Mellek háborúja, avagy mennyire lehet meztelen egy sorozat

Ez az írás nem azért készül, hogy döntsön a médiahatóság helyett, s hogy erkölcsi ítéletet mondjon mások ízlése felett, az azonban mégsem tanulság nélküli, ahogyan a XXI. században az alkotás, a művészi szabadság folyamatában a nemiség, a testi örömök ábrázolása terítékre kerül, és azonnal szembe találja magát a kodifikációs akarattal, elvárással, valamint a társadalmi közhangulatra erősen ható narratívák képviselőivel.

Másik karika kellett volna

A híradások szerint április elején olyan bejelentés érkezett a médiahatósághoz, miszerint a TV2-n sugárzott Hunyadi televíziós filmsorozat első három részében a kiskorúakat védő rendelkezéseket azzal sértették meg, hogy a médiaszolgáltató a Hunyadi első epizódját 2025. március 8-án 20 órai kezdettel a III. korhatári kategóriába (tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott) besorolva tűzte műsorra, míg az ugyanaznap 21 órától közzétett második részt – és a másnap ugyancsak 21 órától közreadott harmadik részt – a IV. korhatári kategóriába (tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott) tartozóként jelölte meg.

Ez ügyben a TV2 minden bizonnyal érezte a feszültséget, hiszen március idusára olyan verziót vágatott a sorozatból, amelyet már kiskorúak is nézhettek, de a televíziós csatornát ez nem mentette meg attól, hogy a korhatáros karikák éber őrei megtegyék bejelentésüket.

A másik eset ennél messzebbre és mélyebbre mutat, törvényi erejű érintettsége van. Aminek pedig a szemtanúi vagyunk, az a hatásmechanizmus működésének lényege. Azok ugyanis, akik a Hunyadi-sorozatban az erotika öncélú ábrázolását, a homoszexualitás népszerűsítését látják, valamint a műsorkészítőket, a sorozatot vetítő televíziós csatornát fel is jelentik a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál, mondván, hogy A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló (1997. évi XXXI.) törvény 6/A. § szerint az ebben „foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg”, azok azt hihetik, hogy jó állampolgárként járnak el.

Válogatni a bűnök között

Persze, mielőtt az emberek feljelentenek egy sorozatot, érdemes volna átgondolni, hogy arra rá lehet-e sütni az erotika öncélú ábrázolását, a homoszexualitás népszerűsítését csak azért, mert a szereplők olykor meztelenek és szeretkeznek, és a komorna megtanítja úrnőjének, hogyan viselkedjen a nászéjszakán. Ugyanis bármennyire hihetetlen, de az emberek – amióta emberek élnek ezen a bolygón – meztelenek, szeretkeznek, ráadásul ilyenek, olyanok és amolyanok, ahogyan a vágyaik és a szokásaik is.

S bár tippet adni nem szeretnék, tudtommal eleddig még egyetlen feljelentés sem érkezett azért, mert a filmben

• a szultán háremében herélt férfiak őrzik a lányokat, asszonyokat,
• embereket ölnek a szemünk láttára, 
• valakit megmérgeznek,
• a félmeztelen férfiaknak végig látszik a mellbimbója,
• emberek isszák csatak részegre magukat.

Válogatni a bűnök között, az erkölcsi tévelygések, az emberi gyöngeségek között persze, lehet, de ennyi erővel a világirodalom közel összest be lehetne szántani és fóliázni. A Hunyadi-sorozatban ráadásul minden kifogásolt jelenetnek helye van, szerepe és értelme, a történet szempontjából minden tett és cselekedett indokolttá válik – egy későbbi jelenetben. Öncélúságot keresni ebben nagyjából annyit jelent, mintha azt kérnénk számon, hogy kétszer kettő miért négy? 

Amiről viszont érdemes volna folyamatosan beszélgetni, vitázni: szükséges-e, s legfőképpen hatékony-e kodifikálni azt, amely a mindennapi életben sokkal mélyebb és árnyaltabb valóságképet mutat; szükséges-e paragrafusok közé szorítani bonyolult lelki és biológiai állapotokat, folyamatokat – csupán a törvényhozók hit-, világnézeti és eszmerendszere alapján.

Érdemes-e hagyni, hogy egy-egy ilyen döntés a végletekig megosszon egy társadalmat, emberöltőkre elhúzódóan okozzon sebeket, tegyen jelet az identitásukat, társadalmi helyüket és szerepüket másként megélő férfiakra és nőkre; alkotói szabadságot, dramaturgiai következetességet kérjen számon, miközben éppen az emberiség történelme a példa arra, hogy – ahogyan az országok határai, úgy – a társadalmak, az emberek által hozott törvények is változnak, s velük együtt a hitek és eszmerendszerek is.

Ettől a cikktől senki ne várja azt, hogy megmondja a tutit, de arra talán alkalmas, hogy elinduljon a gondolkozás arról, hogy miért érdemes egyetemesen és részleteiben vizsgálni és megérteni az ember jelenlétét az univerzumban, a bolygón, egy-egy életközösségben, legyen az család vagy társadalom – vagy dramatizált sorozat, jelesül éppen a Hunyadi.

A szerző Zsoldos Péter-díjas író, az Index főszerkesztő-helyettese, a kultúra rovat vezetője.

(Borítókép: Kádár L. Gellért és Rujder Vivien / Fotó: Aknay Csaba / The Orbital Strangers / Hunyadi)