washington hibáin. A dollár elsősorban azért domináns, mert bizalom van mögötte — ez a bizalom azonban erodálódik. Az euró pedig, ha másból nem is, Donald Trump felelőtlenségének hála nyerheti meg a piac bizalmát.

Címlapkép forrása: 2020 SOPA Images via Getty Images

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ