A nagy Ford autó

A márka Európai zászlóshajója. Annyira rossz úgy használttesztet írni, hogy már már évek óta tényként tudatosult bennünk, hogy megszűnt a Mondeo, leállították a gyártását. Azt a modellt, ami mindig is meghatározó volt a kínálatban, sőt, már elődje, a Sierra is. A Mondeo megjelenésekor tudatosan léptek olyan útra a formatervvel, ami kevésbé megosztó, és a hajtásláncot is áttervezték, végül meglett a Fordosan jó váltó, és futómű, ami az össze generációt végig kísérte, így van ez a mostani negyedik generációnál is. Aminek jól elhúzták a bemutatását, de nem marad el az a nívó, amit már eddig is hozott. Mindenki azt susmorogta bemutatása idején, hogy tényleg Aston Martinos az eleje, és valóban, nekem is ez volt az első gondolatom, ahogy nézegettem, hogy a front kiképzés le sem tagadhatná a DBS-el való rokonságot, és valljuk be, erre minden Mondeo tulaj büszke lehet. De meglepően jók maradtam az arányai a nagy hombár test ellenére: sportosak a vonalak, szépek az élek, törések, és kifejezetten jó pont nálam, hogy nem rontották el azzal, hogy túl magasra húzták volna az övvonalat, ezáltal nem lőrés szerűek az oldalablakok.

Nekem, ami egy kis disszonanciát hozott az egészbe az a felniméret, ehhez a nagy karosszériához egy-két collal nagyon átmérőjű felni nem eredményezne "pilicka lábakat" az autó alá, mert így tényleg olyan, mintha minden lábnapot kihagyott volna a Mondeo. Pedig ez a ballonosabb 17-es felniméret a lehető legjobb választás, mert a felnigyilkos magyar utakon nagyon könnyű leamortizálni egy peremes gyönyörű alufelnit, kár lenne érte, a futóműalkatrészekről nem beszélve. Amit pedig nem is a végére kellett volna hagynom, az a menetkomfort, hiszen egy ballonosabb gumival sokkal jobban csillapítja az úthibákat, ami mindenkinek jó, aki az autóban utazik. A futómű egyébként maradt olyan, mint amilyen volt: precíz, kiszámítható, nincs benne lagymatagság, de nem is csábít sportolásra. De egy ekkora testtel ez jóérzésű vezető fejében meg sem fordul. Elhelyezkedünk a kényelmes ülésekben, magunkra állítjuk a kormányt, és hopp? Hol vagyok, 2010-ben?

Tettem fel a kérdést magamnak, hiszen a kezelőszervek, az anyaghasználat, a funkciók, a kidolgozás, a központi kijelző felbontása mind-mind évekkel visszafelé mutatnak. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ezért ültek ennyit rajta? Mentségükre legyen mondva, hogy egyrészt nem egy agyonextrázott autót próbáltam, másrészt minden teszi a dolgát hosszú évek óta, és ha választani kell, akkor inkább a tartósság a fontosabb. De tény, hogy egy kortárs Passat zsigerből lenyomja, egy Insignia pedig megszorongatja a Mondeo negyedik generációját. Ettől függetlenül teljesen jól elücsörögtem benne, és arra gondoltam, hogy mindent tud, amire szükségem lehet nekem, és a családomnak, hiszen szériában adja az ABS/ESP/soklégzsák/isofix kombót, ami nélkül manapság már nem vesz családos ember autót. De ha gazdagon pipált extralistás darabot találunk, akkor gyakorlatilag minden földi jóval felszereltet kapunk, a konkurensektől olcsóbban. Az pedig, hogy milyen márkajelzés van az elején szerintem teljesen lényegtelen, mert a megbízhatóság, kényelem és biztonság a három legfontosabb érv az ilyen autót keresőknél.

Kismotoros, benzines, kódolva van a lomhaság?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sokat vártam ettől az 1.5-ös Ecoboost turbós motortól. De átlagos használatban teljesen jól mozgatja ezt a bő másfél tonnás kocsiszekrényt. Egy dolog azonban nagyon hiányzott belőle, na az a nyomaték. Mert lehetett pörgetni, de csak bőgött a motor, mérsékelten gyorsultunk, közben végig azon gondolkodtam, hogy egyszerűen kívánja a 2.0 TDCI-t, meg a hozzá tartozó 320 Nm nyomatékot. Abból itt sajnos egy bő százassal kevesebb van, ezt érezni is minden gyorsításnál. De mit tehet a családapa, aki kiolvasta az internetet, és megfogadta a hozzáértők tanácsát, és nem vett dízelmotorral családi autót, mert tudja, hogy hétközben anyataxi üzemmódban 2x6 kilométeren ez nem fog tetszeni a motornak. Igen, még a benzinesnek is kevés, de mégis sokkal jobban tolerálja. Szóval, valamit, valamiért, mert nyomatékból kevesebb van, viszont karakterisztikában sokkal lágyabb a benzinmotor. De helyt kell adnom azoknak, akik azt mondják, hogy ennyi köbcenti kevés egy ekkora testbe, már indulásnál érezni lehet, ahogy alapjárattól terheljük a motort, hogy nagyon segíteni kell gázzal is a mozdulást, ha nem tesszük, az elektronika közbe lép, és emeli a fordulatot. Ha pedig már fordulatszám, akkor meg kell említeni, hogy az öt liter körüli fogyasztások nem a benzines motor terepe, 8-10 liter között lehet készülni a zömében városi üzemben használt autóknál, ami egyáltalán nem kiugró érték.

Futóműben erős

Már annyiszor leírták, és én is, de nem tehetek róla, kénytelen vagyok újra dicsérni, nagyon tetszik a futóműhangolás, főleg ezekkel a ballonos gumikkal, meseszerűen gördülünk az úthibákon. A váltó maradt jó, a váltási érzet feszes. Az autót forszírozva hamar kijönnek a hiányosságok, hajlamos elkönnyülni a hátulja, az elektronika viszont időben korrigál, és ráébreszt, hogy nem ezzel fogunk körrekordot dönteni a versenypályán. Helyette inkább átveszi a szót a csomagtartó, ami kifejezhetetlenül nagy, és jól pakolható. Alaphelyzetben 500 liter körül, ami gigantikus 1400-ig bővíthető a hátsó üléssor előre döntésével. Még egy plusz pont az ötajtós kivitel, a hatalmas csomagtérajtóval, ami a hátsó szélvédővel egyben nyílik így a legjobb pakolhatóságot garantálja az összes elérhető karosszériaváltozat közül. Megmondom az igazat, hogy fintorgok korunk úri huncutságának számító extráira, de olyan magasra nyílik az ötödik ajtó, ráadásul a jó teleszkópoknak hála ellenállása is van, szóval nem látom magam előtt, hogy egy törékeny ötven kilós hölgy magabiztosan küzd a bezárásával napi szinten. Egy elektromos ajtómozgatás tehát meggondolandó, hasznos extra.

Használtan mit mutat?

Látványosabban öregszik, mint az etalon Passat, és legalább annyi excégautó fut belőle az utakon, szóval észnél kell lenni, hogy melyiket válasszuk. A felhasználási igényeket figyelembe véve kell dönteni, hogy dízel, vagy benzin, hiszen évi egy autópályázásra felesleges tartani gázolajos kocsit. A kínálat bőséges, a cikk megírásakor 350 darab eladó negyedik generációs Mondeot kínálnak a legnagyobb autós hirdetési oldalon. Érdekesség, hogy ebből csupán 87 a benzines motorral szerelt portéka. Ebből is láthatjuk, hogy a cégek szerették, és szinte kizárólag dízel erőforrással rendelték anno. Ha engem kérdeznének biztosan a 150 Le-s TDCi motorral ajánlanám a megvételét, engem ez a benzinmotor sajnos nem győzött meg arról, hogy a „downsizing” a turbóval működőképes dolog egy ekkora kasztniban. A nagyobb dízeleket megtaláljuk a DSG-hez hasonló, de kevésbé golyóálló technológiájú PowerShift automatikus váltóval szerelve, ami azért nem egy életbiztosítás, szigorú olajcserékkel, és gyári technológiával való szervizeltetéssel lehet az élettartamát kitolni.

A kisebb-nagyobb elektronikai hibák általánosak a 21. század teleextrázott autóiban, de a főalkatrészek szépen vizsgáztak, komolyabb típushibáktól mentes a Mondeo negyedik generációja. Az árak már be-be néznek hárommillió forint alá, de tudjuk, hogy több pénzt kell elkölteni egy jó autóra. Nagyon fontos a lekövethető szervizmúlt, és a vásárlás előtti átvizsgálás sem maradhat el, hogy nyugodt szívvel vihessük haza a család új kedvencét, mely szerepre tökéletesen alkalmas lehet a sokak bánatára utód nélkül megszűnt Ford Mondeo. Mégis kinek lehet pont jó a Ford? Ezen morfondíroztam, aztán rájöttem, hogy több benne a tűz az unalomig ismert tökéletességben lubickoló németeknél. Kevesebb vele a gubanc, és tartósabb, mint a franciák, és pont ezért telitalálat ár-érték arányban, mert egységnyi pénzért a lehető legtöbb helyet és igényességet nyújtja.