Magyar Narancs: Sokat beszél rendszerességről és fegyelemről. Mennyi gyakorlásra van szüksége? Főképp azokat a darabokat gyakorolja, amelyeket a következő koncertjein előad, vagy pusztán saját örömére is játszik, esetleg azért, hogy formában tartsa magát?
Emmanuel Pahud: Egy aktív előadóművésznél ez kicsit mindennek a keveréke. Természetesen jó formában kell lenni, de az élet tele van új projektekkel, új repertoárral – némelyik új darabhoz, mondjuk egy fuvolaversenyhez hetekre, akár hónapokra van szükség, máshoz esetleg elég pár nap, hogy „megtisztogassuk” a játékot. De sokszor azért fontos egy már ismert darabot is gyakorolni, mert az felfedezésekhez, új perspektívákhoz vezethet, és segíthet a művészi higiéniában. Az ötvenes éveim közepén járok, jobban kell ügyelnem az egészségemre, és egy kicsit több időre és munkára van szükségem a jó formához és az új kihívásokhoz.
MN: Hogyan tartja magát jó formában fizikailag? Énekeseknek sok alvásra van szükségük például.
EP: A jó alvás persze előfeltétel, és bizonyos mértékig a megfelelő táplálkozás is. Másrészt az, hogy mozgásban legyünk. Gyalog megyek a szállodából a koncerthelyszínig, ami olykor már néhány kilométer. Az edzőterem és az uszoda nem az én világom, de szeretek biciklizni, télen síelni. Tudja, a fuvolázás elég kimerítő a testnek, mert hiperaktív lélegzést igényel – mi több levegőt veszítünk, mint bármelyik másik fúvós hangszeres, mert nem valami nádba vagy fúvókába fújunk, hanem részben a levegőbe, ami elvész, tehát a tüdőnek és a szívnek sok munkája van. Ez erős fizikai munka.
MN: Mennyi szabadsága van a fuvolistának egy darabban?
EP: Minél többet gyakorolunk, minél inkább magunkévá tesszük a darabot úgy, hogy nemcsak a saját szólamunkat tudjuk, hanem a zenekar többi szólamát is, annál inkább elmélyül a darab ismerete, és akkor szabadabban választhatunk az interpretációs opciók között. Tehát ez a darab igazi ismeretétől függ – például az Ibert-fuvolaversenynél is, amelyet Budapesten fogok játszani, nem elég ismerni a technikai kihívásokat, azt is tudni kell, hogyan viszonyul a fuvolaszólam a zenekarhoz, mert ez mindig egy beszélgetés a különböző hangszercsoportok, zenei vonalak között. Ha a Berlini Filharmonikusok vezető fuvolistájaként játszom, ha kamarapartnerekkel vagy vendégművészként, a szerepem mindig más. Sosem veszítem el a nagy képet, ehhez pedig az egész partitúrát kell tanulmányoznom.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
