Ezt a receptet egy kedves mesterszakács barátomtól tanultam, aki meg Olaszországban tanulta. Sőt, a Szardínián élő barátnőmmel is konzultáltam, és ők is így készítik, annyi megjegyzéssel, hogy van, aki konyakot is tesz a krémbe, de már az is egy továbbfejlesztett változat. Ami kötelező elem: mascarpone, amaretto likőr (lehetőleg Disaronno), kávé és kakaópor. Se több, se kevesebb. Valahogy úgy vagyok ezzel a tiramisu dologgal, mint AzEszter a Cézár salátával, valahogy vesszőparipámmá vált. A különféle mascarponét sosem látott, ne adj' Isten kakaóval készült, esetleg tejszínhabbal lefújt tiramisu-torzszülemények láttán-hallatán kipereg a hajam.  További részletek és történet a blogomon. Szóval a mindenféle, tojásfehérje felvert habjával készült "klasszikusnak" tartott tiramisu receptet - kiváltképp a mascarponés doboz fedelén lévő receptet - tessék gyorsan elfelejteni, mert semmi közük nincs az igazi tiramisuhoz. Ha egyszer kipróbáljátok, sosem fogjátok másképp készíteni. Elvileg 12 órán át kell hűtőben tartani, de a főzősuliban erre nyilvánvalóan nem volt mód, mondhatom, 3-4 óra múltán is isteni.