Politikai túlélés vagy jövőépítés? – A hídon tüntetnek, a terepen építkeznek

A budapesti tüntetések nem forradalmi lendületet, hanem politikai kényszert tükröznek. Böcskei Balázs politikai elemző, az IDEA Intézet stratégiai igazgatója szerint a Momentum a hídlezárásokkal próbál visszakerülni a politikai és médiatérképre, miközben Magyar Péter és a Tisza Párt már a kampánygépezet építésén dolgozik. Az országjárás elsődleges célja nem a tömeges választói meggyőzés, hanem egy mozgósítható, aktivista-szimpatizánsi adatbázis kiépítése – éles kontrasztban az ellenzéki performanszpolitikával. Ez a Pillanatkép, az Index elemzői cikksorozata, amely hétről hétre segít eligazodni a politikai térképen.

A héten negyedszerre is hídfoglaló akciót szervezett Hadházy Ákos és a Momentum a Pride betiltása és a gyülekezési jog korlátozása ellen tiltakozva. Ezt megelőzően Szentkirályi Alexandra, a Fidesz budapesti frakcióvezetője levélben fordult Karácsony Gergely főpolgármesterhez a hídlezárások ügyében, és arra kérte, hogy álljon ki a budapestiek, a „csendes többség” mellett. A kormányoldal szerint tiltakozni, illetve nem egyetérteni lehet, de nem szabad megkeseríteni több tízezer budapesti életét, és nem elfogadható, hogy néhány száz tüntető megbénítsa a várost.

Április 14-re újabb tüntetést szervez a Momentum: blokád alá vennék a Parlamentet, tiltakozva az Alaptörvény tizenötödik módosítása ellen, amely szerintük végérvényesen elvenné a gyülekezéshez való alapjogot. Hadházy Ákos másnapra is demonstrációt hirdetett.

Tüntetések jöhetnek, de a Fidesz nem hátrálhat

Az Indexnek nyilatkozó Böcskei Balázs, az IDEA Intézet stratégiai igazgatója szerint minden politikai akciót csak az általa előirányzott célok felől lehet értelmezni. Mint rámutatott, a különböző politikai szereplők különböző sikerkritériumokkal rendelkeznek, így indokolt ez alapján vizsgálni a megmozdulások értelmét.

Az elemző kifejtette, hogy a Momentum rákényszerült a tüntetésszervezésre, mivel az európai parlamenti választás óta érdemi, és egy kampány felől értelmezhető politikai cselekvés híján gyakorlatilag eltűnt a nyilvánosságból és a választók horizontjáról.

Ráadásul olyan ügy mellett állnak ki, amely értékrendjükkel összeegyeztethető, és következetesen képviselhető, így a részvétel mögött bár van kényszer, de van benne stratégiai logika is.

A Pride betiltása és a gyülekezési törvény módosítása lehetőséget teremtett arra, hogy újra bekerüljenek a hírmédiába, Böcskei szerint ez a politikai életjel felmutatásának egyik eszköze lehet a párt számára. Az elemző úgy véli, a párt célja most az, hogy minél tovább, minél tartósabban napirenden maradjon a médiában – függetlenül attól, hogy a tüntetések eredményeznek-e konkrét jogszabályváltozást, vagy sem.

A gyülekezési törvény módosításának visszavonására irányuló céllal kapcsolatban Böcskei arra hívta fel a figyelmet, hogy a hídfoglaló akciókat Hadházy Ákos is így keretezte. Ugyanakkor az elemző úgy látja:

Különösen nem olyan helyzetben, amikor a társadalom jelentős része a kormány gyengülését érzékeli, és nő a kormányváltás esélye. Ilyen körülmények között a visszakozás a gyengeség, a legyőzhetőség, a meghátrálás látszatát és valóságát keltené, amit a Fidesz aligha engedhet meg magának.

Böcskei szerint a tüntetések a fiatalok számára politikai szocializációs élményt nyújthatnak, ám a konkrét politikai eredmények elmaradása független a résztvevők számától. Az akciók kimenetelét sokkal inkább a kormányzópárt természetéből és politikai gondolkodásából érdemes levezetni, mintsem a demonstrációk nagyságrendjéből.

A hídfoglalásokkal szemben megfogalmazott kormánypárti kritikákra reagálva az elemző hangsúlyozta: ezek megítélése nézőpont kérdése. A Momentum számára nem a közlekedési fennakadások elkerülése vagy a lakosság diszkomfortérzetének csökkentése az elsődleges szempont, hanem az, hogy a tiltakozás tartalmi állásfoglalása mellett politikai jelenlétet és médiafigyelmet is kivívjanak. Böcskei kiemelte, hogy az akciókhoz való viszonyulást alapvetően a pártszimpátia határozza meg – azok, akik az üggyel egyetértenek, nagyobb toleranciával viseltetnek a kellemetlenségekkel szemben is.

Arra a kérdésre, hogy milyen politikai hatása lehet a budapesti tüntetéseknek vidéken, Böcskei Balázs úgy fogalmazott: ezt nem lehet, és nem is érdemes egy az egyben lefordítani a közvetlen politikai hatás kérdésére – vagyis arra, hogy ezek a megmozdulások hogyan csapódnak le vidéki környezetben. A láthatóság növekedése ugyanis nem jelent automatikusan társadalmi támogatottságot. A politika nem működik lövedékszerűen: attól, hogy egy párt jelen van egy ügyben, még nem válik automatikusan hitelesebbé vagy vonzóbbá az emberek szemében. Ehhez további, egymásból következő következetes politikai cselekvések szükségesek, amelyek tematizálják akár a liberális elköteleződésű szavazók számára fontos ügyeket – különösen olyanokat, amelyekben Magyar Péter nem foglal állást.

Az a felvetés, hogy a Fidesz a Pride-ügyön keresztül tudatosan csapdát állított volna az ellenzéknek, akár minden lehetséges reakcióval előre számolva, Böcskei szerint nem alaptalan, de egy ponton túl túlértékelt. Úgy véli: ha minden kimenetellel számolnának, az már egyfajta túlzó, szinte megjósolhatatlan mértékű előrelátást és tervezettséget feltételezne. A Fidesz pusztán a legkézenfekvőbb eszközt választja: a tüntetéseket a lakosság érdekei ellen pozicionálja, például a közlekedés akadályoztatásának hangsúlyozásával. Ebben nincs mesterterv, csak a kormányzati pozícióban lévők reflexszerű politikai cselekvése.

Magyar Péter dramatizál, és közben adatot gyűjt

Magyar Péter és a Tisza Párt távolmaradását a budapesti tüntetésektől az elemző logikusnak tartja – Magyar céljai és gondolkodása felől nézve. Szerinte nincs is szükség arra, hogy Magyar stratégiát váltson, mivel a demonstrációk középpontjában álló ügy, a Pride eszmeileg nem áll közel hozzá. Továbbá amíg nincs jele a választói elvándorlásnak – még akkor sem, ha az adott ügyben feszültség mutatkozik közte és egyes támogató csoportjai között –, addig nincs oka az irányváltásra. És egyelőre úgy is tűnik, hogy a választói számára erősebb szempont a kormányváltás igénye, mint a konkrét ügyben való értékazonosság.

A médiában való láthatóság túlértékelésére is felhívta a figyelmet Böcskei Balázs. Szerinte a választópolgárok nem követik olyan szorosan a közéletet, mint az újságírók vagy az elemzők. A politikailag kevésbé aktív választók számára a demonstratív akciók gyakran nem olyan relevánsak, mint ahogyan azt az elemzői értékelések sugallják – ahogy az sem egyértelmű, hogy a Tisza Párt országjárásáról szóló tudósítások mennyisége mit üzen számukra. Hallhatnak róla, erősítheti az esélyesség megítélését, de az ilyen tartalmak tömeges keresletét leginkább a legaktívabb, politikailag elkötelezett hírfogyasztók generálják.

Az országjárás célja elsősorban nem az újabb, tömeges választók közvetlen megszólítása – szögezte le Böcskei.

A vidéki rendezvények ennek a kampánytechnikai gépezetnek a részei, és nem egyfajta közvetlen politikai meggyőzést céloznak. Egy politikus nem mindig azért cselekszik, amit kívülről gondolnak róla – sokszor a legpraktikusabb cél vezérli: például az, hogy jogszerűen adatot gyűjtsön és szervezeti hálózatot építsen.

Az aktivisták elleni atrocitások – fogalmazott Böcskei – minden kampány velejárói. Ami most a Tisza Párt standjainál történik, az sem egyedülálló. Az elemző szerint Magyar Péter abban újít, hogy ezeket a támadásokat gyakran dramatizálja, történetbe ágyazza, mintha kizárólag a Tisza Párt ellen irányulnának. Ez azonban szerinte nem különösebben releváns politikai fejlemény: inkább Magyar Péter kattintásvonzó személye kelti fel a média figyelmét, mintsem az események rendkívülisége.

Ezek a pártok már nem jönnek vissza

A közvélemény-kutatások „ha most vasárnap lenne a választás” típusú kérdéseiről az elemző kijelentette: ezeket helyén kell kezelni. Ezek ugyan fontos adatok, de a válaszadók is tudják, hogy a tényleges választás még távol van. Az adatok „keményedése” csak idővel következik be. Ugyanakkor azok a pártok – mint az MSZP, az LMP, a Párbeszéd, a Jobbik vagy egyes mérések szerint a Momentum is –, amelyek már hosszabb ideje a mérhetőségi küszöb alatt szerepelnek, aligha tudnak újra érdemben megjelenni a politikai térképen. Az ilyen pártok adatai Böcskei Balázs szerint már „megkeményedtek”, és a magyar politikatörténet nem ismer példát arra, hogy innen lenne visszatérés.

A hét második felének egyik legnagyobb visszhangot kiváltó ügyéről, Kollár Kinga, a Tisza Párt európai parlamenti képviselőjének kijelentéseiről Nagy Attila Tibor politikai elemzőt kérdeztük, a vele készült cikkünket itt olvashatja.

Szerkesztőségünk a beszélgetés leiratának elkészítéséhez a Régens Informatikai Zrt. által forgalmazott, mesterségesintelligencia-alapú Alrite beszédfelismerő programot használta.

(Borítókép: Index)