Bóka János uniós ügyekért felelős miniszter nyitotta az Economx Money Talks' 25 nevű konferenciát hétfő délelőtt. Előadásában arra a sokakat foglalkoztató kérdésre kereste a választ, hogy lesz-e uniós pénz, és ha igen, mennyi, kitől és kinek. Ugyanis megállapítása szerint „a pénz beszél, a kutya ugat, a karaván halad, de Ali baba és a negyven rabló a közelben ólálkodik és résen kell lenni”. Szerinte
„egy aknamezőn keresztül vezet az út az uniós forrásokhoz”.
Kiemelte, hogy bár a 2021–2027 közötti uniós költségvetésben a mostani értéken számolva valóban van 1200 milliárd euró, ám az éves uniós GNI – bruttó nemzeti jövedelem – mindössze 170-180 milliárdos, az EU saját bevételei az uniós kiadások felét sem fedezik.
A miniszter arra is figyelmeztetett, hogy az új 7 éves költségvetési időszak alaposan megváltozik a főösszeg és a finanszírozható területek szempontjából is; így például a kohéziós és agrárpénzek a teljes keret felét teszik ki, szemben a korábbi kétharmaddal. Arról is beszélt Bóka János, hogy a Next Generation révén 807 milliárd eurós hitelt venne fel az EU, ami másfélszer annyi, mint ami az uniós költségvetésben szerepel.
Felidézte, hogy 50 milliárd euróhitelt vennénk fel uniós szinten Ukrajna támogatására, illetve további 150 milliárd euró hitelt védelmi célokra, ezért a 2025-ös éves költségvetésében a kamatkiadások után 4, 2026-ban 6,5 milliárd eurót kell már fizetni, 2028-ban pedig az éves költségvetés 20 százalékát a kamat- és hitelköltségek viszik el.
A miniszter közlése szerint politikai természetű viták miatt nem jut hozzá Magyarország minden uniós forráshoz, ugyanakkor a hozzáférés folyamatos. Bóka János közölte, hogy 12 milliárd euró érkezik be például a kohéziós és az agrártámogatásokba, ugyanakkor
9,45 milliárd eurónyi összeg valóban felfüggesztés alatt áll.
Bár a miniszter bizakodó, szerinte a források ütemes biztosítása kis lépésekben is megvalósulhat, de ő sem vár nagy kataklizmára, nagy bejelentésre az uniós pénzekről, mert azt nem engedi meg a jelenlegi európai politika.
Végül megjegyezte, nem elhanyagolhatóak a politikai kockázatok, de két célja van a kormányzatnak. Az egyik a források ütemezése, ahol nem lesz nagy megegyezés, nagy bejelentés, de haladnak majd, illetve hosszú távon bebizonyítani, hogy kudarcos stratégiának minősüljön a politikai alapon szétosztott források kérdése.