Nem hallgattak Orbán Viktorra, a vártnál jóval kevesebben vettek részt Aleksandar Vučić gyűlésén

Orbán Viktor videoüzenete sem segített Aleksandar Vucic szerb elnöknek. A sokatmondó, "Nem adjuk Szerbiát!" elnevezésű rendezvény ugyanis nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, messze nem voltak annyian, mint március 15-én, amikor a demokratikus közéletért fellépő diákok és támogatóik tüntettek a szerb fővárosban és független becslések szerint is több, mint 300 ezer embert mozgósítottak. Pedig Vucic mindent bevetett. Az állami vállalatoknak kötelező volt létszámuktól függően munkatársaikat küldeni a nagygyűlésre, s bizonyítaniuk is kellett a hatalom számára, hogy dolgozóikat kötelezték a részvételre. Tömegesen szállítottak busszal embereket nem csak Szerbia egyes városaiból, hanem a bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaságból és a jórészt szerbek által lakott Észak-Koszovóból is.

Még ez is kevésnek bizonyult. Egy független intézet a drónfelvételek alapján 50 ezresre becsülte a tömeget, ami messze elmaradt a várakozásoktól. Az interneten közzétett belső levelezésekből kiderült, hogy Vucic azért kezdte később a szombat este 19 órára tervezett beszédét, mert a kevés résztvevő miatt dühöngött. Természetesen a kormányhoz hű média – ilyen televíziókból van bőven, minden földfelszíni sugárzású program Vucic szekerét tolja – nagy sikerként tálalta a rendezvényt, de igyekeztek olyan felvételeket közölni, amelyeken nagynak tűnt a létszám. Dragan Djilas, a legnagyobb ellenzéki politikai erő, a Szabadság és Igazságosság (SSP) vezetője azt mondta: drónfelvételek bizonyítják, mekkora vereség volt ez a kormányzat  számára, hiszen csak a parlament előtti utcát és teret tudták megtölteni a részben fizetett támogatók. Az összes többi utca kongott az ürességtől. Pedig még ingyen étellel és itallal is kecsegtették a jelenlévőket.

Sokat elmond arról, mennyire más volt a hangulat a márciusi, mint a mostani megmozduláson, hogy a közösségi oldalakon megjelent felvételek tanúsága szerint Vucic beszéde alatt a rendezők körbe fogták a tömeget és senkit sem engedtek ki onnan.

Sokan a rendezvény értelmét sem látták. Valójában arról van szó, hogy maga Vucic úgy érezte, valamit lépnie kellett. Egyre nagyobb nyomás nehezedik rá a diáktüntetések miatt, amelyek a tavaly novemberi újvidéki tragédia után törtek ki: a vasútállomás épületének tetőszerkezetről egy elem zuhant a mélybe, ami 16 ember életét oltotta ki. Ez a baleset a rezsim működésképtelensége és a korrupció szimbóluma lett. A szerb elnök tehát jelezni kívánta, továbbra is nagy támogatottságnak örvend, a felvételeket látva azonban épp az ellenkező hatást érheti el. Vucic új brandet épít Mozgalom a Népért és az államért néven, ami szintén egy politikai trükk: háttérbe akarja szorítani a népszerűtlenné vált Szerb Haladó Pártot, úgy véli, ha új nevet ad a kormányzati erőnek, akkor újra elindulhatnak felfelé a lejtőn.

Vucic beszéde nem sok újdonságot tartalmazott. Megismételte a tőle megszokott paneleket. Ezeket öt pontban foglalta össze. A törvények tiszteletben tartását követelte, mindenki felelősségre vonását, aki „részt vett a vandalizmusban”, mint mondta, minden diáknak lehetőséget kell biztosítani a tanulásra (ez egyértelmű üzenet volt a sztrájkoló diákoknak), „fel kell tárni azon személyek kilétét, akik részt vettek, felbujtottak vagy segítettek az állami intézmények és létesítmények elleni támadásokban”, továbbá „meg kell akadályozni minden olyan tevékenységet, amely önkényesen és törvénytelenül megbénítja a gazdasági növekedést”. Vucic beszédben megint elhangzott az a hamis állítás, hogy a diákokat külföldről támogatják és hogy többen közülük erőszakosak lennének. Ehelyett épp a kormányzat támogatói éltek ismét az erőszak, a megfélemlítés fegyverével: megtámadták a nagybecskereki KTV tudósítóját, Nemanja Sarovicot.

A nagygyűlés tehát nem hozta meg a várt sikert, de a rezsim nem éppen önkritikus hozzáállását a leváltott kormányfő, Milos Vucevic fogalmazta meg a legjellemzőbben: – Mindenki tudja, hogy nem mi vagyunk a hibásak.

Közben a diákok a többnyire muszlimok (főleg bosnyákok) által lakott Novi Pazarban tüntettek. A dél-szerbiai városban is nagy szeretettel fogadták őket. Mint a Szabad Magyar Szó cikkében találóan írta: ez a rendezvény is azt bizonyította, hogy egy olyan generációról van szó, amely nem foglalkozik azzal, „hogy a másik ember milyen nemzetiségű és vallású, hogyan öltözködik, mit visel, csak az a fontos, hogy azonos értékeket képvisel.”