A legfrissebb kutatások szerint viszont ezeknek a tapasztalatoknak nem feltétlenül spirituális, hanem inkább biológiai, az evolúcióban gyökerező okai lehetnek. A szívleállást túlélők által átélt intenzív, tudatos élmények valójában egy természetes védekező mechanizmust tükrözhetnek, amelyet az életveszélyes helyzetek kezelésére fejlesztett ki az emberi szervezet.
Egy új tanulmány az NDE-ket olyan „tudatszakadásos” epizódokként írja le, amelyek akkor jelentkeznek, amikor valós vagy vélt fenyegetésekkel kell szembenéznünk. A kutatók széles körű szakirodalmi áttekintés után különféle pszichológiai és neurológiai elméleteket vontak össze egy átfogó modellbe, amelyet NEPTUNE-nak neveztek el (Neurophysiological Evolutionary Psychological Theory Understanding Near-Death Experience). A NEPTUNE modell szerint az NDE-k az agy oxigénszintjének hirtelen csökkenésével és a szén-dioxid-szint emelkedésével kezdődnek. Ez az úgynevezett „agyi acidózist” idézi elő, amely biokémiai változások révén fokozott neuronaktivitást vált ki bizonyos agyterületeken, például a temporoparietális csomópontban és a nyakszirti lebenyben. Ezt jelentős mennyiségű neurotranszmitter felszabadulása kíséri.
Például a szerotoninszint megugrása magyarázhatja az élénk vizuális hallucinációkat, míg a megnövekedett endorfin- és GABA-szint mély békeérzetet idézhet elő – ezekről gyakran számolnak be az érintettek. A dopaminhullámok pedig hozzájárulhatnak az élmények valóságosságának intenzív megéléséhez.
A kutatók egy evolúciós elméletet is felvázolnak, amely szerint az NDE-k egyfajta „védelmi kaszkád” részét képezhetik. Ez akkor lép működésbe, amikor a szokásos „harcolj vagy menekülj” reakciók már nem lehetségesek. Ilyenkor az agy egy disszociatív állapotba kerülhet, a figyelmet befelé fordítva – belső képekre, fantáziákra vagy észlelésekre –, ami segíthet pszichésen megbirkózni a helyzettel, sőt, akár túlélni is.
Bizonyos személyiségjegyek is hajlamosíthatnak az ilyen élményekre. Azok, akik gyakrabban élnek át disszociációt vagy hajlamosak az álmodozásra, nagyobb valószínűséggel tapasztalnak NDE-t. Emellett azok, akiknél gyakori a REM-fázis éber állapotban történő „betörése” – amikor álomszerű agyi aktivitás zajlik ébrenlét közben –, szintén hajlamosabbak lehetnek olyan élményekre, mint a szokatlan fények észlelése, eufória vagy a testen kívüli érzések.
Ugyanakkor még mindig sok a megválaszolatlan kérdés. Azt a tanulmány szerzői is elismerik, hogy bár a modelljük fontos támpontokat nyújt, nem ad teljes választ arra, pontosan milyen idegrendszeri folyamatok váltják ki ezeket az élményeket. Ráadásul bizonyos jelenségek – például az „előzetes felismerés”, vagyis az az érzés, hogy valaki az NDE után ismeretlen, jövőbeli tudás birtokába jutott – továbbra is megmagyarázatlanok maradnak.
(Kép: Pixabay)