Nyolcan költöztek be egy plázába, négy évig észre sem vették őket

A 2000-es évek elején épült Rhode Island állam fővárosában, Providence-ben a Providence Place bevásárlóközpont azzal a szlogennel, hogy itt mindent megtalál, ami a boldogságához kell. Ezt a reklámot hallva és látva, ahogy egy nő epedve nézi a bevásárlóközpontot, és közben azt kiabálja, bárcsak bent lakhatna, Adriana Valdez Young és férje, Michael Townsend elhatározták, hogy beköltöznek a központba. Erről a négy évre elnyúló kalandról forgatott filmet Jeremy Workman Secret Mall Apartment címmel, amit már vetítenek is Amerikában. A művészek nem csak kalandot kerestek, tiltakozni is akartak a pláza felhúzása (amiről senkit nem kérdeztek meg) és a burjánzó dzsentrifikáció ellen.

Önkényes építkezés

A dzsentrifikáció az, amikor a nagyvárosok változó folyamatai átalakítják a lakosság összetételét is bizonyos területeken. Itthon tapasztalhatjuk mi is, a nagyobb városok centrális részei jellemzően a tehetősebb rétegek birtokába kerültek, a szegényebbek a külvárosba szorultak. De az is megesik, hogy egy-egy kerület felkapott lesz, és a szegényebb lakosoknak el kell hagyniuk otthonukat az emelkedő ingatlanárak miatt (ez történik már jó pár éve a budapesti VIII. kerületben). Amerikában viszont spontán folyamatok hatására kezdtek gettósodni a városközpontok, még 50-70 éve a gazdagodó középrétegek a kertvárosokba költözéssel tudták megvalósítani álmaikat, és a belvárosba költöztek a szegényebb, támogatásokra szoruló rétegek.

A nyolcvanas évek végén Providence képviselői úgy döntöttek, életet lehelnek a szerintük szegényes és unalmas belvárosba, így felhúzták a Providence Place bevásárlóközpontot, hogy felélénkítsék a gazdaságot felsőkategóriás boltokkal, mozival és minden jóval. Csakhogy a megvalósulásához az kellett, hogy egy pezsgő közösségi teret tönkretegyenek. Ez volt a Fort Thunder néven ismert elhagyatott gyárépület, ami koncertek helyszíne, játszóház és művészbázis volt. Lebontották a pláza miatt, ám erről senkit nem kérdeztek meg, önhatalmúlag döntöttek a pénzes beruházók. 

Az ingatlanpiac persze hirtelen pezsegni kezdett a környéken, új tervek megvalósításába kezdtek a befektetők, egy nyolc amerikai művészből álló csoport pedig, némi bosszútól is vezérelve, falakat felhúzva készített titkos vacokot a pláza mozija alatt, a parkoló mellett. A barátok együtt cipelték a parkolóház lépcsőházában és a vészkijáratokon keresztül a kanapékat, étkezőasztalt, antik szekrényt, szőnyegeket, gofrisütőt és PlayStationt is. A labirintusszerű föld alatti folyosók és vészkijáratok segítették őket a fű alatti munkában.

Most azt mesélik, be-bekapcsolt a riasztó, mikor hurcolták be a dolgaikat, de nem történt semmi különös, megvárták, míg leáll, és folytatták a csempészetet. A pláza élelmiszerboltjában vásároltak, hogy legyen náluk mindig blokk, ha megállítanák őket.

Az őröknek is bejött a vacok

Bár természetes fény híján a lak nem épp egy kertes házra hasonlított, Valdez erről úgy nyilatkozott a róluk forgatott, és nemrég bemutatott dokumentumfilmben, hogy:

Nagyon nyugodtnak éreztük ott magunkat, bár kicsit börtönszerű volt.

Főleg találkozóhelyként használták a lakást, hogy ötleteljenek, és különféle művészeti installációkat tervezzenek, az egyik itt fogant tervük volt a New York-i portréprojekt, amely a szeptember 11-i áldozatok tiszteletére készült. Öt évvel a támadás után Townsendék 490 életnagyságú sziluettportrét készítettek az áldozatokról festőszalag segítségével. Manhattan-szerte láthatóak voltak házfalakon, de volt a titkos vacok falán is. 

Így inkább csak műhelyként használták a titkos sarkot, nem életvitelszerűen laktak itt. Négy év elteltével viszont a biztonsági őrök felfedezték őket, és a csoport szerint rájuk is szálltak, mert a lakásból kezdtek eltűnni a dolgok. A fotóalbumok és a PlayStation-konzol például.

A nyolc alapító ezért úgy döntött, csak az esti órákban keresik fel a lakást, nehogy elkapják őket. Egy nap azonban Townsend megszegte a szabályt, mert meg akarta mutatni a rejtekhelyet egy barátjának, de miután bementek, a biztonságiak rájuk törtek, és elkapták őket. Egy életre kitiltották őket a bevásárlóközpontból, a lakást pedig végleg lezárták. 

A tilalmat azóta feloldhatták, mert a Secret Mall Apartment film vetítésén Townsend is részt vett a – bevásárlóközpontban. Aztán tényleg börtönné, bár lakatlanná változott a kis lakás, mert hatóságilag befalazták. Most, hogy elkészült történetükről a dokumentumfilm, a bemutatót a plázában tartották, és a nyolc renitens művészt is meghívták a bemutatóra.