A szakemberek bizakodtak abban, hogy a baloldali zöldkoalíció bukása után az új német kormánnyal lehetőség nyílik a szakmai alapú energiapolitikai párbeszédre, amelynek részeként az atomenergia visszatérhet a német energiamixbe. Az atomellenes döntés fenntartásával és a zsákutcás zöldítés további erőltetésével a következmények még drámaibbak lesznek – mondta lapunk megkeresésére Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő.
A német nukleáris szövetség új elemzésében az atomerőművek újraindítását kéri arra hivatkozva, hogy a német atomerőművek további üzemeltetése biztonságos, gazdaságilag életképes és klímabarát alternatívát kínál a jelenlegi energiapolitikával szemben. Hat, korábban leállított atomerőművi egység újbóli üzembe helyezése műszakilag lehetséges, viszont az idő sürget.
Minél gyorsabban születik meg a (politikai) döntés, annál kevesebb pénzbe kerülne – magyarázta Hárfás Zsolt.
Rámutatott, az idő a leállított atomerőművek újbóli elindítása ellen dolgozik, hiszen azok már jelenleg is a leszerelés különböző fázisaiban vannak. Az üzemeltetők folyamatosan kapják a leszerelés egyes fázisaira szóló engedélyeket a hatóságoktól. Nemrég a bajor környezetvédelmi hatóság adta meg a végleges engedélyt a gundremmingeni atomerőmű leszerelésére. Hat hónapon belül kezdődik meg a hűtőtornyok felrobbantása, ami végleg megpecsételi az erőmű sorsát.
Most ott tartunk, hogy nemrég elfogadták a német alkotmány módosítását, ami immár kőbe vési a 2045-ös klímasemlegesség elérését, valamint egy most felálló ötszázmilliárd euró infrastruktúra-alap létrehozását, amelyből további százmilliárd eurót kapnak a zöldek szerint gazdaságos, ám piaci alapon életképtelen zöldprojektek. Hárfás Zsolt szerint már az eddigi zöldítési folyamatot is hatalmas kudarcnak kell tekinteni.
Huszonöt éve ugyanis, április 1-jén lépett életbe a megújuló energiaforrásokról szóló törvény (EEG), de az olcsó áram ígéretének az ellenkezője valósult meg, hiszen a folyamatosan növekvő nap- és szélerőművi kapacitásokkal együtt felfelé mozgott a villamos energia ára is.
Akkor az átlagos háztartási villamosenergia-ár még csak 13 eurócentbe került kilowattóránként, ma pedig több mint negyven eurócentbe, miközben a megújulók támogatása már most is hatalmas költségvetési pénzeket emészt fel. Ráadásul 2000 és 2022 között több mint négyszázmilliárd eurót költöttek el az áramáron keresztül a megújulók támogatására, de az elszabadult áramárak megfékezése érdekben ezt a pótdíjat már évek óta teljes egészében adóbevételekből finanszírozzák.
A német átállás tehát egy nagyon drága energetikai kísérlet, amely súlyosan megterheli a fogyasztókat és az ipart is. Egy zöldacélt gyártó üzem már az év elején leállította a termelését, mert a sokkoló árakat nem tudta kigazdálkodni. Más cégek külföldre helyezik át a termelést. Az eredmények tehát kijózanítók.
A „zöldátállás” szellemében a nap- és szélerőművi kapacitások féktelen fejlesztése és a német atomerőművek leállítása nem váltott ki „zöld gazdasági csodát”, hanem éppen ellenkezőleg: törékenyebbé és sokkal drágábbá tette az energiaellátást.
Hárfás Zsolt borúlátó, ugyanis a jelenlegi folyamatok mentén tovább nő az import, és áramkorlátozások is lehetnek. A villamosenergia-igény 2030-ig megduplázódhat, miközben a nap- és szélerőművek valós ellátásbiztonságot nem tudnak garantálni, és a kritikus időszakokban égetően szükség van a szén- és gázerőművekre is, ám a szénerőműveket le kellene állítani a klímasemlegesség jegyében. Az összekapcsolt rendszerek miatt a német energiahiány már most is drámai hatást gyakorol a szomszédos országok energiaáraira is.
