Hiába tűnik valóságosnak, csak az agyunk kompromisszumkészségének köszönhető.
A lila szín évszázadokon át a királyi méltóság, a kreativitás és a misztikum jelképe volt, és ma is széles körben kedvelt árnyalat. Mégis, a tudomány szerint a lila nem más, mint egy optikai illúzió – egy szín, amit valójában az agyunk „talál ki”.
És hogy mi ennek az oka? Bár éppoly valóságosnak tűnik, mint a piros vagy a kék, a lilának nincs saját fényspektruma, így technikailag nem is létezik önálló színként – írja a BGR.
Ha alaposan megnézünk egy szivárványt, láthatjuk benne a pirosat, narancssárgát, sárgát, zöldet, kéket és ibolyát – ám lilát soha. Ennek oka, hogy a szivárvány minden színe egy-egy konkrét fényhullámhosszhoz kötődik. Az ibolya például a látható spektrum legvégén helyezkedik el saját hullámhosszával, míg a lila sehol nem található meg.
A nagy különbség az, hogy az ibolya valódi spektrálszín, míg a lila úgy jön létre, ha az agyunk egyszerre érzékeli a piros és kék fényt. A probléma csupán annyi, hogy ez a két szín a spektrum ellentétes végein helyezkedik el, és nincs köztük közvetlen hullámhossz-kapcsolat. Az elménk ezért „kompromisszumot köt”, és egy új, nem létező színt hoz létre: ez pedig nem más, mint a lila.
NE HAGYD KI
A neurológusok ezt a jelenséget „nem spektrális színnek” nevezik – olyan árnyalatnak, amely kizárólag az agy érzékelési folyamatai során születik meg, nem pedig a fény természetes tulajdonságai révén.