A darabod bemutatója egy napra esik a születésnapoddal. Megajándékoztad magad egy önálló esttel?
Ez inkább a véletlen műve. A 6Színben épp ezen az áprilisi napon volt szabad hely, én meg mondtam, hogy jó lesz. Legalább kettős lesz az öröm.
Szeretsz a színpadon állni a születésnapodon?
Ha van előadásom a születésnapomon, az jó, de ha nincs, az is jó.
Fotó: Neményi Márton
Az önálló estedben a legendás díva, Shirley MacLaine bőrébe bújsz, aki a történet szerint az ötvenes évei elején jár. Láthatjuk, ahogy szerelmes, de olyan intenzitással és enyhe naivitással éli meg ezt a szerelmet, mint egy tini, vagy legalábbis egy húszas éveiben járó, fiatal nő. Szerinted ebben a korban nem másképp éli meg az ember a szerelmet, mint fiatalon?
Ha az ember valóban szerelmes, akkor 50 évesen is érezheti ugyanúgy a fellegekben magát, ahogy 18 évesen. Át lehet élni ugyanazt az eufóriát.
Addig jó, amíg tudunk hinni abban, hogy létezik egy számunkra tökéletes pár, és ha úgy látjuk, hogy megtaláltuk, akkor teljesen meg tudjuk élni vele az összes közös pillanatot.
Persze nem lehet folyamatosan eufórikus állapotban élni, de ettől még jó, ha legalább ilyenkor ki tudjuk lőni a lelkünket a világűrbe. A hétköznapok úgyis hoznak majd magukkal annyi nehézséget és negatív gondolatot, hogy előbb-utóbb majd lerántanak a földre. De amíg ez nem történik meg, addig meg kell élni minden szerelmes percet, mert nincs annál jobb. Az érzelmek nem öregszenek, maximum sírósabb lesz az ember. A szerelemben hinni kell.
Távol áll tőled a negatív gondolkodás?
A rossz gondolatokat, félelmeket vagy paranoiákat senki sem úszhatja meg, ahogy ez a darabban is megtörténik Shirleyvel. Viszont mára kialakult bennem a képesség, hogy felismerjem, amikor negatív spirálba kerülök. Amikor ezt észreveszem, próbálok alakítani magamon és a gondolkodásomon. Nem egészséges dolog egyfolytában rágódni és mondani a belső monológunkat. Sokszor ugyanis csak feltételezzük a rosszat, de ez valójában nem történik meg.
Fotó: Neményi Márton
És sikerülni szokott kijönni ebből a spirálból?
Igen. Ha kellő tudatossággal csinálja az ember, akkor működik a dolog.
Mindig ennyire tudatos voltál az életedben?
Nem, de mindig jókedvű voltam. Ösztönösen is mindig arra törekedtem, hogy jól érezzem magam.
Genetika?
A szüleim is ilyenek.
Az Útitársam Shirley MacLaine a színésznő egy könyvén alapul. Hogy találtál rá?
Régóta szerettem a filmjeit, különösen a Becéző szavakat és a Legénylakást. A Képeslapok a szakadékból című filmjébe már korábban beleszerettem, terveztem, hogy megrendezem színpadon. Hatalmas egyéniség, szeretem benne, hogy sokszor önmagát játssza. Aztán kezembe került ez a könyv (itthon Találd meg önmagad címmel jelent meg – a szerző), és láttam a belőle készült filmet is. Sok kapcsolódási pontot találtam közte és köztem: a táncot, a színészetet, a belső útkeresést, azt, ahogyan megéljük a szerelmet… Úgy éreztem van egy keresztmetszetünk, tudok kapcsolódni hozzá.
Fotó: Neményi Márton
Elsőre eszembe sem jutna, hogy hasonlítasz rá, de most, hogy itt ülsz ebben a parókában, mégis látok egy erős hasonlóságot.
Tudtam, hogy ehhez a darabhoz szükségem lesz parókára. Ez volt az egyik első dolog, amiben biztos voltam.
Jól érzem, hogy ebben a darabban valójában saját magadról mesélsz, közben mégis Shirley MacLaine bőrébe bújsz?
Örülök, hogy nem kell kiállnom a saját életemmel. Amúgy is mindent onnan, saját magamból, az életemből fogalmazok meg. Bármit játszom, az belőlem jön. De nagyon nagy öröm volt, hogy találtam valakit, akivel ennyi mindenben hasonlítunk. Persze nem próbálom magam az ő szintjére emelni: ő mégis csak egy hollywoodi díva. De ettől még az utunkban, az élethelyzetünkben találtam hasonlóságokat. Nekem jó, ha ezen a szűrőn keresztül tudok beszélni saját magamról.
Kellett ez a tapasztalat és életkor ahhoz, hogy jelentkezni merj az első önálló esteddel?
Igen. Meg kellett az is, hogy az utóbbi néhány évben sok improvizációs színházat csináltam. Lett egy szorosabb kapcsolatom a közönséggel, ami önbizalmat adott.
Készült már ebből a könyvből korábban színpadi adaptáció?
Nem. Én írtam meg.
Fotó: Neményi Márton
Te írtad át színpadra?
Igen. A könyv nyilván sokkal komplexebb, sok dolgot ki kellett szednem, de azért olyan dolgok is akadnak, amiket én tettem bele. A spiritualitáson kicsit finomítottam. A könyvben inkább az UFO-k iránti érdeklődéséről mesél, de ezt nem szerettem volna belevenni 2025-ben. (nevet) A spiritualitás egyfajta belső útkeresés, egy tudatosabb életforma. A darabban azért próbáltam úgy beszélni róla, hogy fogyasztható legyen, és azokat se riasszam el, akiket ez kevésbé foglalkoztat.
Mikor vált fontossá az életedben?
Három-négy évvel ezelőtt.
Amikor egy évig Spanyolországban éltél?
Az volt az első alkalom, hogy hosszabb időre lehetőségem volt a saját gondolataimba, érzéseimbe bújni. Mióta visszajöttem, visszafogtam magam: próbálok kevésbé rohanós életet élni. Ami energiám és időm maradt, azt belefektettem ebbe a munkámba.
Az emberben nem dolgozik egy olyan érzés, hogy a kevesebb munka az kevesebb pénz?
Igen, de ezt el kell fogadni.
Kevesebb pénz, de nagyobb szabadság. Számomra a szabadságom nagyon sokat ér.
Szeretem, hogy szabadon tudok dönteni sok mindenben, és el tudok úgy menni bárhová, hogy nem határozza meg az életemet a színházi műsor. Most nem a színházi műsor van hatással rám, hanem én vagyok hatással a színházi műsorra.
Fotó: Neményi Márton
El tudod képzelni, hogy újra teljesen alárendeld magad a színháznak?
Azt hiszem nem. Meg kell találni a valódi egyensúlyt. Sokáig azt hittem, hogy egyensúlyban vagyok, ám valójában csak kizsigereltem magam. Mind fizikailag, mind érzelmileg.
És most már egyensúlyban vagy?
Köszönöm, most jól vagyok.
Az önálló estedet Budapesten kívül is meg lehet majd nézni?
Egyelőre van két kitűzött időpont áprilisban, egy májusban, egy pedig júniusban a 6Színben, és majd jönnek még a nyáriak, de hosszú távon az a cél, hogy útnak induljak vele.
Óriási felelősség egyedül játszani a színpadon. Minden hiba a tiéd, mindent neked kell ott helyben kijavítanod. Nem tartasz ettől?
Nemrég megkérdeztem Mészáros Mátét, aki csinált egy monodrámát, hogy hányadik előadás után érezte azt, hogy tudja a szöveget és nem izgul. Azt felelte, hogy „végig ott maradt a zabszem”. Szóval nem hiszem, hogy ez később könnyebbé válik, de úgy vágtam bele, hogy ezt vállaltam.
Miért pont Pelsőczy Rékát választottad rendezőnek?
Mindenképp azt szerettem volna, hogy egy nő legyen a rendező. Réka volt az első gondolatom, igazából meg sem fogalmaztam magamban, hogy miért. Persze azon kívül, hogy ő egy nagyszerű rendező. Örülök, hogy igent mondott, bár volt egy szakasz, amikor úgy volt, hogy talán nem tudja bevállalni, mert nagyon összesűrűsödtek a dolgai.
Fotó: Neményi Márton
A gyerekeid megnézik majd a darabot?
Az a terv.
Mindig megnéznek színpadon?
Ha épp olyat játszom, ami nekik való, akkor igen.
Mondtad, hogy próbálsz kevesebbet dolgozni, de megúszósnak biztosan nem tűnsz. Azért ez a darab elég embert próbáló vállalkozás, tánccal, énekkel, nagymonológokkal, rengeteg átöltözéssel…
A tánc és az ének kicsit Shirley MacLaineből fakadt. Persze meg lehetett volna csinálni anélkül is – végül is a könyvben sem voltak dalbetétek – , de úgy éreztem, hogy ez illik hozzá, és amúgy is imádok táncolni. A nagy érzelmek kifejezéséhez a tánc és az ének mindig kiváló eszköz. Örülök, hogy az előadás ennyi mindenben próbára tesz. Szeretek magas mércét állítani magam elé.
Rengetegen a mai napig a Csak szex és más semmihez kötik a neved. Ez sosem zavart?
Dehogy. Én arra a filmre nagyon büszke vagyok. Örülök, hogy megtörtént velem, hogy csináltunk egy filmet, aminek ekkora sikere lett.
Fotó: Neményi Márton
Soha nem beszéltetek arról, hogy folytatás készüljön hozzá?
Akkoriban még igen. Azzal viccelődtünk, hogy ha összejön, mindenképp tengerparton kell játszódnia, de a Mamma Mia ezt már ellőtte. Szerintem Kálomista Gábor producer szeretett volna folytatást, de Goda Kriszta úgy érezte, hogy ez a sztori benne lezárult.
Ha megkeresnének vele, nyitott lennél rá?
Hogy akarok-e még egyszer gyereket? (nevet) Utána mutogathatnának, hogy itt a két lábon járó biológiai csoda.
Azért a gyereksztorin kívül másról is szólhatna.
Szerintem idősek vagyunk már ehhez.
Ugyan! Dobó Kata, Csányi Sándor és te is fantasztikus formában vagy.
(mosolyog)
Schell Judit zenés önálló estjét, az Útitársam Shirley MacLaine-t április 16.-án, 17.-én és május 17.-én lehet megtekinteni a 6Szín Teátrum színpadán.
Fotó: Neményi Márton
