„Semmi túlzás nincs abban, amikor azt mondom, hogy fantasztikus évünk lesz 2025-ben (…) Amikor én arról beszéltem, hogy repülőrajt lesz, meg fantasztikus év lesz, akkor én tudtam, hogy hányadán állunk, tehát én nem lutrira mentem, vagy nem lottón fogadtam, hanem ismertem ezeket a számokat és folyamatokat.”

2025. január 31-én, bő tíz nappal Donald Trump második elnökségének kezdete után ezekkel a szavakkal magyarázta Orbán Viktor, miért beszélt arról a múlt év vége óta, hogy 2025 elején Magyarország repülőrajtot vesz („A legfontosabb, hogy repülőrajtot vegyünk januárban” – fogalmazott decemberben), majd miért folytatta ezt januárban például a légi közlekedést alapjaiban újraértelmező repülőrajt-utazósebesség-sprint gondolatfutammal. Persze neki – és híveinek – az is elég jó hírként tálalt repülőrajtnak, hogy bejelenthette például az állam olyan alapvető kötelességének teljesítését, mint az állampapírok kamatainak kifizetése (vö.: jó hír: nincs rossz hír).

Azóta eltelt az áttörés évének szánt 2025 negyede, de a repülőrajt jelei csak nyomokban, például Orbán Viktor fizetésében láthatóak. És mostanra odáig is eljutottunk, hogy Gulyás Gergely néhány napja egy fórumon arról beszélt: „Nekünk sose volt olyan illúziónk, hogy az európai gazdaságnak feltétlenül jót fog tenni Trump elnöknek a győzelme.” Vagyis a kormány vagy nem tekinti az európai gazdaság részének Magyarországot, vagy Gulyás miniszter egy kamikáze bátorságával mondta ki, hogy a főnöke rossz lóra tett Trumppal (akinek az elnökségét amúgy ő is annyira várta, hogy valótlanságot is állított miatta).

Ami biztos: Donald Trump elnöksége nemhogy nem hozta el 24 órán belül a békét az orosz–ukrán háborúban – még ha Orbán február végén, amikor 400 forint/euró alá erősödött a forint, meg is jegyezte, hogy ilyen a béke –, és vele az általános prosperitást sem, hanem a világpolitika és világgazdaság számos területén eszkalálta a feszültséget. Látványosan megromlott az amerikai–európai viszony Grönland ügye és a háború megítélése, az amerikai–kanadai viszony az ötvenegyedik tagállamozás, sőt mostanra az amerikaiak viszonya az egész világgal a vámháború miatt. Ez utóbbinak beláthatatlan hatásai lehetnek az egész világgazdaságra – félő, hogy a tőzsdéken néhány nap alatt elégett 5000 milliárd dollár még csak a kezdet –, és aligha segítik, hogy Magyarország idén valamikor repülőrajtot vegyen.

Vagy legalább talpra álljon.

Amit ugyanis az első három hónap alapján elmondhatunk, azt inkább inverz repülőrajtnak, közmédiásan szólva negatív sikernek, vagy leginkább is földbe állásnak nevezhetjük. Bár még nem áll rendelkezésre minden első negyedéves adat – a GDP-gyorsjelentés például csak április 30-án jelenik meg –, de minden eddig látható folyamat azt jelzi, hogy Nagy „Mindig Jövőre” Márton gazdasági csúcsminiszternek megint abban kell bíznia, hogy majd jövőre. Vagy jó esetben a jövőben, a második félévben.

Három hónapig éltek a szebb remények

Kezdjük az egyik legfontosabb adattal, ami már jelzi a repülőrajt földbe állását: a GDP-várakozásokkal, ami sok tényező eredője ugyan, de sok dologra hatással is van, mint például a költségvetési pálya alakulása, amire kicsit később ki is térünk. Orbán Viktor fantasztikus, repülőrajtos évére Nagy Márton tárcája 3,4 százalékos növekedéssel kalkulált, ilyennel tervezték az idei költségvetést is. Épp eltelt az új évből 3 hónap, március 31-én Nagy közölte: 2,5 százalékra módosítja a kormány az idei várakozását. Valami nagyon hasonló történt tavaly is, amikor az eredetileg 4 százalékra saccolt növekedést több lépésben végül 0,5 százalékra vitték le.

Egyre mélyebb gödörben az ipar