Majdnem Magyarországon találták fel a hormonális fogamzásgátlást

Tudomány

A magyar gyógyszeriparban már az 1930-as években eljutottak a hormonális fogamzásgátlás lehetőségéhez, a korabeli magyar társadalom azonban nem volt fogékony az ötletre. Ennek ellenére magyaroknak is köszönhető a tabletta feltalálása. Két magyar cég és két magyar ember három története a huszadik század sűrű és komor eseményeinek desztillátuma.

A hormonális fogamzásgátlás története az inzulinnal kezdődött. Paul Langerhans 1869-ben fedezte fel a hasnyálmirigy szigeteiben az inzulint, majd Josef von Mering és Oskar Minkowski 1889-ben kutyák hasnyálmirigyének kiirtásával idéztek elő cukorbetegséget az állatokban, így bizonyítva, hogy a diabétesz okai ott keresendők. Nicolae Paulescu bukaresti fiziológiaprofesszor végül 1916-ban izolálta az inzulint, 1921-ben pedig torontói kutatók, Frederick Banting és Charles H. Best és James Collip kutatásai teremtették meg a lehetőséget az állati eredetű inzulin ipari előállítására. Az eljárást humanitárius megfontolásból nem szabadalmaztatták, így több gyógyszergyár is elkezdte gyártani: Amerikában az Eli Lilly and Company már 1923-ban, Európában a Nordisk Insulinlaboratorium (a Novo Nordisk elődje), Magyarországon a Richter és a Chinoin is.

Az inzulint akkor kissé macerás folyamattal állították elő: vágóhídon leölt szarvasmarhák és sertések hasnyálmirigyét lefagyasztották, aprították és savas-alkoholos kivonatot készítettek belőle, ebből eltávolították a fehérjéket, zsírokat és egyéb szennyeződéseket, majd konyhasó hozzáadásával az inzulint kicsapatták. Az így nyert készítmény kristályos inzulint tartalmazott, amely gyors hatású volt. Ez a folyamat adta az ötletet a kutatóknak, hogy más belső elválasztású mirigyek hasonló módszerrel nyert kivonataival akár a szervezet másfajta működései is kiigazíthatók lehetnek.

A petefészekből származó hormonok szerepét a 20. század elején Walter Heape és John Marshall írta le. Az első ösztrogén-kivonatot 1913-ban állították elő, tiszta ösztrogént az amerikai Willard Allen és Alan Doisy izolált 1923-ban. 

Ludwig Haberlandt a pesti Richter gyógyszergyárban kutatta a sárgatest-hormon készítmény kivonásának módszerét a petefészekből – az osztrák fiziológus nyulakon végzett kísérleteket, vemhes nyulak petefészkét nem vemhes nyulakba operálva azok nem lettek vemhesek. Haberlandt és Richter Gedeon között jó munkakapcsolat volt, a Richter háborítatlan laboridőt és jó körülményeket teremtett az osztrák tudósnak.

A Pesti Napló 1930. szeptember 21-i számának beszámolója szerint „Haberlandt, a híres orvostanár a nők bizonyos rövid időre szóló megterméketlenítéséről tartott előadást és beszámolt szenzációs kísérleteiről. Előadta, hogy a terhesség idején a női csiramirigyek egy bizonyos sárga anyagot választanak ki, amely a petesejtek érését megakadályozza. Haberlandt állatokon végzett kísérletet. Terhes állatok csiramirigyeit normális állapotú nőstényekbe ültette át és ezek a nőstények az átültetés hatása alatt egy időre terméketlenekké váltak, mert a beléjük plántált csiramirigy megakadályozta a petesejtek kifejlődését, mindaddig, amíg a szervezet teljesen fel nem szívta az idegen csiramirigyet. Bejelentette Haberlandt professzor, hogy ilyen alapon sikerült olyan időszaki terméketlenítő preparátumot készítenie, amelyet emberek számára lehet adagolni. Infecundin a neve az új orvosságnak, amelyet tabletta formában adagolnak. Néhány ilyen tablettával több hónapra szüneteltetni lehet a női fogamzóképességet. Ilyen tablettákat természetesen csak orvosi előírásra lehet kiszolgáltatni azokban az esetekben, amikor a fogantatás és a terhesség súlyos veszedelemmel fenyegetné a páciens egészségét. Haberlandt bejelentése óriási feltűnést keltett, mert eddig most tudományos körökben sem tudtak erről a meglepő új orvosságról.”

A meglepő új orvosság a klinikumbeli alkalmazás előtt a véglegesítés szakaszában volt, amikor Haberlandt professzor 1931-ben megjelent Die hormonale Sterilisierung des weiblichen Organismus (A női szervezet hormonális sterilizálása) című könyve végén megindokolta a szer szükségességét: „Kétségtelen, hogy az ideiglenes hormonális sterilizáció gyakorlati alkalmazása a nőknél jelentősen hozzájárulna ahhoz az eszményhez, amelyet az emberi társadalomban már egy generációval előttünk Sigmund Freud (1898) megfogalmazott. Elméletileg az emberiség egyik legnagyobb diadala az lenne, ha a szaporodást önkéntes és szándékos cselekedetté emelné” – fogalmazott a kutató, ezt azonban a korabeli társadalom nem tolerálta.

Haberlandtot a reproduktív biológiával kapcsolatos nézetei miatt üldözték, kiközösítették. A támadások miatt nem nyilatkozott, elvonult a világtól, végül 1932 nyarán öngyilkos lett. A Richter sem vitte tovább az Infecundin forgalomba hozatalának folyamatát – igaz, 1967-ben, amikor Amerikában már 17 éve kapható volt a „tabletta”, az ugyanezen a néven került piacra Magyarországon, gyártója a Richter államosított üzeme, a Kőbányai Gyógyszerárugyár volt. 

A Chinoin kísérletei 

Alig két évvel Haberlandt halála után, 1934-ben azonban egy fiatal magyar orvos, a híres Thanhoffer professzor unokája, ifj. Thanhoffer Lajos a konkurens budapesti gyógyszergyárban, a Chinoinnál végzett kutatásokat ugyancsak „ideiglenes hormonális sterilizáció” témában. Thanhoffer Haberlandttal ellentétben már nem petefészek-kivonatokkal, hanem sokkal könnyebben szerezhető és olcsóbban feldolgozható biológiai anyagból, vemhes állatok vizeletéből igyekezett kísérleteihez luteinizáló, peteérést stimuláló hormont előállítani terhességet imitáló fogamzásképtelen állapot előidézése céljából.

Az 1902-ben született ifj. Thanhoffer Lajos gyerekként és ifjúként időt tölthetett a család siófoki villájában, amit szintén híres tudós nagyapja építtetett, legalábbis addig, amíg Horthy egy időre le nem foglalta a Tanácsköztársaság bukása utáni hónapokban. Ifj. Thanhoffer az orvosi egyetemre 1920-ban iratkozott be, de hallgatóként segédkutatói és demonstrátori állásokat vállalt. A Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának jegyzőkönyveiben számos bejegyzés szerepel arról, hogy az ifjú medikus vizsgahalasztást, kivételes leckekönyv-aláírást vagy egyéb kedvezményeket kért és kapott. Kórtani szigorlatát csak 1931-ben tette le.

A Chinoin igazgatója 1934-ben kétéves kutatói állást ajánlott neki a luteinizáló készítmény előállítására, ám a kísérlet első eredménytelen fázisa után már nem biztosította tovább a kutatás feltételeit. Ebben szerepet játszhatott a Haberlandt humán sterilizációról szóló nyilatkozata körüli polémia és az, hogy a konkurens, akkor már világcég Richter sem folytatta a már majdnem kész Infecundin piacra vitelét.

Ifj. Thanhoffer 1935 novemberében a Bécsi kaputéri evangélikus templomban feleségül vette Bartos Babát, majd miután Belgiumban letette a trópusi orvoslás szakvizsgát 1936-ban, Belga-Kongóba ment. „Üzemi orvos” lett egy bányászati cégnél, valamint kórház- és laboratórium igazgató. Feladatai közé tartozott a munkavállalók egészségi állapotának felmérése és fenntartása, járványügyi intézkedések elrendelése és betartatása. Azt nem tudjuk, hogy már laboratóriumvezetőként folytatta-e a luteinizáló hormonnal a Chinoinnál megkezdett kísérleteit, de visszaemlékezéseiben rosszallóan írt a bennszülöttek „felelőtlen szaporodásáról”. Több mint három évet töltött Afrikában, orvosi- és főként vadászélményeit Kongó: orvosi táskával Afrika földjén címmel adta ki az Egyetemi Nyomda 1943-ban, amikor már dúlt a második világháború. A könyvnek 1945-ig még egy kiadása volt.

A kötetben Thanhoffer végig egyes szám első személyben írt élményeiről, de azt, hogy nem egyedül utazott, csak az Újság 1941. szeptember 7-i számából tudjuk, amely beszámolt arról, hogy az Afrikából nemrégiben hazatért doktort meglátogatta tudósítójuk a Fény u. 2. szám alatti lakásában, ahol afrikai relikviák között az ifjú felesége azt is elmondta, milyen volt háztartást vezetni a kolónián, pálmaolajjal pörköltöt készíteni és havi százötven pengőt kifizetni a cselédségnek.

Thanhoffer azért tért vissza Budapestre, mert a vállalat három év után fél év fizetett szabadságot adott alkalmazottainak, ám mivel közben kitört a háború, Magyarország pedig ellenséges országnak számított, a belga intézkedések miatt nem térhetett vissza. 1940 szeptemberében pesti orvoskamarai taggá választották, 1941-ben a Belügyi Közlönyből tudhatjuk, hogy kinevezték a Szilágy megyei Selymesilosva körorvosává. Nem tudjuk, tartósan ott maradt-e, de tény, hogy 1942 és 1943 nyarán a Magyar Biológiai Kutató-intézet tihanyi laborjaiban dolgozott, utóbbi évben kutatásának témája „Embryokivonatok hatása a sebsarjazásra” volt. 

Thanhoffer doktor 1945 júliusától a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvoskarán volt tanársegéd, novemberben pedig a Vöröskereszt segítségével a Sziklakórházban berendezett Vírus Oltóanyaggyár igazgatója. A frontról hazatérő katonák körében nagyon gyakori kiütéses tífusz és a ghonorrea ellen gyártottak oltóanyagot, exportra is, mint ahogy arról a korabeli filmhíradó is beszámolt. Az oltóanyaggyár 1948-ig működött.

Dr. Thanhoffer kongói könyvét 1954-ben újra kiadták, ennek bevetezőjéből tudhatjuk, hogy visszatért Kongóba, ahol egy textilüzem orvosaként dolgozott, 1952-ben pedig új kórház alapításával bízták meg. Magyar orvosokkal több műtétet is végzett. Feleségével és két gyermekével többször járt Magyarországon látogatóban, de valószínűleg Afrikában halt meg.

A mexikói sikerlaboratórium 

Thanhoffer doktor ötlete a hormonális fogamzásgátlással kapcsolatban az volt, hogy vizeletből szintetizált progeszteron-termelést beindító luteinizáló hormon bevitelével éri el a kívánt eredményt, vizeletből azonban meglehetősen nehéz volt ezt a hormont előállítani. Nem ő volt azonban az egyetlen magyar, aki ezen az áttörésen dolgozott. 

Richter Gedeon 1928-ban Mexikóba küldte képviselőjét, a jogász Somló Imrét, hogy ott létesítsen egy leányvállalatot. Somló azonban nem tért vissza az egyre erősebben fasizálódó Magyarországra, hanem kint maradt és megalapította a Syntex laboratóriumot, ahol munkát és menedéket adott a németek elől Európából menekülő magyar vegyészeknek is. Többek között progeszteron hatású hormonok szintetikus előállításával is foglalkoztak.

Somló csábította a Syntexhez a budapesti születésű Rosenkranz Györgyöt, aki Svájcban a Nobel-díjas Leopold Ružičkánál doktorált a zürichi Szövetségi Műszaki Főiskolán. Azért Svájcban, mert 1933-ban érettségizett a Damjanich utcai Német Birodalmi Iskolában, ahol már érezni lehetett az új idők szelét, és azok semmi jót nem ígértek a zsidó fiatalembernek, szülei ezért inkább külföldre küldték egyetemre, ahonnan már nem tért vissza Magyarországra. Édesanyja nem élte túl a Nagy Diófa utcai gettót, édesapját 1947-ben sikerült kimenekítenie Magyarországról – de nem Svájcba, hanem már Mexikóba, ahová egy kubai kitérő után érkezett.

A Magyar Kémikusok Lapjában Kovács Lajos kitűnően összefoglalta mindazt, amit Rosenkranz György életéről és munkásságáról tudni érdemes. Mexikóban a Syntextől kivált Earl Marker kutatásait kellett folytatnia szintetikus szteroidok előállításában, a megoldást a barbasco-gumók adták, amelyekből nagy mennyiségű dioszgenint sikerült kivonni. Ebből több szteroidot is szintetizáltak, elsőként a kortizolt, majd Rosenkranz irányításával azt a progeszteronhatású szteroidot (noretindron, noretiszteron) ami a későbbi első fogamzásgátló tabletta megjelenését lehetővé tette. A hivatalos szabadalmi bejelentés Carl Djerassi, Luis Miramontes és Jorge Rosenkranz (vagyis Rosenkranz György) nevét rögzíti.

A szabadalmaztatott progeszteron-szerű hatású mesterséges hormonok tették lehetővé, hogy 1959-ben az amerikai gyógyszertárakba kerülhessen az Enovid, az első kombinált fogamzásgátló tabletta. A Syntexet 1956-ban megvette egy amerikai befektető, és a cég áttelepült az Egyesült Államokba. Jorge Rosenkranz lett az ügyvezető igazgató – Jorge, aki Bartók Bélától tanult zongorázni, ismerte Dohnányi Ernőt, Szomori Dezsőt, Karinthy Frigyest, Márai Sándort, de már nem magyarként definiálta magát, és kevés amerikai magyarral beszélt magyarul. Százkét évesen, 2016-ban hunyt el, tizenkét évvel felesége, Edith Stein után, akivel 1945. szeptember végén házasodtak össze még a havannai zsinagógában.

Történelmileg így alakult, hogy nem Budapesten született a hatalmas társadalmi változásokat és üzleti sikert hozó fogamzásgátló tabletta, bár magyar tudósok így is komoly részt vállaltak benne. Ha Ludwig Haberlandt nem lett volna öngyilkos 1932-ben, és a Richter tovább viszi az Infecundin kutatásait, ha a Chinoin tovább finanszírozta volna Thanhoffer Lajos kutatását, és nem távozott volna Belgiumba 1936-ban, ha Rosenkranz György tanulhatott volna valamely pesti egyetemen vegyészetet, és 1933-ban nem kellett volna Svájcba mennie, a közös érdeklődés alapján akár találkozhattak és konzultálhattak volna. A többit megbeszélték volna – németül.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.