Kis magyar blokádtörténet: a taxisoktól a gazdákon át a diáktüntetésekig

A blokád valamely terület erő alkalmazásával történő lezárása, a közlekedés, a személy- és áruforgalom egészének vagy egy részének akadályozása, blokkolása. És noha a közvélemény-kutatások szerint a lakosság körében igen eltérő álláspontok alakultak ki a tiltakozási forma legitimitásáról, a blokád többé-kevésbé hatékony érdekérvényesítési eszköznek bizonyult: legtöbbször kompromisszumra kényszerítette a hatalmat, illetve a résztvevők közül többek politikusi-közéleti pályafutásának is első lépcsőfokát jelentette.

„Senki nem győzött, és senki nem vesztett”

1990. október 25. és 28. között taxisblokád bénította meg az ország közlekedését. A váratlanul bejelentett, október 26-án életbe lépő 65 százalékos benzináremelés ellen tiltakozva a taxisok és magánfuvarozók ellehetetlenítették előbb Budapest forgalmát, majd a közúti közlekedést az ország nagy részében.

A kormányt felkészületlenül érte a taxisok és a fuvarozók tiltakozása. A tizenegy miniszterből négy külföldön tartózkodott, Antall József miniszterelnök pedig kórházban feküdt, távollétében Horváth Balázs belügyminiszter látta el a kormányfői feladatokat, aki bejelentette, hogy a kormány minden törvényes eszközzel helyreállítja a rendet.

Október 28-án a Munkaügyi Minisztériumban rendezték az Érdekegyeztető Tanács ülését, amelyet a fuvarozók kérésére a televízió élő adásban közvetített. A kormány részéről Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter és Rabár Ferenc pénzügyminiszter vezette a tárgyalást, a munkavállalók küldöttségét Forgács Pál, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája elnöke és Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke, míg a munkaadókét Palotás János, a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke vezette. A nap végére tető alá hozott megállapodás szerint 12 forinttal csökkentették a megemelt benzinárakat.

A taxisblokádhoz kapcsolódóan az aláírás után Antall József nyilatkozatot adott a televíziónak kórházi betegszobájában. Az úgynevezett pizsamás interjúban a miniszterelnök elismerte, hogy az áremelés bejelentésével összefüggő előkészítő munkában a kormány hibákat követett el, de megfogalmazása szerint „senki nem győzött, és senki nem vesztett”.

Szabó Máté politológus szerint a taxisblokádnak rengeteg tanulságos elemzési aspektusa van: vizsgálható tiltakozásként, mozgalomként, pánikként, tömegcselekvésként, mint „pletykát”, mint a tudományos, politikai és jogi diskurzusok metszéspontját és kiváltóját, a politikai alkufolyamat sajátos esetét, az érdekérvényesítés és az érdekképviselet jelenségét, de a legalitás és a legitimitás nézőpontjából is.

Traktorok a Kossuth téren

Magyarország uniós csatlakozása után nem nyerte el a mezőgazdasági kistermelők, gazdák tetszését az agrártámogatási rendszer, ráadásul elégedetlenek voltak a kifizetések csúszásával is. A gazdatüntetések, útelzárások több hullámban történtek: először 2005 és 2007 között, utána 2011-ben, majd 2023-ban az ukrán gabonaimport miatt emeltek blokádot a határátkelőknél.

Különösen a 2005-ös blokád sikerült emlékezetesre: a gazdák több száz traktorral vonultak a fővárosba, hetekre elzárva a forgalomtól a Kossuth teret és környékét, míg az autópályákon, főutakon forgalomlassítással és részleges útlezárásokkal operáltak.

A traktorosok blokádja két szempontból is eredményesnek bizonyult:

1. a kormány tárgyalóasztalhoz ült, és részben teljesítette a követeléseket;
2. a blokádot szervező Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) felkerült a politika térképére, országosan ismert politikussá tette a szövetség vezetőjét, Jakab Istvánt, aki 2010 óta az Országgyűlés alelnöke is.

A Magosz a földtörvény tervezete ellen jelentette be a tüntetési szándékát 2006 októberében, mire válaszul Demszky Gábor főpolgármester „mezőgazdasági járműveknek behajtani tilos” táblákat rakatott fel a fővárosban, és levélben kérte a Magosz elnökét, hogy ne legyen traktoros vonulás. A táblákat végül 2010 októberében leszedték.

Hídelzárások, úttorlaszok, élőláncok

A szavazatok újraszámlálását követelő tiltakozók torlaszolták el az Erzsébet hidat 2002. július 4-én, miután a Fidesz–MDF-koalíció szoros versenyben elvesztette a választásokat az MSZP–SZDSZ-koalícióval szemben. A tüntetést a Lelkiismeret ’88 csoport nem jelentette be előre. A helyszínre érkező Demszky Gábor főpolgármestert a rendőröknek kellett kimenekíteniük a dühöngő tiltakozók közül.

2012. december 10-én az ELTE lágymányosi campusán tartott demonstráció után a kormány felsőoktatási koncepciója, azon belül is a keretszámok tervezett csökkentése miatt tiltakozó diákok radikális lépésre szánták el magukat: elfoglalták a Petőfi hidat, ezután a Kossuth térre vonultak, majd a Lánchídnál fejeződött be a demonstráció.

2014. október 28-án az internetadó bevezetése ellen tüntető több tízezres tömeg Budapesten a József nádor térről az Erzsébet hídon át a Clark Ádám téren található „0” kilométerkőhöz vonult, kifejezve, hogy 0 forint internetadót kívánnak fizetni.

2018. december 12-én a túlóratörvény ellen tüntetők lezárták a Margit hidat. A hídon több tüntető leült az úttestre.

A tanár- és diákmegmozdulások sem kerülték el a hidakat. A pedagógusok a bérhelyzetük és az oktatási rendszer állapota miatt tüntettek. A demonstrációhoz diákok is csatlakoztak. 2022. október 5-én a diákok élőláncot alkottak a Margit hídon, időlegesen megbénítva a forgalmat.

(Borítókép: Az Erzsébet híd budai hídfője a Gellérthegyről nézve a taxisblokád idején, 1990. október 26-án. Fotó: Záray Péter / Fortepan)