A zenész, aki másképp látta a világot: Már 12 éve nincs velünk Cipő, a Republic legendás énekese

Tizenkét éve már, hogy nem vagy köztünk. És ennek nem így kellett volna lennie…

Emlékszel még, Cipő? 1990. február 23-án kimondtátok Zolival, Bigyóval, Imrével és Csabával: „Legyen ebből egy zenekar!” Akkor még nem volt menedzsment, marketing, se nagy tervezgetés. Csak ti voltatok és a zene. Egy pillanat alatt döntöttetek, ahogyan azt is, hogy a zenekar jelképe egy hal lesz – mert egy kispesti halászcsárda tábláján megakadt rajta a szemetek.

Te már akkor is Cipő voltál. Ha egy rendőr megkérdezte a neved, a személyidben ott állt: Bódi László, újságkihordó, postaforgalmi segédtiszt. Egyszer azt mondtad: „Minket nem találtak ki, mi csak egyszerűen lettünk.” A Republic így született meg. Huszonöt éves voltál, mögötted már ott volt Kisvárda, a Cipőfűző zenekar – amit annyira szerettél –, a katonaság, meg a sárvári diáknapok. Ott történt, hogy valaki gratulált a verseidhez és dalaidhoz. Ez sokat jelentett neked. Bródy János volt az.

A dalnok, aki másképp látta a világot

Te Cipő! Felfoghatatlan az, amit a magyar zenei életben véghez vittél. Nemcsak énekes voltál, nemcsak zenész – költő is. Vannak, akik egy élet alatt sem képesek egy igazán jó dalt írni. Te több mint 240 szerzeményt adtál a Republicnak.

Veled együtt szerettünk bele a 67-es útba, és ma sincs olyan retrobuli, ahol ne hangozna el a Szállj el, kismadár. Gyorsan éltél, sokat alkottál. Talán érezted, hogy sürget az idő. Szeretted Nagy László költészetét és rajongtál a cseh író, Hrabal műveiért. Ő egyszer azt írta:

„Szeretem hátulról nézni a bekapcsolt tévét.”

Te is másként láttad a világot. Fájdalmasabban, érzékenyebben.

A Republic frontembere, Bódi László, Cipő 2013-ban hunyt el /Fotó: Pozsonyi Zita

A csönd, ami nem múlik

Te Cipő! Ez nem így kellett volna történjen… Most annak kellene történnie, hogy Kisvárdán egy hatalmas koncertet adsz, március 15-én pedig az Arénában énekled a dalaid. De helyette csönd van. Tizenkét éve tartó, szívszorító csönd.

Egyszerűen törvényszerű volt, hogy egyszer összehoz a sors Cseh Tamással. Két érzékeny lelkű dalnok, akik szavakkal és dallamokkal festették meg az élet szépségét és fájdalmát. Mondd csak, találkoztatok már odafent? Ha igen, üzenj neki valamit! Bereményi Géza még mindig nagyon sokat gondol rá…

Ott kellene állnod a színpadon…

Ha az élet másképp írja a történetet, most is ott lennél a színpadon. A szokásos atléta rajtad, a mikrofonba ordítanád a szavaid:

„Aki hülye, az is marad!”

Így kellene lennie. De nincs évente százötven koncert, nincs új lemez. Csak az emlékek maradtak. Ha lassabban éltél volna, ha kíméled magad, ha az élet kegyesebb hozzád… De 2013. március 11-én örökre elaludtál.

Tizenkét év hiány

Ez nem így kellett volna lennie, Cipő. Az ember nem megy el 47 évesen. Az ember dolgozik, alkot, családot nevel, megöregszik. Ott ül vasárnap a családi ebédnél, nézi az unokáit és azt mondja: „Megérte végigcsinálni.”

Te, Cipő, még annyi dalt adhattál volna a világnak!

Hiányzol. Kisvárdának, Budapestnek, Sopronnak. Hiányzol a Republicnak, Koncz Zsuzsának, Halász Juditnak és Bródy Jánosnak, aki egykor elsőként ismerte fel benned a zsenit. Hiányzol a családodnak. És nagyon hiányzol nekünk, a rajongóidnak.

De ezt te is tudod.

És el is mondanám…

Ha itt lennél velem.

Forrás: Ujsagmuzeum.hu