Következzék két-két alkotás a hazai tizenévesek kríziséről – olyanoktól, akik valóban ismerték a tinédzserek pszichéjét, és olyanoktól, akik a legrosszabb nagymama-sztereotípiákat vették alapul.
FOMO – Megosztod, és uralkodsz
A korai 90-esekben úgy gondoltuk: valami nagyon elvetemült dolognak kellene történnie ahhoz, hogy az FLM-nél és az AD Stúdiónál is nihilistább szórakoztató tartalom árassza el a hazai étert. Majd jött a Zsákbamacska, a Való Világ, Kasza Tibi, Fluor Tomi és a YouTube nevű platform, melynek köszönhetően patakparti kövek alatt lakozó, bőrizomtömlős lények is szert tehettek sokszázezres rajongótáborra. A FOMO antihősei ugyancsak a neandervölgyi magaskultúra digitális feltámadásának haszonélvezői, akik előszeretettel gyártanak tartalmat a maximális tartalmatlanságról. A beb*szós élőzéstől és a kúszó-mászó hajléktalanok alázásától pedig egészen a nemi erőszakig tart a morális lejtmenet.
Ultranyomasztó témaválasztása ellenére a FOMO egy üde színfolt a hazai tinédzserfilmek történetében, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy az alkotók ismerték a közeget, melyről filmet találtak forgatni.
Így aztán a szóban forgó tizenéves influenszerek – a továbbiakban jútyúber hülyegyerekek – minden gesztusát elhisszük, és realizáljuk, hogy Larry Clark (Kölykök) végtelenül lehangoló roncsuniverzuma elérkezett hozzánk.
Rosszfiúk
És következzék egy negatív precedens a célt tévesztett tinédzserek offline birodalmából 1999-ből, mely hitelesség szempontjából a totális antitézist képviseli. Bár a képeslap a 90-es évek végén még nem volt totális anakronizmus, arról nincs tudomásunk, hogy létezett-e belőle fiatalkorúak börtöne vagy javítóintézet által illusztrált verzió. Ugyanakkor élhetünk a gyanúperrel, hogy Sas Tamásnak kézbesítettek hasonló – igen limitált – kiadványt, a rendező pedig ekkor volt először szemtanúja hasonló intézménynek. Ha ugyanis Paudits Béla posztapokaliptikus bandavezért alakított volna a Mad Maxben, akkor sem lett volna képes megugrani a hiteltelenség azon fokát, melyet a Rosszfiúk elítéltjei képviselnek. Rajkai Zoltán már a 8. percben becsicskítja Bodó Viktort, akiben fel sem merül, hogy egy fújásnyi Chemotoxszal kivégezhetné a 60 kilós zárkamenőt. Az alfahím legvérfagyasztóbb vonása, hogy egy Horthy-korszakbeli szlengszótár kifejezéseivel kommunikál, ebbéli szokását pedig alattvalóira is átragasztja. Az Este Megdurranunk, Kiscsillag Baráti Kör eközben zenekari kollektívát is alkot, melyben Rajkai az ördögbotos-szimatszatyros bölcsész-szövegírás hagyományait követi, kínosan ódzkodva a „mulatási, csajozási” fordulatoktól. Valahogy sosem riadtunk fel az éjszaka közepén arra, hogy vajon milyen lenne a Bebukottak Disney-verziója, a Rosszfiúk azonban ennek ellenére is megadta a választ az indokolatlan kérdésre.
Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)
A cyberbully egyidős az emberiség történetével: már nagyanyáink is átélték, csak épp bully (csúfondároskodás) fedőnéven, amikor a májusfájukra irigy falubeli nők csoroszlyának titulálták őket. Dekoltázsukról azonban a megyei néplap aligha közölt lesifotót. A digitális forradalom végül e téren is azokat igazolta, akik szerint régen minden jobb volt, és akik ezáltal kivívták a Z-generációtól a boomer titulust. A Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) főhőse Eszter, aki sutyiban gyengéd érzelmeket táplál távozni készülő angoltanára iránt. Online társalgásaik során úgy tűnik, mindez korántsem egyoldalú, ám – mint azt a Tinder-randik 90 százaléka is tanúsítja - a hipertérben nem minden az, aminek látszik. És hamarosan saját bőrén tapasztalja meg a TikTok-jugend kegyetlenkedéseit, ami ezúttal nem merül ki abban, hogy fejét rámontírozzák Varga Irén fizikumára.
Schwechtje Mihály filmje egy realisztikus kórkép a vigyorgó emojikkal gyilkoló tizenéves pszichopatákról, akik felnőtt mutációit megtaláljuk egy tetszőleges bulvárcikk kommentrovatában.
Angyali történetek
A 90-es évek végén, miután a Magyar Televízió döntéshozói maguk is döbbenten konstatálták, hogy a nézők egyetlen középületet sem borítottak lángokba az Űrgammák hatására, homlokukra csaptak, és kiadták az utasítást: még több közpénzt agyf*szra! Így született meg az Angyali történetek sorozat, mely a Családi kör herbállal teletuszkolt fantasy verziója volt: az epizódokban valamiféle generációs krízist jelenítettek meg, ám ezekre Ranschburg Jenő tudományos eszmefuttatásai helyett Csongrádi Kata jótéteményei jelentettek megoldást. (Mellesleg tanulságuk kimerült ebben: a forgatókönyvíró elől zárjuk el a Technokolt!)
Jelen epizódban a cserháthalápi kindermaffia mindennapjaiba nyerünk bepillantást, akik rugósbicskával és modoroskodással terrorizálják a lakosságot, egy-egy gaztettüknek pedig Hókuszpók-kacajjal adnak sátáni nyomatékot.
Galádságaik közé tartozik a vak emberek fának vezetése, a csóró bunkók levámolása és a kéretlen szórólapok áttuszkolása a szomszéd postaládájába. A Beszívott Mennybéli Nyuggerkonklávé azonban nem nézheti mindezt tétlenül, és elküldik Katát, a béke angyalát, hogy töltse el szeretettel a garázda tinihordák lelkét – vagy ha erre nem vevők, retorzió gyanánt adja elő nekik Let’s Dance című dalát.
