Megtiltott és betiltott tüntetések, avagy milyen korlátai vannak a gyülekezési jognak?

Az állam hatalmát korlátozó jogok között már a XVIII. században megjelent a gyülekezési szabadság, vagyis a polgároknak az a joga, hogy magán- vagy közügyek megtárgyalására gyűléseket tarthatnak. Napjainkra a gyülekezési jog az úgynevezett kommunikációs jogok közé került, és mint ilyen, kitüntetett szerepet játszik az alkotmányos jogok között.

Figyelemfelhívás és nyomásgyakorlás

A gyülekezés (demonstráció, felvonulás) a véleménynyilvánítás egy fontos formája, amelynek a hatékonyságát az adja, hogy a gyülekezés résztvevői sokan, személyesen, másokkal közösen nyilvánítják ki a véleményüket, ami különösen alkalmas lehet figyelemfelhívásra és nyomásgyakorlásra – állítja honlapján a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet. Ismertetésük szerint a gyülekezés megsokszorozza az egyéni véleménynyilvánítás erejét; tudatja, hogy a vélemény egy összefogásra kész közösség álláspontja; kifejezésre juttatja a résztvevők elszántságát a közös cselekvésre, így hatékonyan formálja a társadalmi környezetet.

A XXI. század első évtizedében – a legtöbb európai országhoz hasonlóan – mintha sokként érte volna a polgárokat, a rendőrséget és a tudományt is az a tény, hogy a tüntetések elveszíthetik békés jellegüket, hogy a rendőrség feladata messze túlmutat a rendezvény környezetének biztosításán és a forgalomszervezésen

– állapította meg doktori értekezésében Hajas Barnabás alkotmányjogász, aki szerint csaknem valamennyi európai országban megdöbbenést váltottak ki azok a politikai manifesztációk, amelyek során a rendőrség és a rendezvények résztvevői összecsaptak.

Lehet-e alapvető jogot korlátozni?

A gyülekezési törvény szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy engedély vagy – törvényben meghatározott kivételekkel – előzetes bejelentés nélkül, békésen és fegyvertelenül másokkal közösen felvonulásokat és tüntetéseket szervezzen és azokon részt vegyen.

Gyűlésnek minősül a legalább két személy részvételével közügyben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetel.

Az Alaptörvény a gyülekezési jogot – a tizenötödik módosítás előtt – két helyen említi:

• „Mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez.” (VIII. cikk [1] bekezdés)
• „A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.” (VI. cikk [1] bekezdés)

A gyülekezési jog alapjog, és az Alaptörvény meglehetősen szigorú feltételeket (I. cikk [3] bekezdés) ír elő valamely alapjog korlátozására:

Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.

Vagyis az alapjog-korlátozás akkor alkotmányos,

1. ha szükséges,
2. ha alkalmas és
3. ha arányos.

Magyarán mondva: szükségessé válhat az alapjog-korlátozás más alapvető jog érvényesülése vagy alkotmányos érték védelme érdekében. Az alkalmasság azt jelenti, hogy az adott alapjog-korlátozás alkalmas a cél elérésére, és a cél csak így, alapjog-korlátozással érhető el. Az arányossági kritérium szerint pedig az alapjog-korlátozás nagyságának arányban kell állnia az elérni kívánt céllal.

2018 októberében lépett hatályba a Lex Becsület Napja (a gyülekezési törvény 14. §-a), ami egyértelműen alapjog-korlátozást fogalmaz meg. A rendelkezés alapján a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek áldozatai emlékének védelme érdekében a gyülekezési hatóság a gyűlés megtartását akkor is megtiltja, ha

• a gyülekezés helyszíne olyan országos jelentőségű történelmi emlékhely vagy időpontja olyan nap, ami a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozataira emlékeztet, és
• a bejelentéskor rendelkezésre álló körülmények alapján fennáll a közvetlen veszélye annak, hogy a gyűlés a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra által elkövetett embertelen bűnök tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, és ezáltal a gyűlés alkalmas a köznyugalom megzavarására.

Engedélyezés, bejelentés, betiltás, megtiltás

A magyar jogban a gyülekezés nem engedélyhez, hanem bejelentéshez kötött. Ugyanakkor nem kell a gyűlést bejelenteni, ha a gyülekezés egy, azt közvetlenül megelőző indokból, tervezés és szervező nélkül alakul ki (spontán gyűlés).

A bejelentés tehát nem „engedély megszerzésére irányuló kérelem”, hanem az Alaptörvényben elismert alapjog konkrét körülmények közötti gyakorlása, a gyülekezés adott helyen és időben történő megtartásának rendőrség általi tudomásulvétele, és az, hogy arra a rendőrség részben intézményvédelmi kötelezettségei, részben pedig a közrendi feladatai teljesítése érdekében megfelelően fel tudjon készülni.

A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja a gyülekezési jog gyakorlásával kapcsolatos bírósági ügyeket elemezve megállapította, hogy a rendőrség vagy éppen a gyűlés szervezője, illetve résztvevői rendszeresen szinonimaként használják a rendezvényre a „betiltott” és a „megtiltott” jelzőt.

Az elemzés szerint hibás „betiltott” rendezvényről beszélni, ugyanis a „betiltott” rendezvény sehol és semmikor nem tartható meg. A betiltás így – hatását tekintve – a gyülekezési jog tartalmi alapú korlátját állítaná fel. A megtiltás viszont arra vonatkozik, hogy a szervező rendezvényét az adott helyen vagy időben megtartsa, következésképpen más helyen vagy más időpontban a rendezvény – újabb bejelentést követően – már megtartható lehet. A gyülekezési törvény ezt így fogalmazza meg:

A gyülekezési hatóság a bejelentés beérkezésétől számított 48 órán belül a gyűlésnek a bejelentésben megjelölt helyszínen vagy időpontban való megtartását megtiltja, ha az egyeztetést követően rendelkezésre álló információk alapján megalapozottan feltehető, hogy a gyűlés a közbiztonságot vagy a közrendet közvetlenül, szükségtelen és aránytalan mértékben veszélyezteti, illetve mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár, és a közbiztonság, a közrend vagy mások jogainak és szabadságának védelme enyhébb korlátozással nem biztosítható.

A rendezvény feloszlatása fogalmilag a helyszín elhagyására vonatkozó felszólításokat jelenti, amit kizárólag akkor követhet a tömegoszlatás, ha a tömeg ezek ellenére nem oszlik szét. Fontos különbség továbbá – hívta fel a figyelmet a joggyakorlat-elemző csoport –, hogy mint minden rendőri intézkedésre, a tömegoszlatásra is vonatkozik az arányosság követelménye, vagyis míg a rendezvény feloszlatását a rendőrség nem mérlegelheti, addig a tömegoszlatásra vonatkoznak az arányossági kritériumok.

Tiltás a koronavírus-járvány miatt

 Az utóbbi években nagy visszhangot váltott ki, amikor a kormány a koronavírus-járvány miatt 2020 novemberétől korlátozta a gyülekezési szabadságot. A 484/2020. (XI. 10.) korm.-rendelet többek között kimondta, hogy „tilos a közterületen, illetve a nyilvános helyeken a csoportosulás, illetve a gyülekezés”.

Erőss Gábor, a Párbeszéd elnökségi tagja, Józsefváros alpolgármestere 2021 márciusában az Alkotmánybírósághoz fordult, mert szerinte a szabályozás szükségtelenül és aránytalanul korlátozza, valójában kiüresíti a gyülekezéshez való jogot, elvonja a bírósági jogorvoslat lehetőségét, hátrányosan megkülönböztetve a gyülekezési jogukkal élni kívánókat azoktól, akik ettől eltérő célból, például vallásgyakorlás vagy oktatás céljából gyűlnek össze.

Az Alkotmánybíróság 2021 júliusában megszüntette az ügyben az eljárását, mivel a kormány a kifogásolt szabályozást hatályon kívül helyezte. Egyúttal hivatkozott egy korábbi döntésére, amelyben alkotmányos követelményként állapította meg, hogy a jogalkotó a gyülekezési jog gyakorlását veszélyhelyzet idején is csak elengedhetetlenül szükséges ideig és körben függesztheti fel akként, hogy észszerű időközönként meg kell vizsgálnia.

(Borítókép: Tüntetés a Pride-ért, negyedik felvonás 2024. április 8-án. Fotó: Németh Kata / Index)