Az elmúlt hetekben nagy figyelmet kapott a Trump-adminisztráció javítani kívánja kapcsolatait Oroszországgal. Ez fölveti azokat az analógiákat, amikor a Nixon-adminisztráció törést vitt be Kína és a Szovjetunió viszonyában azzal, hogy normalizálta a kapcsolatrendszerét Pekinggel, ami akkor egy váratlan fordulat volt, hiszen mindenki úgy gondolta, hogy a két szocialista nagyhatalom kapcsolata nem igazán törhető meg – mondta az InfoRádióban Eszterhai Viktor, megjegyezve: bár 1969-ben voltak köztük háborús konfliktusszerű ellentétek, ennek ellenére az ideológiai narratíva azt mondatta, hogy ez lehetetlen.
A bekövetkezett fordulat végül azt eredményezte, hogy az amerikaiak a hidegháború bipoláris jellegét háromszögesíteni tudták, stratégiai előnyre szert téve.
Hozzátette: az akkori és mostani párhuzamot tovább erősíti, hogy a Trump-adminisztráció nyíltan utal erre a stratégiai manőverre, sőt, Donald Trump személyesen is jelezte, hogy ő lesz az, akinek el kell távolítania Oroszországot és Kínát egymástól, mert az együttműködésük kedvezőtlen az Egyesült Államok számára.
„A recept tehát hasonló, csak a célzott ország más, vagyis az amerikai elnök nem Kínával, hanem Oroszországgal próbál jobban lenni” – mondta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos munkatársa. Ezért a szakirodalomban ezt már úgy is nevezik, mint egyfajta fordított nixoni recept, ahol Oroszországot kellene Kína „szorító öleléséből” kihúzni.
Eszterhai Viktor úgy véli, hogy Oroszország és Kína között vannak bizalmi problémák – szomszédos országok, így a történelem során sok keserűség érte ezt a bilaterális kapcsolatot –, kisebb ellentétek, de alapvetően a két nagyhatalmat összetoló tényezők súlya sokkal fontosabb. Egyfelől mindkettőnek az az érzete az elmúlt 20-30 évben, hogy az Egyesült Államok gátolja a felemelkedésüket, a környezetükben „színes” forradalmakat robbant ki, és a szövetségi rendszerével elfojtja őket. Másfelől pedig egymásnak komplementerei gazdasági értelemben: Oroszország komoly ásványkincsekkel rendelkezik, Kínában pedig megvan az a feldolgozóipar, amelynek a szükségleteit ez ki tudja elégíteni. „Arról nem is beszélve, hogy Oroszország nukleáris, Kína pedig gazdasági nagyhatalom, ami szintén jól kiegészíti egymást” – magyarázta a szakértő. Szerinte, miután az utóbbi a tényezők fontosabbak,
a jelenleg feltételrendszer mellett az Egyesült Államok nem tudja a nixoni fordulatot eljátszani.
Annak ellenére, hogy az amerikai adminisztráció sem naiv, vannak amerikai érdekek, amelyek mégis azt mondatják, hogy ezeket a lépéseket meg kell próbálni meghúzni, hiszen ha Oroszország autonómiáját növelni tudják, azzal valamennyire csökkentik a kínai függőségét, és ez azt a stratégiai előnyt jelentené az Egyesült Államoknak, hogy nem kell a kettővel egyszerre versenyeznie, hanem Oroszország szuverén, a saját céljait követő pólussá válna a nemzetközi politikában, de nem lenne olyan szorosan alárendelődve Kínának, ahogy az elmúlt években ezt megfigyelhettük – fogalmazott az NKE munkatársa.
Meglátása szerint az amerikai külpolitikának elsődlegesen most az a célja, hogy minden olyan lépést megtegyen, amely az Egyesült Államokat újra naggyá teszi. Ide tartozik akár a szankciók feloldása is, hiszen lehetőséget teremtene a gazdasági együttműködésre Amerika és Oroszorászág között, ami mindkét felet erősítené. „Ne felejtsük el, hogy a nyugati cégek elhagyták az orosz piacot, de oda azért vissza lehet menni, lehet akár közösen nyersanyagot kitermelni. Tehát ebből a szempontból is van keresnivalója az Egyesült Államoknak” – mondta Eszterhai Viktor, és arra is felhívta a figyelem, hogy ha a nukleáris fegyverek tekintetében Oroszország együttműködne Kínával, akkor a két ország kapacitásait az Egyesült Államnak ellensúlyoznia kellene, ami rendkívül költséges dolog.
Arra a kérdésre, hogy a Kína elleni vámok is ennek a taktikának vagy stratégiának a része-e, azt válaszolta, hogy mindenképpen, hiszen Oroszországgal szemben nem látni hasonlókat. Ami arra ugyan nem lesz alkalmas, hogy Oroszország ellenségként tekintsen Kínára, de arra igen, hogy a nyugati elszigetelődésből kilépjen, és újra megjelenjen a nemzetközi porondon. „Ez alapvetően kedvező lenne Oroszország számára és természetesen az Egyesült Államok számára is” – mondta az InfoRádióban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének tudományos munkatársa.