Megelőző csapásra készülnek? B-2-esek várják az elnöki parancsot

Az utóbbi napokban felröppentek olyan hírek, hogy esetleg az Egyesült Államok valamilyen megelőző csapásra készülhet Irán ellen.

„A USS Carl Vinson vezetésével egy második repülőgéphordozó-csoport térségbe küldése, a Diego Garcia szigetén észlelt öt-hat darab B-2 lopakodó stratégiai bombázó, valamint a légi utántöltési képességet biztosító KC-135 repülőgépek jelenléte ismét nagy lökést adott a spekulációknak” – hangsúlyozta az Economx érdeklődésére Kemény János, az NKE John Lukacs Intézetének tudományos munkatársa, aki egyben hozzátette:

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

A szakértő szerint az erők ilyen fokú megerősítésének azonban nem ez az egyetlen logikus magyarázata:

• egy erődemonstráció is lehet a diplomáciai folyamat folytatására Irán felé;
• vagy a húszi erők elleni fokozott fellépés előkészítésére tett látványos lépés. 

A helyzet pattanásig feszült, miután Donald Trump elnök március 31-én bombázással és másodlagos vámokkal fenyegette Iránt, ha nem születik megállapodás az ország atomprogramjáról.

Vasárnap, április 6-án Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter elutasította az amerikai elnök közvetlen tárgyalásokra vonatkozó javaslatát:

– közölte Aragcsi az MTI szerint, egyben hozzátette, hogy Irán továbbra is kész a közvetett tárgyalásokra.

A megelőző csapásoknak a térségben van némi hagyománya. Izrael 1981-ben légicsapást hajtott végre egy befejezés előtt álló, de még nem működő iraki kísérleti atomreaktor ellen, amit egy alakuló iraki atomprogram részének tekintettek.

„Maga a támadás sikeres volt, de Irak és a környező országok, beleértve Iránt is, megtanulták, hogy az ilyen programokat a titok- és az infrastruktúravédelem szempontjainak maximális figyelembevételével kell létrehozni és folytatni. Így az iraki atomprogram további részleteire csak akkor derült fény, amikor az öbölháború után Husszein Kamel, Szaddam Husszein sógora Jordániába disszidált, és beszámolt a korábban felügyelete alatt álló program részleteiről”

– idézte fel a szakértő.

Kemény János hangsúlyozta, hogy Irán nagy figyelmet fordított a fizikai infrastruktúra megerősítésére és számos megerősített létesítménybe szórta szét a program különböző elemeit, ami bármilyen megelőző csapást rendkívüli mértékben komplikál.

Az ország továbbá a nukleáris kutatási infrastruktúrája ellen számos különböző fenyegetéssel, támadással kellett, hogy szembenézzen: a program létét 2002-ben iráni ellenzéki csoportok szivárogtatták ki, amit követően a 2000-es és 2010-es években kibertámadásokat, hajtottak végre az amerikaiak az urándúsító berendezések ellen, amire híres példaként szolgálhat a Stuxnet eset.

Bár átmeneti fennakadásokat okoztak ezek az akciók, a szakértő szerint tartós visszavetésről jelenleg nem lehet beszélni, és az Iráni nukleáris megállapodás, JCPOA 2018-as felfüggesztése óta

Irán megnövelte a tevékenységét és ennek köszönhetően jelentős hasadóanyagkészlettel rendelkezik. Arról viták vannak, hogy mennyi időre lenne szüksége a rendszernek a fegyverré alakításhoz, itt hetektől egy évig terjednek a becslések.

Az amerikai erők ilyen fokú felvonultatása természetesen a regionális ellenlábasok előtt sem maradt titokban, és Kemény János szerint az iráni vagy jemeni erők megtehették már a szükséges előkészületeiket.

– hangsúlyozta az NKE tudományos munkatársa, egyben felidézte, hogy Teherán az 1980-as évek óta a katonai doktrínáját az önellátásra és az aszimmetrikus válaszadási képességre alapozza. Ennek keretében erősítették meg a nem-állami partnereiket, mint a Hezbollahot vagy a húszi mozgalmat, és adtak át nagy mennyiségű közepes- és nagy hatótávolságú rakétát.

Az utóbbi időben az irániak a saját „rakétavárosaikba” való rövid bepillantással kívánták a nagyvilág tudtára adni, hogy rendelkeznek egy nehezen megsemmisíthető hagyományos válaszadási képességgel, és Kemény János szerint a jelentős számú amerikai létesítmény a térségben, illetve az Izrael területe elleni támadás logikus válaszadásnak tűnhet iráni részről.

– közölte, ugyanakkor meglátása szerint a támadás ellen szól, hogy ebben az esetben az iráni vezetést „semmi sem tartaná vissza attól, hogy a megmaradt erőforrásait arra fordítsa, hogy valóban nukleáris hatalommá váljon, vagyis további katonai beavatkozást tehet szükségessé egy ilyen megelőző katonai csapásmérés”.

„Egy minden szempontból sikeres megelőző csapásnak nagyon minimális az esélye. Az ilyesfajta támadásoknak általában van egy olyan politikai hatása, hogy a megtámadott ország lakossága a mindenkori politikai vezetéshez közeledik, vagyis megerősíti annak politikai helyzetét”

– fogalmazott Kemény János, aki szerint amennyiben a megelőző csapásnak része lenne a rezsim vezetői elleni csapásmérés is, úgy már nehezen lehetne korlátozott csapásmérésről beszélni és ez nyílt háborút jelentene.

A Trump-adminisztráció azzal az ígérettel került kormányra, hogy a külföldi kalandor politikának véget vet. A szakértő úgy látja, hogy egy Irán elleni fellépés nagyon nagy eséllyel ennek az ellenkezőjét jelentené, egy hosszas és kétes kimenetelű konfrontációba vezetve az országot.