A teljes bizonytalanság (és az ezzel járó tőzsdepánik) uralta el a világot, miután Donald Trump a maga sajátos stílusában és tárgyalási módszerével elkezdte befenyíteni a Föld összes országát (és a pingvineket). Először kihirdette, hogy melyik állam termékeire mekkora büntetővámot vet ki (minden magára valami is adó közgazdász szerint minimum is vaskos hiba/ferdítés volt a mérték számításának metódusában), ezzel bedöntötte az összes tőzsdét, és nehéz napokat okozott a forintnak. (A tőzsdekrach amúgy persze nem újkeletű nyavalya, amióta van börze, azóta fenyeget. Összeállításunkban felidézzük a régi idők összeomlásait, kezdve az az első, majd 400 éve holland tulipánhagymák miatt kitört válsággal.)
A fél világ jelezte, hogy tárgyalna a büntetővámokról, de az amerikai kereskedelmi miniszter közölte, hogy szó sem lehet a bevezetésük elhalasztásáról. A következetes trumpi politikai ismerői ekkor reménykedni kezdtek és nem hiába, két nappal később az elnök bejelentette, hogy 90 napra felfüggeszti a büntetővámokat (kivéve Kínát, az ő esetükben 125 százalékotsra emelte az eredetileg 104 százalékos mértéket).
Apró, de egyáltalán nem mellékes adalék, hogy az EU-ra kivetett 20 százalékos büntetővám okai között igen előkelő helyen szerepelt a magyarországi korrupció, majd miután Szijjártó Péter ezt azzal próbálta elkenni, hogy ez csak David Pressmann volt nagykövet áskálódása, a Fehér Ház közölte, hogy a 379 oldalas jelentést komoly közgazdászok állították össze, és az USA gazdasági érdekeit szolgálja.
Száj-, köröm- és egyéb fájások
Ha Donald Trump ámokfutása nem lenne elég, itt van nekünk a száj- és körömfájás-járvány, ami eddig mértékadó becslések szerint is legalább 20 milliárdos kárt okozott. A kormány operatív törzset állított fel, szigorú intézkedések jöttek, de sokak szerint késve. A kényszerűségből ezerszám leölt marhák is sok gondot okoznak, jobb híján hatalmas gödröket ásnak és az ad hoc dögtemetőben földelik el a tetemeket. Ezzel számtalan baj van, a Hegyeshalomhoz tartozó Csemeztanyán például fekete lé bugyogott a földből, a helyieknek pedig még tüntetni sem volt lehetőségük.
A kormány előbb többlettámogatásról döntött a kárelhárítás és -enyhítés érdekében, majd megfenyegették a hatalmas veszteségeik miatt áremelésre készülő hústermelőket.
Annyira belejöttek a fenyegetésbe, hogy a jövő évi választásokra tekintve a kormány meggyőzéssel/fenyegetéssel/zsarolással elérte, hogy a távközlési cégek és a bankok ne éljenek az amúgy számukra törvényben megengedett díjemelés lehetőségével. (Vö: de szép bank, kár lenne, ha valami baja esne.)
Kijött a héten az inflációs adat is, úgy tűnik, túl vagyunk a csúcson. Csökkent ugyan a pénzromlás mértéke, de továbbra is Európa-rekorderek vagyunk, ráadásul az élelmiszerek drágulása még mindig 7 százalékos. Az infláció lassulását így aztán nem is az élelmiszer-, hanem jórészt az üzemanyagárak apadásának köszönhetjük. (Azt meg annak, hogy Trump vámintézkedései reális veszéllyé tették a globális recessziót.)
Nem maradt el az immár szokásossá vált tüntetés a gyülekezési jog korlátozása ellen. Nézze meg galériánkat, és videós tudósításunkat a hajnalig tartó eseményekről.
Pankotai Lili szerint azonban a hídfoglalási akciók ki fognak fulladni, de a kiállás akkor is fontos volt. Sok egyéb mellett erről is beszélt lapunknak adott videóinterjúban.
Egy ideje már fájhat a feje a fideszes stratégiagyártóknak a pártnépszerűségi adatok láttán. A Tisza ugyanis hónapok óta masszívan vezet minden mutatóban, és ha ez kitart a választásig, visszafelé sülhet el a Fidesz csodafegyvere, a „győzteskompenzáció”.
Hol élünk? című podcastunk heti adása is a Tisza erősödésével és ennek következményeivel foglalkozik. Mindennek leglátványosabb bizonyítéka, hogy a NER rohamosan radikalizálódik: Orbán Viktor elkezdte nyíltan hazaárulózni a Tisza közösségét, ami már az utcai erőszaknak ágyaz meg, Gulyás Gergely pedig a Kormányinfón terít zavaros összeesküvés-elméletet a száj-és körömfájásról, azt sejtetve, hogy már megint az ország rosszakarói áskálódnak a dolgos magyar emberek ellen.
A drog rossz, értem?
Úgy tűnik, a Fidesz szerint a gyerekek érdekét jobban szolgálja a Pride betiltása, mint az oktatás, előbbiben ugyanis jóval hatékonyabbak, az iskolákba pedig egyre elöregedő tanári kar jut, utánpótlás alig-alig. Azért az oktatás terén is nagyon igyekeznek, például iskolaigazgatónak csak azok jelentkezhetnek, akiknek ezt központilag engedélyezik, a tanároknak pedig hazafias „átnevelő képzésen” kell átesniük.
Pedig egyre több gyereknek inkább az jelentene segítséget, ha pedagógusaik – vagy éppen a kormány jeles tagjai – a szentesi pedagógiai szakszolgálat érzékenyítő tréningjén vennének részt, ahol ki lehet próbálni, milyen egy autizmussal vagy tanulási nehézséggel élő gyermek napja az iskolában – eláruljuk: rendkívül frusztráló. Józsefvárosban viszont nem félnek a gyerekek véleményétől sem. Németh Nikoletta gyermekügyi referens el is mesélte a Visszhang mellékletünkben, mi fán terem a gyerekrészvételi költségvetés.
A kormány eközben a drogprevencióval foglalkozó civil szervezeteket nem engedi vissza az az iskolákba, de minden diákkal megnézetnek egy majdnem kétperces filmet, amiből megtudhatják, hogy a drog rossz. Közben a kábítószer-használat már nemcsak rendészeti vagy egészségügyi probléma, hanem szociális, szociokulturális és egyre inkább gyermekvédelmi, gyámhatósági kérdés is. Riportunkból kiderül, mennyire az.
Na vajon miért nem jönnek haza a fiatalok?
Szerencsére a rendőrségnek van ideje kergetni a drogosokat, nem kell olyanokkal foglalkoznia, hogy a NEAK egy klasszikus NER-féle beszerzés keretében 155 millióért vásárolt alapfeladatai egy részének ellátására képtelen informatikai rendszert. A Nemzeti Nyomozó Iroda szerint ugyanis a bűncselekménynek még a gyanúja is hiányzik az ügyben.
Nyilván mindezek is szerepet játszanak abban, hogy a külföldön tanuló magyar egyetemisták egyre nagyobb hányada tervezi, hogy nem jön haza tanulmányai befejezte után – derült ki egy kutatásból. Ez persze nem csoda, majdnem minden második fiatal eleve a hazai társadalmi és politikai környezet miatt megy külföldre tanulni.
Nincsenek jól a bírók sem, rezignáltság, beletörődés tapasztalható a bírói karban és nem bíznak a bírósági szervezetekben sem.
A jó közérzethez a Zeneakadémián is megfelelő bérek és jó légkör szükséges – ez derül ki abból az interjúnkból, amit Kelemen Barnabással, az intézmény egyik esélyes rektorjelöltjével készítettünk.
A fentiek az ország közérzetéhez is elengedhetetlenek, alázásra viszont senkinek nincs szüksége. Mégis kijut bőven: például Lázár János az új Menczer Tamás, közösen alázhatnak mindent és mindenkit. A kormány most éppen a boltosokat alázza egy online konzultációban. Erről szól a Jut eszembe! podcastunk legutóbbi adása.
Sikert vagy káoszt hozott eddig az új időpontfoglaló rendszer a szakrendelőkben? – erre a kérdésre próbáltunk választ találni a Népszava egészségpolitikai podcastje, a Szike friss adásában.
