Megtalálták Atlantiszt, a gigantikus város ott bukkant elő, ahol nem számítottak rá - ez az írás felforgatja a tudásunkat

Ősi feljegyzések az Edfui templom falain

Az egyiptomi Edfuban található Hórusz-templom falain olvasható úgynevezett Edfui szövegek az ókori Egyiptom egyik leggazdagabb mitológiai forrásai közé tartoznak. E szövegkorpuszt a kutatók „építési szövegeknek” is nevezik, hiszen részletesen bemutatják a templom alapításának mitikus előzményeit, valamint a templomépítés isteni eredetét. A feliratok egy ősi, szent szigetről szólnak, amely a kezdeti vizekből emelkedett ki, és ahol az első templom megépült – egy olyan hely, amelyre később számos vallási központ archetípusként tekintett.

A platóni Atlantisz és a mítosz újraértelmezése

Plátón "Timaiosz" és "Kritiasz" című műveiben Atlantisz egy virágzó szigeti kultúraként bontakozik ki, amely az istenek haragját kiváltva egyetlen nap és éjjel leforgása alatt elsüllyedt. A filozófus leírása szerint Atlantisz az Oszlopok Herkulesén túl helyezkedett el, és hatalmas tengeri hatalomként terjesztette befolyását Nyugat-Európa és Észak-Afrika egyes részeire. A történet egy elbukott támadást követően katasztrófával zárul, amely során az egész sziget a tenger mélyére süllyedt.

Az óegyiptomi templom falain olvasható mítoszokkal való összevetés kapcsán több kutató is felvetette: vajon az Edfui szövegek nem utalnak-e ugyanarra az elveszett civilizációra, Atlantiszra? A mitológia világában gyakoriak a világpusztító árvizek és szigetek eltűnésére hivatkozó történetek, ezeket azonban legtöbbször allegóriák, szimbolikus kifejezőeszközök formájában értelmezik, amelyek az isteni rend felbomlását vagy a civilizációk erkölcsi hanyatlását hivatottak szemléltetni.

Párhuzamok és kérdőjelek: a mítosz és a régészet határán

A szövegekben szereplő „ősök szigete”, amelyet egy pusztító természeti katasztrófa semmisített meg, több ponton emlékeztet a platóni Atlantisz leírására. Visszatérő elem a víz, az elárasztás é s annak a világrendnek a felbomlása, amelyet korábban isteni erők tartottak fenn. Ez a motívum nem ismeretlen más kultúrákban sem – gondoljunk a sumer Gilgames eposz özönvíz-történetére vagy a bibliai Noé elbeszélésére.

A régészet azonban a mítoszokat tényekre és leletekre igyekszik visszavezetni. A jelenlegi ismeretek alapján az Edfui szövegek nem tartalmaznak olyan konkrét földrajzi vagy kronológiai utalásokat, amelyek megerősítenék Plátón beszámolóját. Nem szerepel bennük a Herkules oszlopain túli terület, sem olyan dátum, amely az Atlantisz által képviselt időszakhoz lenne köthető. Mégis, a hasonló szimbolika és a világpusztulás motívuma sokakat inspirált arra, hogy az egyiptomi templom szövegeit új szemszögből értelmezzék.

Az Edfui szövegek szerepe a mítoszok újraértelmezésében

Az egyiptom vallási hagyományai gyakran nem szó szerinti történelemként, hanem az isteni rend szimbolikus kifejezéseként értelmezhetők. Az Edfui szövegek is ilyen szakrális keretrendszerbe illeszkednek, ahol a világ keletkezése és pusztulása ciklikusan váltják egymást. E mítoszok célja az isteni hatalom megerősítése és a rend fenntartásának igazolása volt.

Ennek ellenére a hasonló mítoszok és krónikák, mint az eltűnt ősi civilizációk – például Lemúria, Mu, az elveszett sumer városok legendái vagy az atlantiszi história továbbra is lenyűgözik a kutatókat és a laikusokat együttesen. A Történelem és mitológia határát vizsgálva az írott feljegyzések izgalmas szemszögből világítanak rá a múltban történt fantáziából eredő eseményekre – még ha a régészet jelen állása szerint nem is támasztják alá Atlantisz történetének hitelességét.

Mítosz, történelem, kérdések

Az Edfui templom hireoglifái kiváló példát állítanak, miként keveredhet a szakrális nyelvezet a történelmi emlékezettel. Bár nem bizonyítják Atlantisz tényleges létezését, mégis segítenek megérteni, hogyan születhettek meg azok a mondák, amelyek évszázadokon át táplálták az emberiség közös képzeletvilágát. Mitikus tartalmuk mellett mélyen beágyazódnak Egyiptom kulturális és vallási hagyományaiba – abba a világba, ahol a templom a világrend szent megnyilvánulásának számított, és ahol minden kőbe vésett jel az isteni rend fenntartását szolgálta.

Atlantisz és Edfu kapcsolata továbbra is a feltételezések szintjén mozog, mégis a köztük felfedezhető párhuzamok elgondolkodtatóak – ilyen például a szigetszerű eredet, a pusztulással végződő mítosz, valamint az isteni rend felbomlásának motívuma.

A narrátorok ebben a videóban is bemutatják az Edfu templom falain észrevett utalásokat, illetve az atlantiszról felépített teóriákat elemzik: