Györgyi Anna

És Györgyi Annának most nagyon sok munkája van, aminek a gyümölcse is beérett. Nemrég megkapta a legjobb női mellékszerepért járó elismerést a Televíziós Újságírók Díja gálaeseményen. Ebből az alkalomból kérdeztük a színésznőt. 

Váratlanul érte a Televíziós Újságírók Díja, amit a S.E.R.E.G. című filmben nyújtott alakításáért kapott, vagy számítani lehetett arra, hogy elnyeri a legjobb női mellékszereplőnek járó elismerést?

Egyáltalán nem számítottam rá, de nagyon örültem, hogy jelöltek, és nem gondoltam, hogy meg is kapom a díjat. Azt hittem, hogy Zsurzs Katit választják majd, úgyhogy nyugodtan üldögéltem egészen a díjátadóig.

Miért nem hitt abban, hogy a három jelölt közül végül Önre esik a választás?

Azért, mert az a szerepem, amiért megkaptam a díjat, nem egy látványos, hanem sokkal inkább a háttérben meghúzódó, segítő szerep, de nagyon örülök annak, hogy ebben is észrevettek annak ellenére, hogy nem voltak nagy drámai jeleneteim. Ez talán annak köszönhető, hogy sikerült megfestenem azt a sorsot, amit a szerep mögé gondoltam egy olyan egyedülálló nőről, akinek nincs gyereke, nincs családja, és mindene a munkája.

Évtizedek óta a pályán lévő színésznőként nem örült volna valamikor egy nem mellékszerepért járó díjnak?

Dehogynem! A Pilátus című film kapcsán Hámori Ildikóval mindketten fel is voltunk terjesztve Milánóban a Legjobb színésznő díjra, és nagy örömömre kettőnk közül Ildi meg is kapta. Ha a filmesekért nem is, de a színházi szerepeimért már kaptam díjat, és szerintem mindegy, melyik munkámat ismerik el, ugyanolyan öröm mindkettő.

Nem titkolom, hogy nagyon jó lenne egy nagy női filmfőszerepet eljátszani, ami egy 60 felé közeledő nő életéről szól, amire egyébként lehet, hogy lesz is lehetőségem, aztán, hogy megvalósul-e, azt még nem tudom.

Mindenesetre nagyon jó lenne, hogyha ez a korosztály, amelyik már sok élettapasztalatot gyűjtött össze anyaként, nőként, a munkájában szakemberként, szintén megmutathatná magát egy filmben is. Mint például Juliette Binoche, akire még mindig számítanak, és nemcsak mint nagymama, hanem nőként is meg tudja magát mutatni. Jó lenne láttatni, hogy az idősödő nők nem egy eldugott korosztály, hanem egy nagyon izgalmas közösség.

A saját bőrén is azt tapasztalja, hogy hatvanhoz közeli nőként nehezebb jó szerepet vagy egyáltalán szerepet kapni?

Mondhatnám azt, hogy igen, de velem most pont az ellenkezője történik, hiszen annyi munkám lett, hogy viccesen azt szoktam mondani, öregségemre felfedeztek, vagy újra felfedeztek. Amikor 22 évesen a Madáchban Huszti Péter oldalán Az üvegcipővel elindult a pályám, akkor azt hittem, mint azt az emberek többsége fiatalon hiszi, hogy a siker természetes, és mindig úgy lesz, ahogy akkor van. Majd aztán jön megannyi hullámhegy és hullámvölgy, mint minden pályán. Nekem most két nagyon jó munkát kellett lemondanom az évad végéről a színházi szerepeim miatt, illetve egy forgatás miatt. Sajnos ez egy ilyen szakma, vagy nincs dolga az embernek, ha pedig van, akkor meg nagyon sok, és gyakran összecsúsznak a feladatok.

Most azonban nagyon örülök, hogy nagyon sok munkám van, és ezek jó munkák, mert nagyon izgalmas dolgot csinálok.

Ezek közül az egyik Florian Zeller A fiú című darabja a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban, amit nagyon szeretek. Emellett a Magyar Színházban megy a Hamlet, ott a lányommal játszhatok, ő Ophelia, én Gertrud Haumann Máté főszereplésével, és akkor most még lesz két munkám. Az egyik a Bástya Színházban a Jóccakát anya című darab, amit ketten játszunk Kiss Anna Gizellával Blaskó Bori rendezése mellett, amit júniusban mutatunk majd be. A Centrálban pedig Ujj Mészáros Károly rendezi A testőrt, ahol Balsai Mónival, Schmied Zoltánnal és Kaszás Gergővel fogok játszani.

Mindemellett még ott a Rózsavölgyi Szalon is.

Igen, az a második otthonom. Amikor ott benyitok az üvegajtón, az első, hogy meglátom Kiss Fabiolát, a művészeti titkárt, aki egy csoda. Ahogy egymásra köszönünk, és egymásra nevetünk, nekem már azért megéri bemenni. Majd bemegyek a konyhába, iszom egy kávét, jönnek a kollégák, beszélgetünk, nevetünk, rákészülünk a közös munkára, ez mind-mind annyira jó. Szeretek oda bemenni, mert jó emberek vannak ott, és nagyon-nagyon jó a hely aurája, energiája. A Rózsavölgyi Szalonban Hárs Anna Szívhang című darabja pedig életem nagy ajándéka.

Önt vélhetően igen sokan a hangja alapján is ismerik, hiszen nagyon sok művésznek kölcsönözte a hangját szinkronszínészként. Ez a munka mennyire befolyásolta az egyéb más színészi tevékenységét? 

Most már nagyon ritkán szinkronizálok, egyrészt időhiány miatt, másrészt amikor megszülettek a gyerekeim, nehéz lett volna összeegyeztetni a próbákat, az esti előadásokat, az iskolába meg az óvodába rohanást még azzal is, hogy a város másik végében szinkronizálok. Főleg úgy, hogy nekem nincs kocsim, és tömegközlekedéssel utazom. De ha van valami jó film, mondjuk a Binoche-sal vagy Audrey Tautou-val vagy egy jó rendezővel, akkor szívesen szinkronizálok. De szoktam hangalámondást is vállalni természetfilmben, azt is nagyon szeretem, ráadásul ez egy sokkal nyugisabb feladat. A szakmai pályafutásomat a szinkronszínészet annyiban befolyásolta, hogy pályakezdőként volt két évem, amikor nem akadt munkám, mert négy lehetőség közül rossz lóra tettem, ezért „csak” szinkronizáltam, színházban nem játszottam. Ennek a munkának megvan az a veszélye, hogy az ember hangja néha maníros lesz, átvesz stílusokat.

Én mindig vigyáztam arra, hogy a szinkronjaim különbözőek, frissek legyenek.

Ha már visszakanyarodtunk a filmekhez… Tudja már, hogy milyen filmes alkotásban láthatja Önt újra a közönség?

Jelenleg a Magyar menyegző című mozifilmet forgatjuk Törőcsik Franciska és Kovács Tamás főszereplésével. A filmben én vagyok a Franciska által megformált karakter anyukája.

Nyilván a külső is szerepet játszott abban, hogy Kádár L. Gellért kapta meg Hunyadi János szerepét, de talán fontosabb volt, hogy a színésznél elszántabb és motiváltabb jelölt nem volt a válogatáson. Gellért a Díványnak adott interjúban azt is elmondta, hogyan készült a castingra.