Mi lehet ez a mindent átható bűz Cegléden?

Ha röviden és tömören össze kéne foglalni a Ceglédi Gyógyfürdő és Szabadidőközpontban tapasztaltakat, akkor azt mondhatnánk, hogy ez az apró vidéki fürdő olyan, mint a sótlan földimogyoró. Se hús, se hal. Az intézménybe lépve egy gyászszertartás atmoszférája fogad, az öltöző avítt, kopott, a már teljesen megszokottá vált, baromi apró szekrényeken már fenn sem akadunk, de legalább az öltözők tágasak. Ez is valami, a porról, piszokról jobb, ha nem veszünk tudomást. Kár lenne a rohanó világban megfáradt idegrendszert még ezzel is terhelni, oda köll nézni, ahol épp nincs kosz, azt annyi.

Átható bűz, hideg víz, hideg zuhany

De a férfimosdóban tapasztalható átható bűz ellen nem lehet az előbb említett, jól begyakorolt megküzdési stratégiát alkalmazni. Egyszerűen működésképtelen, hiszen egy másik érzékszervünket vették ostrom alá. A feladat is változik, le kell küzdeni a hányingert.

Be kell vallanunk, hogy fogalmunk sincs, mi lehetett a bűz forrása. Nyitás után tíz perccel meg egyébként is mindennek illatosnak és patyolattisztának kéne lennie egy gyógyfürdőben. Nem? 

Igen, a kezdeti tapasztalatok nem voltak túl bizalomgerjesztőek. És sajnos a folytatás sem repített minket a mennyországba. Az egyik gyógymedence felett függő táblán azt olvashatjuk, hogy a víz hőmérséklete 34-36 Celsius-fokos. Nem volt lehetőségünk megmérni, de a korábbi tapasztalatok alapján a legnagyobb jóindulattal is csak annyit mondhatunk, hogy

Kiábrándító, ezt a termálélményt otthon, a fürdőszobában is könnyedén előidézhetjük, természetesen gyógyvíz nélkül. Szerencsére a Ceglédi Gyógyfürdő és Szabadidőközpontban találunk egy 36-38 Celsius-fokos vízhőmérsékletű beltéri medencét. A feltüntetett információk pedig megfeleltek a valóságnak.

Nincs baj azzal, ha egy fürdő enteriőrje a hetvenes éveket idézi, jelen esetben még akár bájos jelzővel is illethetnénk a dolgot. A beltéri részleg tiszta, rendezett, a napozóágyak és székek jó állapotban vannak. Nincsenek csorba, törött berendezési tárgyak. Ivókutat sajnos nem találtunk, lehet, jobban kellett volna keresnünk.

Egyvalami azonban kifejezetten nehezen érthető. Miért teszik a medence szélére a zuhanyzót? A beltéri zuhanyzók célja, hogy – higiéniai okokból – a vendégek csak alapos zuhanyzás után használják a medencéket. Ebben a fürdőben a tájékoztatás szerint ráadásul kötelező fürdőzés előtt. Ezzel az érthetetlen és furcsa elhelyezéssel azonban minden a medencébe kerül, amit le akarunk mosni magunkról. Akkor meg mi értelme az egésznek? 

Szerény javaslataink

„A Ceglédi Gyógy- és Strandfürdő megteremtésének bázisát a több mint 1000 méteres mélységből feltörő 54 Celsius-fokos termálvíz szolgáltatja, melyet 2004-ben gyógyvízzé nyilvánítottak. A nátrium-klorid-hidrogénkarbonát, valamint fluorid és jodid gyógyvizek csoportjába tartozik, amely kiválóan alkalmas mozgásszervi, reumatikus és az idegpályák rehabilitációs kezelésére. A fürdőkúrák ingere az immunrendszer védekezőképességét is aktiválja” – olvasható az intézmény bemutatkozásában.

Ez mind szép és jó, remekül hangzik, de azért érdemes lenne

Apróságnak tűnhet, de jelentősen emelné az úgynevezett vendégélményt. Nem volna ildomos elhallgatni: a kültéri termálmedencében megfelelő hőmérsékletű volt a gyógyvíz.

A ceglédi intézményben van egy másik, sokkal nagyobb probléma. Tapasztalataink szerint a ceglédi gyógyfürdőt javarészt idős, mozgásszervi problémákkal küzdő vendég látogatja. Már csak emiatt is érthetetlen, hogy az intézmény beltéri büféjét, illetve az elsősegélynyújtásra kijelölt szobát az első emeleten találjuk. Az első emeletre hosszú lépcsőn juthatunk fel, lift nincs. A lépcső kialakítása miatt vizes papuccsal még egy egészséges ember számára is veszélyes lehet feljutni az első szintre. Az intézmény vezetőinek érdemes lenne megfontolniuk, hogy ha a büfét nem is, de a balesetkor elsősegélyt nyújtó szobát áthelyezzék a földszintre.

Mindent összevetve egy pici, nyáron a strand miatt nagy valószínűséggel izgalmasabb fürdőről beszélhetünk, ahol a beltéri élménymedencét és a gyermekeknek szánt medencét is érdemes megemlíteni. Előbbi vize túl hidegnek bizonyult a hűvös, kora tavaszi időszakban, de legalább az élményelemek megfelelően működtek.

Pozitívumként kell említenünk, hogy más fürdőkkel (inkább le sem írom a nevüket) ellentétben kardot (ecsetet) rántanak a penésszel szemben. Szintén jó hír, hogy fejlesztésekre készülnek, hamarosan további szolgáltatásokat is igénybe vehetünk Cegléden. A 4 ezer forintos belépő pedig megéri, az ár-érték arányra nem lehet panasz. Csak mi lehetett az az istentelen szag? Tízből hat pontot ítélünk meg a Ceglédi Gyógyfürdő és Szabadidőközpontnak. 

A Gyulai Várfürdőről szóló írásunkat itt olvashatja el, a Harkányi Gyógyfürdőben szerzett tapasztalatainkról ide, a Hajdúszoboszlói Gyógyfürdő pokláról ide kattintva, az Anna fürdőben szerzett tapasztalatainkról pedig itt olvashat. A makói Hagymatikumba is ellátogattunk, íme a beszámoló. Ha meg akar botránkozni, akkor az egri gyógyfürdőről szóló riportunkat is elolvashatja. De jártunk Tiszakécskén is, élményeinkről itt számoltunk be. 

(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)