Kanadáról – a jégkorongos sztorikon kívül – viszonylag ritkán szólnak Magyarországon a hírek, a kanadai választásokkal sincs tele a sajtó, a vadabbnál vadabb fordulatokkal teli, fantasztikus 2025-be viszont simán belefér, hogy a váratlanul izgalmassá váló kanadai választásokról írjunk.

Múlt héten berobbant a kampányidőszak Kanadában, a Trump-tornádó árnyékában ugyanis április 28-án előrehozott választásokat tartanak az országban. Úgy tűnik, pont Donald Trump lesz az, aki Pierre Poilievre-t, a Trump ámokfutása előtt legerősebbre mért Konzervatív Párt vezetőjét kiüti a korábban biztosnak tűnő miniszterelnöki székből. Ahogy írtuk, az új, Washington által kiváltott globális Amerika-ellenesség átrendezi a belpolitikai erőviszonyokat mindenhol, ennek Kanada épp most válik tankönyvi példájává.

Trudeau lemond

A tíz éve hatalmon levő liberális miniszterelnök, Justin Trudeau január 6-án egy kétnyelvű (angol és francia) sajtótájékoztató keretén belül jelentette be, hogy lemond a pártelnöki és a miniszterelnöki pozíciójáról is, amint kiválasztotta utódját a Liberális Párt. A kanadai miniszterelnök a családjával folytatott hosszas beszélgetés után hozta meg a döntését, sikere saját bevallása szerint ugyanis a családja támogatásának köszönhető.

A családjával való konzultáció mellett az is hozzájárult a mindig csodálatos zoknit hordó miniszterelnök lemondásához, hogy a Liberális Párt népszerűsége az évek alatt megkopott, lemondását pedig párttársai közül többen is követelték december óta. Akkor ugyanis megpróbálta lefokozni Chrystia Freeland pénzügyminisztert, aki nem támogatta a nagyobb kiadásokra vonatkozó javaslatokat. A pénzügyminiszter azonban ezt nem várta meg, magától lemondott pozíciójáról, és azzal vádolta meg Trudeau-t, hogy nem az ország érdekeit tartja szem előtt.

Az elmúlt egy évben Trudeau személyes népszerűsége a mélybe zuhant, nagyjából kézen fogva pártja, a Liberális Párt támogatottságával. Az inflációs spirál, az egész országot érintő lakhatási válság, a romló szociális szolgáltatások, az emelkedő adók, a gazdasági lassúság és a 2015 óta hatalmon Trudeau-val szembeni általános fáradtság miatt politikailag nem voltak fényes kilátásai a következő választások előtt.

Utódja Mark Carney, a karizmatikus és progresszív elődjénél lényegesen centristább bankár lett.

Természetszerűleg jöttek volna a konzervatívok, de

Ahogy írtuk, Kanadát már közel tíz éve vezette Trudeau miniszterelnök és a Liberális Párt, és ahogy az demokráciákban lenni szokott, ennyi idő után a választóknak elege lett a hatalmon lévőkből, vágyták a változatosságot. Az ország másik nagy pártja, a Konzervatív Párt népszerűsége már 2022-re behozta a Liberálisokét, 2023 második felében pedig elhúzott tőlük.

2024 végén a Konzervatívok minden közvélemény-kutatónál magasan vezettek, volt olyan mérés, amely szerint rájuk a választók 47, a liberálisokra meg csak a 17 százalékuk szándékozott szavazni a következő, 2025-ben esedékes kanadai választáson.

Trump mindent megváltoztatott

Két hónappal később mégis egyre távolabbinak tűnik a konzervatív párt győzelme, a kanadai választók hosszú ideje stabilnak tűnő pártpreferenciái ugyanis gyakorlatilag pillanatok alatt a fejük tetejére álltak, ennek ráadásul nem belpolitikai okai voltak, mint például egy jó szaftos korrupciós vagy bármilyen politikai botrány, hanem országon kívüli okok húzódnak a háttérben. Egészen pontosan egy ok, Donald Trump, aki Ukrajna és az európai országok gyalázása mellett a kanadaiakkal is szívesen izmozik, ennek hatására a Konzervatív Párt népszerűsége napok alatt összeomlott, a Liberálisé pedig kilőtt.

Bár elég lett volna októberben választást tartani, a kanadai liberálisok ki akarták használni a nekik kedvező közhangulatot, ezért március 23-án kezdeményezték annak április 28-i lebonyolítását. Néhány hete még teljesen elképzelhetetlennek tűnt ez a forgatókönyv, de most már ők az esélyesek.

Kanada a célkeresztben

A világon viszonylag kevés olyan kormány van, aminek pont Kanada kerül a célkeresztjébe, és pont Kanadát kezdi el újabb és újabb témákban ekézni, de a Trump-kormány pont ilyen. Amellett, hogy az amerikai elnök már beiktatása előtt elkezdte pedzegetni, hogy Kanadának önként kellene az USA 51. tagállamává válnia, Trump a leköszönő kanadai miniszterelnökkel (akit csak az 51. tagállam kormányzójaként emlegetett) folytatott telefonbeszélgetésein is hosszan sorolta sérelmeit (például, hogy Kanada védi tejiparát), az amerikai bankok nehézségeit a kanadai üzleti tevékenységük során, valamint a kanadai fogyasztási adókat, amelyeket Trump igazságtalannak tart, mert szerinte drágítják az amerikai árukat.

De az amerikai elnök a kanadaiak szempontjából ezeknél még húsba vágóbb témákat is felvetett a New York Times névtelenséget kérő forrásai szerint: Trump ugyanis közölte, hogy szerinte nem érvényes a két ország közötti határt kijelölő 1908-as szerződés, és felül akarja vizsgálni azt.

A Financial Times pedig arról számolt be, hogy a Fehér Házban szóba került, hogy Kanadát kirakják az Öt Szem néven futó, öt nemzetet (USA, Kanada, Nagy-Britannia, Új-Zéland, Ausztrália) tömörítő, hírszerzési szövetségből, ami a világ egyik legfontosabb ilyen jellegű együttműködése.