Szinte minden alkalommal, ha egy népszerű film folytatásában lecserélik az egyik fontos karaktert alakító színészt, hatalmas botrány tör ki a rajongók körében. Így volt ez, amikor A bárányok hallgatnak (1991) Clarice Starlingját nem Jodie Foster, hanem Julianne Moore alakította a 2001-es folytatásban, a Hannibalban, és az is jelentős felzúdulást okozott, hogy a harmadik résztől már nem Macaulay Culkin tör borsot a bűnözők orra alá a Reszkessetek, betörők!-franchise-ban. A sort még bőven folytathatnánk (itt folytattuk is), de

a lényeg, hogy a nézők nem veszik jó néven a színészcserét kedvenc filmjeikben. Egyetlen kivétel: Bond, James Bond

(meg talán a Doctor Who titokzatos Doktora, de az más téma, és amúgy is sorozat). A 007-es ügynök esetében nem csak elfogadják a rajongók, hogy bizonyos időközönként lecserélik a főszereplőt, de már el is várják, sőt, kifejezetten szeretik találgatni, ki lesz a következő James Bond. Mivel mostanában egyre több pletyka kering, hogy ki örökölheti meg a szerepet Daniel Craigtől, megnéztük, miért olyan nagy szám az új 007-es kiléte.

Vissza a gyökerekhez

Utoljára 2021-ben láthattuk Bondot a moziban: a Nincs idő meghalni egy erőteljes lezárással búcsúzott Craigtől, és azóta nem hogy az új film forgatása nem kezdődött meg, de még az új főszereplőt sem választották ki.

Az eddigi leghosszabb idő, ami két Bond-film bemutatója közt eltelt, hat év volt: A magányos ügynök (1989) és az Aranyszem (1995) közt is ennyi telt, de akkor színészváltás is történt, ám érdekes, hogy ugyancsak hat évet kellett várni a Craig-korszak zárófilmjére, a Nincs idő meghalnira (2021) a Spectre – A Fantom visszatér (2015) után.

Ha igazak a jelenlegi hírek, ezt a tempót fogja tartani a következő, huszonhatodik Bond-film is, amit 2027-re ígérnek. Erről most épp annyit lehet tudni, hogy az Amazon MGM Studios vette át a kreatív irányítást a franchise felett, és úgy hírlik, hogy visszatérnek a gyökerekhez, a hatvanas évekbe, és egy fiatal színész fogja játszani Bondot. A kérdés az, hogy mit tud majd hozzátenni a karakterhez. A titok ugyanis ez, hogy minden színész, aki eljátszotta a 007-es ügynököt, egyéni színfoltot vitt bele – ezért érdekes, hogy éppen ki alakítja. De lássuk részletesen!

Ez is érdekelhet

Íme a top 7 színész, akit a legszívesebben látnánk a következő James Bondként

Az elbai sárm, a cavilli karakter, vagy valami egészen más lesz a nyerő az Amazon számára? Jeff Bezos már a közösségi médiában kérdezgeti, ki legyen Daniel Craig utódja, nekünk pedig vannak tippjeink.

Lássuk!

Az alapok és egy esküvő

James Bond több mint hatvan éve jelen van a mozikban, és még régebb óta az irodalomban: először 1953-ben tűnt fel Ian Fleming Casino Royale című regényében. Az első mozifilmet 1962-ben mutatták be, de nem ebből a regényből készült: a Dr. No valójában a hatodik Bond-könyvet dolgozta fel. Ebben Sean Connery alakítja a 007-est: ő további öt hivatalos és egy nem kanonizált filmben (Soha ne mondd, hogy soha – 1983) játszotta Bondot.

A skót színésznek egyszerre volt könnyű és nehéz dolga, hiszen ő állította fel azt mércét, amihez az összes későbbi színész igazodott: szarkasztikus bájjal, akcióhősi képességekkel és ironikus humorral ruházta fel a karaktert.

De Connery igazi titka az volt, hogy láthatóan ő is élvezte a szerepet, miközben egy olyan figurát testesített meg, amivel minden férfi tudott azonosulni: a világot bejáró titkos ügynök, akinek udvarolni sem kell, hiszen minden nő rá vágyik, amikor belép a szobába. A hidegháború beköszöntét pedig fölényes félmosollyal és egy pohár martinival (rázva, nem keverve!) köszöntötte.

Connery-t George Lazenby követte a szerepben, ám az ausztrál színész mindössze egyetlen filmben szerepelt, az 1969-es Őfelsége titkosszolgálatában című alkotásban. A filmet

minden idők egyik legkomorabb Bond-sztorijaként szokták emelgetni, és ha elsőre nem ugrana be, akkor csak annyit mondok: ez az, amiben a titkos ügynök megházasodik.

Lazenbynek amúgy sem volt könnyű dolga Connery után, és még csak lehetősége sem volt rendesen kibontakozni. Pedig egészen új oldaláról mutatta meg a 007-est: lágy, romantikus vonásokkal és drámai súllyal gazdagította a karaktert. Bár szinte minden Bond-színészt rangsoroló lista végére szokott kerülni, a rajongók tudják, hogy Lazenby nem a legrosszabb Bond, hanem a hatodik a rangsorban.

Könnyed kiüresedés és bosszúvágy

Roger Moore tizenkét éven át, összesen hét filmben alakította Bondot, és ez az időszak a legmegosztóbb a rajongók közt. Elsősorban az a vád szokta érni, hogy a filmek felcserélhetők – tehát semmifajta karakterfejlődés nincs – és ekkor követte a franchise a leginkább a trendeket. Az 1979-es Moonraker – Holdkelte a Star Wars sikerét akarta meglovagolni, az Élni és halni hagyni (1973) pedig a blaxploitation-filmek világát idézi. Bondnak ekkor nincs kiforrott identitása, minden alkotó azt kezd vele, ami neki tetszik: hol aligátorokon ugrál át, hol pedig bohócnak maszkírozza magát. Mindez kétségtelenül szórakoztató, de valójában

semmit nem tesz hozzá a figurához, mi több, igazából teljesen kiüresíti.

Egyes pillanatokban ráadásul már-már olyanok ezek a filmek, mint egy Bond-paródia. Ugyanakkor elvitathatatlan érdeme, hogy Moore bebizonyította: van jövője a franchise-nak.

Moore-t Timothy Dalton váltotta, de a nézők teljesen elutasították őt Bondként, és mindössze két filmben szerepelt: Halálos rémületben (1987), A magányos ügynök (1989). Pedig a színész örömmel visszatért volna a szerephez, és kifejezetten jó irányba vitte a karaktert.

Dalton alapozta meg azt a modern felfogást, ahogy később Craig alakítja a titkos ügynököt – de gondolj bele, ha 2006-ban, a Casino Royale bemutatójakor felzúdultak a rajongók, mennyire nem voltak még felkészülve erre a nyolcvanas években.

Az ő Bondja sokkal véresebb, sokkal bosszúszomjasabb, mint előtte bármelyik verzió, és Moore bohókás alakítása után ez kifejezetten nagy váltás volt.

Ez is érdekelhet

007 dolog, ami a valóságban is úgy van, mint a kémfilmekben

Ian Fleming könnygázzal töltött tollat használt a 2. világháborúban, de a magyar kémeknek is voltak Bond-kütyüi, és a Mission: Impossible-filmek röhejes gumimaszkjait is bevetette már a CIA.

Lássuk!

Szép rajt és az ügynök halála

Hat év kihagyás után, az 1995-ös Aranyszemmel lépett be Pierce Brosnan a kémkedés világába, és négy film erejéig ott is maradt. Szerencsétlenségére, mert az első film még működött, utána hiába Brosnan minden magabiztossága, csak nem kapott olyan forgatókönyveket, amik méltók lennének a franchise-hoz. Pedig nagyon igyekezett, saját Bondjában

vegyítette az összes korábbi színész jellegzetességeit: Connery csáberejét, Moore játékos öniróniáját és Dalton nyerseségét ötvözte.

Sajnos azonban a történetek olykor már az abszurditásig menően könnyedek, amiben egy ilyen, okosan felépített figura nem tud érvényesülni.

Végül jelenleg az utolsó, sorrendben a hatodik James Bond Daniel Craig volt: a szereposztást az elején sokan vitatták, végül a rajongók nem csak elfogadták, de meg is szerették az általa alakított 007-est. Egy olyan időszakban lépett színre, amikor a többi akció-franchise – mint a Bourne- és a Mission: Impossible-filmek – épp azon volt, hogy felülmúlja Bondot. Craig tizenöt éven át, öt filmben alakította a titkosügynököt, és

sokak szerint minden idők leghitelesebb, legvalóságosabb Bondja volt, aki méltón búcsúzott a kartertől.

Nála nyoma sem volt a blőd játékosságnak, miközben a rajongók megkapták a kötelező elemeket és reflexiókat, de az egész annyira emberi, amennyire sosem volt még. Na, innen lesz szép továbbvinni a franchise-t az új Bondnak. Sok sikert neki!

(via Backstage, Collider)