Donald Trump a kiszámíthatatlanság mintaképe. Amit egyszer bejelentett – gondoljunk a Kanadával vagy a Mexikóval szembeni vámokra –, azt képes másnap rögtön felfüggeszteni, majd néhány héttel később, a „felszabadulás napján” szinte a világ összes országára kiterjedő intézkedésekről dönt. Ami számára a „felszabadulás napja”, az a pénz- és tőkepiacoknak igazi felfordulás volt; három nap alatt 5000 milliárd dollárnyi érték, az amerikai GDP ötöde olvadt el a világ tőzsdéin.

Egy héttel a bejelentés után azonban 90 napra felfüggesztette a 10 százaléknál nagyobb vámokat (a Kínára kivetettet tovább emelte 125 százalékosra), ami megnyugtatta a piacokat. Talán nem túlzás, de az egész világ azt találgatja, mi lesz a következő lépés, és mi a célja Donald Trumpnak az általános bizonytalanság és kiszámíthatatlanság fenntartásával. Mindeközben a magyar kormány továbbra is képtelen leszállni Brüsszel ekézéséről, az EU-t érintő vámok miatt az EU-t okolja.

Pedig a tagság ebben az esetben még inkább felértékelődött, hiszen a The Economist elemzése szerint

ha nem lennénk az EU-ban, Magyarországnak 20 helyett 37 százalék körüli vámot kellene fizetnie az új rendszerben.

Nagyobb sarc az EU-ban csak az ír (bő 40 százalék) és a szlovák termékeket (kb. 46 százalék) érintené.

Mindenesetre a kommunikáció szintjén a magyar kormány hisz az Orbán–Trump-barátságban, és ennek köszönhetően szerinte előnyös gazdasági megállapodás fog születni a két ország között. Arról már kevésbé szól a propaganda, hogy a kivetést alátámasztó dokumentum szerint a Magyarországon tapasztalható korrupció mértéke is nyomós érv volt az új vámrendszer mellett. Bár Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a ma már ügyvédként dolgozó egykori budapesti nagykövetre, David Pressmanre kente, hogy hazánkat ilyen összefüggésben említették, valójában Magyarországot nem most hozta össze először Amerika a korrupció fogalmával.