A vízparton érte utol az őrület a lányt, körben sírtak az angyalok

Az Index szerkesztősége gyakran kap zenei anyagokat feltörekvő együttesektől, előadóktól. PickUp címmel elindított sorozatunkban időről időre beszámolunk három új névről, csapatról, küldjenek akár lemezt, kislemezt vagy single-t. 

Fontos: az Indexet az előadók keresik meg, érdekükben nem jár közben sem kiadó, sem menedzsment, legfeljebb kapcsolattartó. A hármas listát a Kultúra rovat – stílusbéli és tartalmi korlátok nélkül – kizárólag saját belátása szerint állítja össze. A mostani PickUp három előadója:

• Nomique,
• Kustan Adam,
• Chowteez.

Körben az angyalok

Megjelent Bubnó Lőrinc szólóprojektjének (Nomique) második dala Bóbita címmel. A klasszikus zenész Weöres Sándor versének kezdősoraira épít, végül pedig kifordított, alternatív popzenei formában jeleníti meg az eredményt. A dal tökéletes egyensúlyban ragadja meg az ambient alapú modern popzene, a tribal hatások és a versátdolgozások közti szűk keresztmetszetet érzelemben és zeneileg egyaránt. 

Incze Kata rendezővel hosszan gyúrtuk az alapötletünket, és a dalszöveget kicsit átértelmezve egy elidegenedett, magára hagyott lány belső vívódásait jelenítettük meg a videóban

– fogalmazott a dalhoz született klipről a zenész hozzánk eljuttatott levelében.

A videóklipre többek közt azért is érdemes figyelmet fordítani, mert a főszereplő Pataki Noémi Kata hibátlanul adja át a dal tartalmi és érzelmi mondanivalóját. A profi megvalósítás párosult a jó zenei kontextussal, ami valóban erőteljes hatást tud kiváltani.

Bár a dal alapvetően a 2010-es évek végének alternatív popzenei, alkotói világát idézi – erőteljes hasonlóságokat mutat például Aurora zenéjével –, hazánkban kevés olyan művész van, aki kimondottan ezzel a stílusú megközelítéssel kísérletezne. Van ugyan némi hasonlóság Deva néhány dalával, de épp annyira tér el, hogy két teljesen szuverén alkotót fedezhetünk fel az énekesnő, illetve a frissen feltörekvő Nomique személyében. 

Itt van Amerika

A modern hangzású blues- és blues-rock muzsikák gyakran átcsúsznak a 2010-es évekre jellemző poposabb, elektronikus világba, Kustan Adam azonban képes volt a stílus autentikus hangzását megfogni, nem poros, hanem friss köntösbe öltöztetni. Pretty Black Suit című új lemezén olyan esszenciákat mozgat meg, amilyenekkel nem mindennap találkozunk Közép- és Kelet-Európában alkotó előadóknál. 

A lemezen az énekes-gitárossal együtt dolgozott énekesként Sárközi Dina, trombitán Kovács Alfréd, dobon Vértes Péter, basszusgitáron pedig Mezei Zoltán. A mintegy harmincpercnyi kiadványon összesen nyolc dal található, amelyek stílusukat tekintve egyszer sem fordítanak hátat teljesen a bluesnak, még ha akadnak is kilengések. 

Mint lemezkoncepció a Pretty Black Suit remekül működik. A dinamika kellemesen hullámzik, nincsenek nagy kiugrások, a dalok jól építetten következnek egymásból. Egy idő után kapunk egy belefeledkezési élményt is, ahogy belesüppednénk egy füstös bárhangulatba, miközben szól a blues. Kustan Adam valóban tisztán fogta meg az irányzatot: zeneileg könnyedén úszik a műfaj világában és az ahhoz kapcsolt stílusokban. Ahogy a hozzánk eljuttatott közleményben is írja,

Bár szemlátomást nem is volt cél, hogy súlyosabb témákat feszegessen az alkotó – míg zeneileg jól adaptálja a műfaj világát –, hangulatából kicsit hiányzik az a komor, rengeteg fájdalommal, megfáradtsággal és elmére nehezedő múlttal átitatott blues, ami elemi szeletét adja az irányzatnak. Ugyanakkor, ha hallgatóként ezt nem hiányolja valaki, akkor végeredményben igazán hangulatos lemezről beszélhetünk.

Elkerül a fény

Új alkotással jelentkezett a Chowteez zenekar is. A bandáról és a Maradj távol című dalukról korábban már írtunk a PickUpban, most pedig újabb számot dobott ki a tatai zenekar. A Védtelen kicsit a kétezres évek világába viszi vissza a hallgatót, amiben szemlátomást lubickol Tóth Kristóf dobos, Ruska Péter gitáros és Fonyód Anna énekes triója. 

Általában azokhoz a témákhoz fordulok, amelyek foglalkoztatnak legbelül, és ha nem is abban a pillanatban, amikor megszületik egy szöveg, de valahogy mindig rám találnak egy adott élethelyzetben. Új értelmet nyer, és utat mutat később, amit korábban megfogalmaztam dalszöveg formájában

– részletezi a csapat énekesnője a hozzánk eljuttatott közleményben. 

A Védtelen a zenei összképet tekintve (de nem hangszerelési szempontból) kicsit szikárabb, mint legutóbbi daluk, valóban a kétezres évek világát teremti újra a hallgatóban. A szerkezet, a szöveg, a klip látványa is ezt erősíti. Egyetlen apróbb hibáját a prozódiában lehet tetten érni, de összességében jól működik a dal. Bár a Chowteez stílusbeli újításra mostani dalával nem törekedett, az inspirációs forrást jól fogták meg, a végeredmény pedig slágeres, popos formát öltött.