Ember Márk első sztorija és rendezése az elmébe és dobhártyába is beég

Mindössze egy hónappal ezelőtt jelentették be, hogy a zenét szerző Furák Péter megkeresésére a színházi, szinkronos és filmes szerepei mellett a zenei és televíziós világban sem ismeretlen Ember Márk, az egyik legnépszerűbb és leggyakrabban foglalkoztatott magyar színész színdarab ötletével állt elő. Színpadra tervezett közös „gyermeküket” benevezték az Összpróba Alapítvány és a Kultkikötő közös pályázatára, a Thália Színházban pedig még az idei évadban nyitott ajtókra találtak vele.

A 32 éves rendező a pénteki, már közönséggel tartott főpróba kezdése előtt fél órával izgatottan, lendületes léptekkel suhant át a jegypénztár előtt, hogy a Nagymező utcában friss levegőt szippantson, majd a fél nyolcra hirdetett kezdésnél a száz fő befogadására alkalmas Arizona stúdió galériáján folytatta a jövést-menést, ahol nézőközönség várta az előadást. A zeneszerző a nézők között, családja társaságában foglalt helyet.

Rejtélyes ház

Ami az alapsztorit illeti: élete hétvégéjére készül Emma (Sóvári-Fehér Anna) és Tom (Hevesi László). A fiatalnak gondolt, valójában a 30-as évei küszöbéhez érkezett pár tagjai erre a célra egy falusi turistaszállást szemeltek ki maguknak. Emma az ötletgazda, a romantikus velencei gondolázásra vágyó Tom csak megalkudott szerelmével.

A kibérelt házról az a hír járja, hogy aki eltölt ott egy éjszakát, az transzcendens tapasztalatokat szerez, és olyan kérdésekre is választ kap, amiket fel sem tett. Bár ezzel a pár tisztában van, arra azonban aligha számíthattak, hogy milyen utazásban lesz részük. Az álomnak indult hétvége hamar rémálommá, a ház pedig csapdává válik.

Utóbbi szerepben Sóvári-Fehér Anna meggyőző alakítást nyújt, elhisszük neki a kizárólag saját önmegvalósításáig látó fiatal karakterét, akit még nem különösebben érdekelnek a párkapcsolatban és a családalapításban rejlő szépségek. Ő ugyanis utóbbiakban kizárólag a nehézségekig lát.

Mielőtt a pár szexben oldódna fel, feltűnik a színen egy rejtélyes alak (Kerekes József mint Jenkins bácsi), és el sem megy, az általa „tartott tükör” csak tovább fokozza a pár közötti feszültséget. A nagy kérdés innentől kezdve ez: a fiatalok kapcsolata vajon túléli-e a hétvégét?

Egyre mélyebben kerülnek elő az ellentétek, amelyek elvezetnek minket a 20-as éveikben járó fiatalok legnagyobb kérdéseihez:

Főként úgy, hogy a párost különböző egyéniségek alkotják, akik aztán idővel vagy egymáshoz idomulnak, vagy folyamatosan ütközni kényszerülnek, esetleg megalkusznak. Kezeket fel, aki már látott – átélt – hasonlót, de legalább hallott róla!

Egy óra elteltével érünk el a darab kulcspillanatához, ami a fiatal pár duettjében csúcsosodik ki – a musical nyolc dala közül talán nem véletlenül ez a legerősebb zenében és szövegben is.

80 perc és musical

Az Arizona Stúdió színpada kicsi, a díszlettel, valamint a három szereplő gyakori mozgásával kellemesen sikerül betölteni a teret. Jenkins és emlékei mellett a színpadi berendezés egy távoli, de még velünk élő múltba visz el minket, ellentétben a mai társadalom minden bizonnyal legégetőbb családi kérdéseivel, ami már XXI. századi sajátosság.

A három szereplő közül énekhangban és -tudásban Hevesi Lászlóé a pálma, sokszor prózai szövegénél is azt várná az ember, hogy dalra fakadjon, talán úgy karizmatikusabban tudná érvényesíteni az akaratát. A fináléban aztán még egy kis extrát is rádob az alakítására.

Kerekes József a szerepének megfelelően sejtelmes, mégis közvetlen, aki lelkiismeretes apukaként (nagypapaként, nagybácsiként, keresztapaként?) vezeti a pár két tagját a másikkal kapcsolatban saját magában megfogalmazott, de soha ki nem mondott kérdések megválaszolásához – a trió amúgy egyetlen, igazán vicces karaktereként.

A darab, meglepetésünkre valójában nem is háromszereplős, hanem három és fél (negyed, kilenced, tizenegyed), ugyanis a csattanóra megérkezik Molnár Piroska is. Igaz, látni nem látjuk, csak hangban csatlakozik az előadáshoz. 

A 80 perces darab zenéjét Furák Péter szerezte, aki korábban elmondta: a mű minden olyan zenei elemet tartalmaz, amit egy klasszikus musicaltől elvárhatunk, csak sűrített formában. Több dal kifejezetten az adott szereplőkre íródott, mindhármuknak van szólója, emellett duettek, tercettek is. Olyan zenét szeretett volna írni, amely formájában, hangszerelésében és hangulatában egyaránt friss és mai, leginkább a popkorszakot megidéző daloknál az is inspirálta, hogy fülbemászóak, slágerszerűek legyenek.

A darab további érdekessége, hogy az alapötletet Svraka-Gévai Júlia írta színpadra. A Kölyökidő korábbi gyerekszínésze, a Rádió 1 szerkesztője – aki a népszerű Balázsék reggeli rádiós műsorban is gyakran feltűnik – eddig csak tévés produkcióknál működött közre íróként, színpadon ő is ezzel a darabbal debütál. Prózái viccesek, állandó poénos felütésekkel teli, a ma használatos szlengekkel tarkított, éppen ezért könnyen befogadható, főként a zenés körítéssel. Miközben a témák, amikről szólnak, azok meg kifejezetten fajsúlyosak.

A dalszövegeket már Hujber Szabolcs jegyzi, szövegei végig előre viszik a cselekményt, sehol nem akasztják meg az ívét az egyre feszültebbé váló szituációnak. Hujber Szabolcs laptársunk, a Dívány vezető szerkesztője, Artisjus-díjas dalszövegíró, egyebek mellett a Margaret Island, Péterfy Bori és Rácz Gergő slágereinek szövegírója. Ezen felül a színházi világban sem ismeretlen, ahol előző munkája a Szabadakarat című Petőfi-előadás volt, többek között Furák Péterrel és Ember Márkkal dolgoztak együtt.

Miután az előadás szombati premierjére elkapkodták a jegyeket, áprilisra még két előadást tettek be, az évadzárásig pedig további négyet. A jegyek utóbbi hatra is elfogytak már a szombati bemutató előtt, nyáron viszont több helyen is lehet majd találkozni vele.

(Borítókép: Kállai-Tóth Anett / Thália Színház)