Trump új stratégiája ütközőpályára küldi Amerikát, a világ rendje is beleremeghet

Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Állandó külpolitikai szakértőnk Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója, aki segít értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.

Donald Trump április 2-án bejelentett új amerikai vámtarifái világszerte aggodalmat váltottak ki. Számos ország attól tart, hogy ezek az intézkedések negatívan befolyásolják a globális gazdaságot és a nemzetközi kereskedelmet. Bár eltérő mértékben, de veszteséget jelentenek az érintett országok számára, és új stratégiák kidolgozására kényszerítik őket. Megjelentek olyan értékelések is, amelyek szerint ezek a vámtarifák az eddigi világrend koporsószegei lehetnek. Már Trump beiktatása előtt is világossá vált, hogy az új adminisztráció egyik célja Kína befolyásának visszaszorítása lesz, egy új, protekcionista kereskedelmi politika révén.

A republikánus elnök bejelentése szerint április 5-től az Egyesült Államok minden importált árura 10 százalékos alapvámot vetett ki, míg április 9-től további 34 százalékos vámtarifa sújtja a Kínából érkező termékeket. Válaszul Peking április 4-én közölte, hogy április 10-től ugyancsak 34 százalékos ellenvámot vezet be minden amerikai termékre és exportkorlátozást alkalmaz bizonyos stratégiai nyersanyagokra – például a ritkaföldfémekre. Trump ezt azzal fejelte meg, hogy megfenyegette Kínát, ha április 8-áig nem vonja vissza a 34 százalékos vámját, akkor április 9-étől további 50 százalékos büntetővámra számíthat.

A hosszú távú következmények még nem láthatók, de a Trump-féle intézkedések könnyen egy elmérgesedő kereskedelmi háborúhoz vezethetnek. Ez pedig lökést adhat egy USA-ellenes gazdasági együttműködés kialakulásának.

Az amerikai–kínai szembenállásnak komoly tudományos irodalma van. A 2008-ban elhunyt Samuel P. Huntington politikatudós A civilizációk összecsapása című, 1996-ban megjelent munkájában az USA–Kína-viszonyt civilizációs ellentétként értelmezte. Szerinte a nyugati (amerikai) és a konfuciánus (kínai) világkép közötti mély kulturális különbségek hosszú távú geopolitikai rivalizálást eredményeznek.

Henry Kissinger – aki 2023-ban, százéves korában halt meg – a 2011-es Kínáról, valamint a 2014-es Világrend című könyvében történelmi mélységű, realista nézőpontból közelített a kapcsolatokhoz. Az egykori amerikai külügyminiszter és nemzetbiztonsági főtanácsadó úgy vélte, a konfliktus nem elkerülhetetlen, de csak stratégiai türelemmel és kölcsönös tisztelettel kerülhető el a konfrontáció.

Graham Allison amerikai politikatudós a 2017-es Háborúra ítélve című kötetében arra figyelmeztetett: a Kínával való rivalizálás mögött valójában gazdasági és hatalmi küzdelem húzódik meg. A Thuküdidész-csapda elméletére alapozva hangsúlyozta, hogy egy felemelkedő Kína és a hatalmi status quót védő Egyesült Államok közötti feszültség könnyen vezethet összeütközéshez. „Az Egyesült Államok és Kína közötti háború nem elkerülhetetlen, de lehetséges” – szögezte le Allison.

Trump bejelentése előtt egy nappal, április 1-jén a Reuters arról számolt be a kínai állami médiára hivatkozva, hogy Kína, Japán és Dél-Korea közösen kívánnak reagálni az Egyesült Államok vámintézkedéseire. A kínai értékeléseket ugyanakkor árnyalta Dél-Korea, amely szerint Peking eltúlozta a találkozó jelentőségét, míg Japán hivatalosan úgy fogalmazott, hogy mindössze eszmecsere zajlott. Kínai források szerint Japán és Dél-Korea félvezető nyersanyagokat importálna Kínából, míg Kína mikrochiptermékeket vásárolna a két országból.

A három állam viszonyát történelmi sérelmek terhelik, ráadásul Japán és Dél-Korea hagyományosan Washington szövetségesei. Ennek ellenére Trump protekcionista politikája közelebb hozhatja őket egymáshoz – ez pedig alapjaiban változtathatja meg a kelet-ázsiai térség geopolitikai erőviszonyait, globális következményekkel.

A XXI. Század Intézet vezető kutatója lapunknak értékelte az új amerikai vámintézkedések geopolitikai hatásait. Az alábbi kérdéseket tettük fel neki:

• Trump gazdasági lépései mennyire jelentenek tudatos erőpolitikát, és mennyire kényszerpálya egy visszaszoruló globális hatalom részéről? Meddig feszíthető ez a modell anélkül, hogy belső vagy külső instabilitáshoz vezessen?
• A vámháborút az Egyesült Államok valóban tudatos világrend-újrahangolásként használja? Egy új multipoláris korszak nyitányának tekinthető ez?
• A vámháborús nyomásgyakorlás leválaszthatja-e az USA-ról saját szövetségi rendszerének kulcsszereplőit? Milyen szerepet játszhat ebben Kína vagy Oroszország mint alternatív hatalmi pólusok?
• Hosszú távon erősödhet-e egy kelet-ázsiai gazdasági blokk (Kína, Japán, Dél-Korea) az amerikai protekcionizmus hatására, vagy ezek az országok túlságosan eltérő stratégiai orientációval rendelkeznek ehhez?

Trump újrakeveri a paklit játék közben

Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója szerint az Egyesült Államok által kezdeményezett globális vámháború tovább erősíti azt a szerepfelfogást, amelyet a jelenlegi washingtoni adminisztráció szán magának a világrend átalakításában. Az új amerikai stratégia célja, hogy a nemzetközi rendszerben zajló strukturális átrendeződéseket felgyorsítsa, és azokat az amerikai érdekekhez igazítsa.

A kutató rámutatott: Donald Trump most már nemcsak a hagyományos nemzetközi intézmények létjogosultságát kérdőjelezi meg, hanem a globalizáció egyik alappillérét, a szinte korlátlan szabadkereskedelmet is célkeresztbe állítja.

Trump tulajdonképpen újrakeverné a paklit játék közben, miután észrevette, hogy Amerika eljátszotta a jó lapjait, és most vesztésre áll

– fogalmazott Kosztur András.

Úgy véli, a republikánus elnök abból indul ki, hogy a világ hatalmi viszonyai gyors átalakuláson mennek át: az elmúlt évek folyamatai egyértelműen az Egyesült Államok számára voltak kedvezőtlenek, miközben Kína rendkívüli módon megerősödött, Oroszország visszatért a nagy játékosok közé, és a globális Dél országai közül is több szereplő egyre aktívabbá vált.

A vámháború visszafelé is elsülhet

A kutató kifejtette, hogy az amerikai vámpolitika hátterében részben reálgazdasági kényszerek állnak: az Egyesült Államok államadóssága rövid távon fenntarthatatlanná válhat, amit a kereskedelmi mérleg javításával és a hazai ipar újraindításával próbálnak ellensúlyozni.

Éppen a világkereskedelem bővülése tette lehetővé, hogy a dollár globális tartalékvalutává váljon – ez az egyedi státusz biztosította Washington számára azt a pénzügyi mozgásteret, amely más országok számára elérhetetlen

– emelte ki.

Kosztur András úgy látja: Washington jelenleg arra épít, hogy a világpolitikai megosztottság miatt több állam is hajlandó lesz engedményeket tenni az Egyesült Államoknak saját előnyökért cserébe, ami láncreakciót indíthat el. A vámháború ilyen esetben amerikai szempontból nyereségesen zárulhat, miközben a károkat leginkább a geopolitikai és kereskedelmi riválisok viselhetik.

A kutató ugyanakkor arra is figyelmeztet: bár az Egyesült Államok továbbra is meghatározó világgazdasági szereplő, már nem bír kizárólagos súllyal. A vámháború következményei visszafelé is elsülhetnek, csökkenthetik az USA és a dollár nemzetközi befolyását, sőt, elidegeníthetik saját szövetségeseit is.

Az USA hagyományos szövetségeseinek jelentős része nem tudja elképzelni magát az elmúlt évtizedekben kialakult világrend keretein kívül. Szemmel láthatóan nincsenek felkészülve arra, hogy egy versengő nemzetközi rendben méressék meg magukat és álljanak ki az érdekeikért

– hívta fel a figyelmet Kosztur András, hozzátéve, hogy a jelenlegi szembefordulás inkább a korábbi világrend visszasírása, semmint annak jele, hogy a partnerek valóban stratégiai autonómiára törekednének. Az USA most mégis arra kényszerítheti őket, hogy alternatív partnereket keressenek, ami középtávon a szövetségi rendszer lazulását is eredményezheti.

Amerika játszmája: va banque

A kutató hangsúlyozta, hogy Trump lépései nem tekinthetők pusztán irracionálisnak. Sokkal inkább egy olyan va banque stratégiáról van szó, amelyben az Egyesült Államok egyszerre próbál mindenkitől jobb alkut kicsikarni – ha kell, nyomásgyakorlással.

Ez azért va banque, mert ha kevesebben lesznek hajlandóak alkudozni, mint amennyire Washington számít, akkor Amerika magára maradhat, és vagy neki kell borítania az asztalt, vagy még jobban leleplezi saját gyengeségét

– magyarázta. (A „va banque” francia kifejezés, a szerencsejátékok világából származik, szó szerint azt jelenti, hogy „bank ellen”, de érthetőbb és kifejezőbb, hogy „mindent egy lapra”.)

Kosztur András úgy véli, ha az USA nem lép, pozíciói középtávon végleg megrendülnek.

Nem szabad elfelejteni, hogy az Egyesült Államok visszaszorulóban van, komoly intézményi és gazdasági nehézségekkel küzd – Trump most ezekre igyekszik gyors és radikális megoldást kínálni

– emelte ki a kutató. Az viszont még nem látható, hogy a stratégia sikeres lesz-e. A kockázat valódi, a tét pedig világrendméretű.

Elbizonytalanításra játszhat az USA és Kína is

A vámháború hatása különösen érzékenyen érintheti a kelet-ázsiai gazdasági kapcsolatokat. Kína, Japán és Dél-Korea már évek óta szoros kapcsolatban állnak, a közös csúcstalálkozók és kereskedelmi egyeztetések bizonyítják ezt. Trump vámstratégiája azonban ebben a háromszögben is geopolitikai elmozdulásokat indíthat el.

„Japánnal és Dél-Koreával régóta stabil kapcsolata van Kínának a nézeteltérések ellenére is, amit a gazdasági adatokon túl a 2008 óta gyakran megszervezett háromoldalú csúcstalálkozók is mutatnak” – emlékeztetett a kutató. Kereskedelmi blokkokról beszélni azonban még korai lenne, a történelmi tapasztalatok alapján vélhetően egyik ország sem akar a másik kettő irányában a kelleténél jobban elköteleződni, és még ha az amerikai ajtó – részben – be is csapódik előttük, más piacokkal is megpróbálhatják ellensúlyozni azt.

Kína ráadásul nem úgy tűnik, hogy fel akarná adni a világkereskedelmi útvonalakra épülő stratégiáját, amelyből az is fakad, hogy nem blokkokban, hanem globális gazdasági együttműködésben gondolkodik – még ha a kétoldalúságot egyébként Peking is előnyben részesíti a multilaterális együttműködésekkel szemben, utóbbiakkal kapcsolatban azonban korántsem olyan elutasító, mint az új washingtoni álláspont.

Kosztur András ugyanakkor azt is hozzátette, hogy Peking most megpróbálja felértékelni a Japánnal és Dél-Koreával való kapcsolatok jelentőségét, főleg az amerikai vámbejelentések után. Mind az Egyesült Államok, mind Kína számára presztízskérdéssé vált a vámháború, és az, hogy egymás szövetségeseit megpróbálják majd elbizonytalanítani, része lehet a játszmának.

A dolog pikantériája, hogy Washington mintha segítene is abban, hogy partnerei bizonytalanná váljanak. Pekingnek azonban számos szomszédjával vannak nézetkülönbségei, így a kínai vezetés engedményekre kényszerülhet velük szemben, ha valóban meg akarja fordítani azok stratégiai irányát. Ezen szándékok komolysága azonban attól is függ, meddig húzódik és milyen következményekkel jár majd a vámháború

– fogalmazott a kutató.

Amerika újra naggyá akar válni, de más lett a világ

Arra a kérdésre, miben különbözik az új amerikai stratégia a hidegháború utáni liberalizmustól, Kosztur András kiemelte: az új amerikai vezetés a multilaterális intézmények helyett a kétoldalú megállapodásokat részesíti előnyben, a tartós szövetségi rendszerek helyett pedig az adott kérdésekben működő, közvetlen, érdekalapú együttműködéseket.

A kutató szerint ez ugyan rugalmasságot adhat az amerikai külpolitikának, ám a meglévő, évtizedek óta működő keretek, amelyek korábban gyakran szolgálták az Egyesült Államok érdekeit, mára könnyen gátló tényezővé válhatnak. A túl sok nyitott probléma ráadásul a Trump-kormányzat számára is kezelhetetlenné válhat, a globális vámháborúval pedig csak tovább növelték a konfliktusok számát.

Vélhetően azzal számolnak, hogy Amerika vélt és valós súlya még mindig elég nagy a világban ahhoz, hogy a konfliktusok jelentős része végül Washington javára rendeződjön – eddig azonban nem látjuk ennek garanciáját. A világ, amit Washington ma maga előtt lát, gyakorlatilag már multipoláris, nagy- és középhatalmak alkotják, amelyek versengenek egymással

– állapította meg a kutató.

Más vezető hatalmak, például Kína vagy India, eddig nem jelezték, hogy valóban fel kívánnák számolni a globális összefonódásokat vagy nemzetközi intézményeket – inkább azok belső erőviszonyait igyekeznek átrendezni.

A multipolaritás önmagában nem jelent válságot, de az eltérő világképek – noha mindkettő az egypólusú világrend végéből indul ki – komoly konfliktusforrásokká válhatnak. Kosztur András szerint ahhoz, hogy az Egyesült Államok a multipoláris világban is vezető szerepet tölthessen be, elengedhetetlen egy új, korszerű stratégia kialakítása. Kérdés, hogy ezt milyen áron és milyen eszközökkel tudja véghez vinni.

Kosztur Andrást, a XXI. Század Intézet vezető kutatóját a Facebookon itt, a Telegramon pedig itt tudja követni. Legutóbb az orosz sarkvidéki stratégiáról kérdeztük.