Krausz Gábor
A tuja az egyik legnépszerűbb kerti dísznövény, hiszen talajtakaróként, térelválasztó sövényként is nagyon szép látványt nyújt. De mi a teendő, ha száradni kezd? Ha még nem tarolta le teljesen a növényt a barnulás, adunk pár tippet a megmentésére.
Hazánkban nem őshonosak a KeletÁzsiából és Észak-Amerikából származó örökzöldek, számukra a 20 °C körüli hőmérséklet, a párás levegő és a rendszeres csapadék a legkedvezőbb - írja a Fanny magazin. Ha ezt nem kapják meg, előfordul, hogy kiszáradnak és elpusztulnak. Mivel a tavasz a legalkalmasabb időszak a növények megerősítésére, ezért a gondozást mielőbb kezdjük el.
Számos ok állhat az elszáradásuk mögött – legyen szó betegségekről, helytelen gondozásról vagy éppen kedvezőtlen környezeti tényezőkről. A legjobb, ha odafigyelünk a megfelelő vízellátásra, tápanyagpótlásra és a talaj minőségére, valamint emellett rendszeresen ellenőrizzük őket a betegségek és kártevők jelei után kutatva.
A tavaszi fagy is károsíthatja. A hirtelen hőmérsékletingadozás és az erős, hideg szél miatt a növények megsérülhetnek, és leveleik károsodhatnak vagy akár meg is fagyhatnak. Ezért a dézsás fajtákat lehetőség szerint inkább szélvédett helyre tegyük, vagy ássuk a földbe.
A közhiedelemmel ellentétben az örökzöldek többsége nem kifagy, hanem kiszárad. A mi kontinentális klímánkon korántsem esik annyi csapadék, mint amennyire a tujának szüksége van, így nekünk kell gondoskodni a megfelelő mennyiségű vízről. Aránylag sekélyen, 60 – 80 cm mélységben gyökereznek, így öntözéskor ezt a zónát kell alaposan átáztatnunk. Tavasszal és ősszel két-három naponta nagyobb mennyiséget öntözzünk, de csak éppen annyival, mennyit a talaj fel tud szívni.
A gyökérrothadás egy másik igen gyakori betegség, amely felelős a pusztulásáért. Ezt a fertőzést egy gombaféle okozza, amely túlzott nedvesség hatására alakul ki. Az átvizesedett talajban a gyökerek megfulladnak, majd rothadásnak indulnak. Emiatt a növény fokozatosan sárgulni kezd, majd teljesen elszáradhat. A megelőzés érdekében biztosítsuk a megfelelő vízelvezetést, kerüljük a túlöntözést.
A meszes talajon, öntözés és tápanyagellátás nélkül a növény csak vegetálni fog, végül elpusztul. Mivel igénylik az ásványi anyagban gazdag termőtalajt, kifejezetten örökzöldekhez való műtrágyát használjunk. Az ebben található vas és magnézium fontos az egészséges fejlődéshez.
Borítsuk be a tuja tövét talajtakaró réteggel. A mulcs segíti a talajéletet, biztosítja a megfelelő szellőzést, és megóvhatja a kiszáradástól. A fenyő bomlása a talaj pH-értékét módosítja, ezzel kedvezőbb környezetet hoz majd létre.
Száraz időben vágjuk le a fertőzött részeket, majd semmisítsük meg, hogy megelőzzük a spórák és kórokozók továbbterjedését.
A beteg ágak eltávolításhoz használjunk éles metszőollót. De fontos, hogy az egyik növényről a másikra soha ne vigyük át a szerszámmal a kórokozót, ezért a munka során rendszeresen tisztítsuk meg denaturált szeszbe mártott ronggyal.
A metszést kora tavasszal kell elvégezni, mert ilyenkor van a növény intenzív növekedési időszaka, így a sebek gyorsan begyógyulnak. Bánjunk óvatosan a metszéssel, és soha ne vágjuk vissza a hajtásokat a törzsig! Az utolsó nyírást fejezzük be legkésőbb augusztusban, hogy az új hajtások még a tél beállta előtt megerősödhessenek.
Ha a tuja megfertőződött, mossuk le rezes lemosó permetezéssel. A teljes körű védekezés érdekében réz- és kéntartalmú, valamint rovar- és atkaölő vegyszerek kombinációját juttassuk ki. Ezt követően még két alkalommal, 10-10 nap elteltével végezzük el ismét a munkákat.
Ha a rezes lemosó nem lenne elég, permetezzünk kaptántartalmú szerrel. Akkor álljunk neki, ha már 18 °C alatti a hőmérséklet, ezért a nyári időszakban várjuk ki az esti órákat, hogy a permet kényelmesen rászáradjon a levelekre.
Kerüljük a túl sűrű ültetést. Kis helyet hagyjunk a bokrok között, így hosszában és keresztben is szabadon nőhetnek. A szoliter növények ültetési távolsága kb. 100-150 cm, sövény kialakításánál 80-100 cm az ideális.
Fontos, hogy a növény körül lévő gyomokat rendszeresen eltávolítsuk. A gaz nemcsak a tápanyagot és a vizet vonja el, de a kártevők és betegségek melegágya is.