-
Egy kutatásban a fürdőkezelések rövid távú hatásait vizsgálták a fájdalomra, a hangulatra és az életminőségre.
-
Ebben mozgásszervi megbetegedésekben szenvedők, illetve a mozgásszervi problémához kapcsolódó műtéten átesettek vettek részt.
A Padovai Egyetem kutatói még 2019-ben vágtak bele egy balneológiai kutatásba, amelyben azt vizsgálták, milyen rövid távú hatásai vannak a gyógyfürdős kezeléseknek a fájdalomérzetre, a pszichés állapotra és az általános életminőségre. Bár eredetileg hosszabb távú utánkövetést is terveztek, ezt végül a koronavírus-járvány miatt nem tudták megvalósítani.
A vizsgálatban összesen 160 fő vett részt hat olasz gyógyfürdő együttműködésével. A résztvevők kétharmada degeneratív mozgásszervi megbetegedésben szenvedett, míg a többiek valamilyen mozgásszervi műtéten estek át. A páciensek egy kéthetes, összesen 12 kezelésből álló kúrán vettek részt, amely során speciális gyógytornát végeztek termálvízben. Egy részük iszapkezelésben is részesült. A kezelések heti hat alkalommal zajlottak.
Az orvosok a kúra megkezdése előtt és közvetlenül utána vizsgálták meg a betegeket. Ennek során a fájdalom intenzitását, a szorongás mértékét, a hangulati állapotot és az életminőséget értékelték kérdőíves formában. Az eredmények alapján a legtöbb beteg a kezelések végére csökkenő fájdalomról, javuló hangulatról és jobb életminőségről számolt be. Érdekesség, hogy az iszappal kiegészített kúra nem hozott szignifikánsan jobb eredményeket a csak vizes kezeléshez képest.
A tanulmány készítői megemlítették, hogy a fürdőkezelések nagyon előnyösek ennél a betegcsoportnál, mert nem terhelik meg az amúgy is fájós ízületeket. Továbbá az idősebbek és a túlsúlyosak is könnyen elvégzik a gyakorlatokat.
A tanulmányban azt is kiemelték, hogy a kezelések hatékonyságában nem csupán a termálvíz és az iszap fizikai-kémiai tulajdonságai játszanak szerepet, hanem a gyógyfürdők kellemes, megnyugtató környezete is hozzájárulhat a javuláshoz.
Ugyanakkor a kutatás gyenge pontjait sem hallgatták el. Egyrészt nem alkalmaztak kontrollcsoportot, másrészt a résztvevők száma is viszonylag alacsony volt. A szerzők szerint a jövőben érdemes lenne a hosszú távú hatásokat is alaposabban feltérképezni, illetve összehasonlítani az egyes gyógyvizek eltérő hatásmechanizmusait.