Országos problémák, amikre Magyarország kormánya az utóbbi hónapokban ráébredni látszott:

• lakhatási válság,
• taroló szintetikus szerek,
• kormányközeli luxizás,
• a Magyar Nemzeti Bank alapítványain keresztül elcsorgó milliárdok,
• a (szerintük) gyermekekre káros Pride.

Érdekes végiggondolni, hogy 15 év kormányzás után hogyhogy csak most tűntek fel ezek a problémák a kormánynak, vagy ha eddig is feltűntek, miért csak most kezdtek el velük foglalkozni.

A legegyszerűbb válasz, hogy az utóbbi egy évben olyan politikai kihívója akadt a Fidesznek, amely a legfrissebb mérések szerint utolérte, sőt akár meg is előzhette népszerűségben. Nem mellesleg a Tisza Párt látványosan nem hajlandó elengedni a megélhetési problémákról szóló beszédet – az identitáspolitikai és a jellemzően szűkebb szavazói csoportok által értelmezhető kérdéseket látványosan kerüli –, elég ha csak a legújabb népszavazásszerű kampányra gondolunk. Ezt a nyomást érezhette Orbán Viktor tavaly, amikor Kötcsén arról beszélt, hogy a Fidesznek szakpolitikai vitákat kell nyernie az egészségügyön túl „a többi nagy területen is”.

Mik ezek a nagy területek?

Az egészségügy volt az első terület, ahol a kormány érzékelte a politikai veszélyt, miután Magyar Péter tavaly augusztusban körbeturnézta az ország számos kórházát, és lehangoló állapotokról közölt képeket. Ám érezhetően nem találták erre a válaszokat, ennek a legérzékletesebb példája Vitályos Eszter kormányszóvivő magyarázkodása volt a Jahn Ferenc kórház konyhájának plafonjáról, amelyen szerinte nem penész volt, hanem zsírra szállt por.

Az egészségügyben a kormány nem érezte úgy, hogy megérné komoly vagy annak tűnő lépéseket tenni, inkább ment a kötekedés és a problémák letagadása, hogy aztán Takács Péter, a Belügyminisztérium egészségügyi államtitkára kiálljon, és négyes alára értékelje az egészségügyi kormányzat teljesítményét az elmúlt három évben – és ezt is a médiareprezentációs hiányokra fogta. Azóta is egymást érik a hírek bezárt szülészetekről, megszüntetett kemoterápiás kezelésről, vagy arról, hogyan vont el milliárdokat a kormány a szektorból, és hogy hosszasan sorolja a problémákat a Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Orvosok Szakszervezete a parlament előtti demonstráción.

(Az ügy a Kollár Kinga EP-képviselő egy mondatára felhúzott fideszes kampány miatt érdekes színezetet kapott, amikor a korábban a problémák elbagatellizálásával megbízott Takács Péter egészségügyi államtitkár elkezdte bemutatni, milyen rosszak a kórházi állapotok – ezért szerinte nem a 15 éve kormányzó kormány a hibás, hanem azok a politikusok, akik Brüsszelben dolgoznak az EU-s források visszatartásáért.)

Oké, az egészségügy nem jött össze, de a Magyar Péter politikai felemelkedését hozó kegyelmi botrány után csak sikerült valamit alkotni a gyermekvédelem területén – mármint politikailag, máshogy nem. Még Orbán tanácsadója, Stumpf István is azt mondta, a botrány figyelmeztető jel volt a kormánypártoknak. „Figyeljenek oda jobban azokra a morális dimenziókra és a mindennapi élet rezdüléseire, amelyek a nagypolitikai és világpolitikai játszmák közepette lehet, hogy háttérbe szorultak.”

A mindenhova hatalmas adománycsomagokkal érkező Magyar ellen a gyermekvédelem területén is védekező pozícióba került a Fidesz, ami nem állt jól neki, de legalább a kocsmai stílus kormányzatba emelésével sikerült a hívek körében erőt mutatnia – amin utólag mintha a hívek egy része is felbuzdult volna, legalábbis az utóbbi napok balhés felvételeit nézve. (Btw: a Magyar Péterrel szakmai szinten vitatkozni próbáló szociális ügyekért felelős helyettes államtitkár épp kedden mondott le, Menczer Tamás pedig továbbra is nagyba' van.)

A harmadik terület, ahol kapaszkodnia kellett a Fidesznek, az az állami vasút. Ennek válságos helyzetéről elég lehet annyi, hogy maga Lázár János közlekedési miniszter ismerte be, hogy esetében neki „szarból kell várat építenie a közlekedésben”. Szerinte a nyári tömeges problémákhoz az vezetett, hogy „a régi gondolkodású kollégák csak járműben és pályában gondolkodnak, utasban nem”.

Hogy ezek a régi gondolkodású kollégák miért nem zavarták a kormányzatot, a mai napig rejtély, de amikor Lázárt arról kérdeztük, hogyan lehet még mindig szar a MÁV, azt mondta, a magyaroknak fontosabb a közút, mint a vasút és a busz. Ennek köszönhető, hogy míg az autóutak építésére az állam az utóbbi évtizedben ezermilliárdokat költött, sokkal kevesebb forrás maradt a vasút felújítására.

Vissza a valóságba

Lázár János februárban azt mondta a 444 kérdésére, hogy a Fidesz visszatérőben van a valóságba. Aztán jött a 15. alkotmánymódosítás, mely „a teremtés sorrendjével egyezően” akarta férfiként vagy nőként meghatározni az embereket (a bibliai utalás végül kikerült a tervezetből), betiltja az eddig is tilos drogokat, lehetővé teszi a kettős állampolgárok megfosztását a magyar állampolgárságuktól, alapjoggá teszi a készpénzhasználathoz való jogot, és a gyülekezési törvény korlátozásával, valamint a kínai típusú megfigyelő rendszerek használatának kiterjesztésével ellehetetleníti a Pride megrendezését. Hogy ez mennyire visszatérés a valóságba, és mennyire volt gesztus a Mi Hazánk szavazói felé, arról ne is beszéljünk.

Úgy tűnik, Lázár János lehet a Fidesz válasza arra az újra és újra felmerülő problémára, amelyet a tavalyi Tusványoson már több általam kérdezett fiatal fideszes fesztiválozó és programszervező is megfogalmazott, és amely rendre előkerül a jobboldali értelmiség köreiben: a Tisza „aggasztó” előretörését a kormánypárt túlzott külpolitikai fókusza vagy a másod-harmadvonalas kormánytagok elkanászodása (lázári szófordulattal, luxizása) okozhatta. Lefordítva ez úgy hangzik, hogy miközben Orbán a holdon politizál, a klientúra dőzsöl, az ország gazdasági, egészségügyi, oktatási, szociális és közhangulati szempontból nincs túl jól, sőt.