A haskörfogat fontosabb jelzőszám, mint a BMI
frissítve:
Az elhízás jellemzésére kétféle egyszerűen meghatározható mutató áll rendelkezésre. Az egyik a régóta közismert BMI (testtömegindex), a másik az orvosi rizikóbecslésre szintén gyakran használt haskörfogat. Mindkét jelzőszám hasznos, azonban tudni kell, kiknél használhatóak és miről nyújtanak információt.
Az elhízás mint az egészséget veszélyeztető állapot már jó ideje az orvosi kutatások kiemelt témái közé tartozik. A túlsúly növeli a cukorbetegség, a szív-és érrendszeri, a mozgásszervi betegségek kockázatát, ezen kívül számos rosszindulatú daganatos megbetegedés gyakrabban fordul elő túlsúlyos személyek körében. Éppen ezért fontos egy olyan mutató meghatározása, ami mindenki számára megismerhető, számszerűsíthető információt nyújt az elhízás mértékéről.
Az elhízás betegségekkel kapcsolatos összefüggését vizsgáló kutatásokban azt is felmérték, hogy mely mutatók állnak szorosabb kapcsolatban a különböző betegségekkel. Vizsgálták a testmagasság és a testsúly hányadosa alapján kalkulált testtömegindexet (BMI), a haskörfogat, a derék/csípő hányados mutatóját is. Az eredmények szerint a BMI és a haskörfogat egyaránt jól összefüggésbe hozható a test teljes zsírtömegével, azonban pontosabb rizikóbecslést tesz lehetővé a haskörfogat, ez a mutató nagyobb arányban tudja megjósolni a szív-érrendszeri betegségek, valamint a cukorbetegség kialakulásának kockázatát.
A BMI jelentősége és korlátai
Az elhízás mértékének számszerűsített meghatározásának egyik mutatója a testtömegindex, azaz a BMI, amely a kilogrammban mért testtömeg és a méterben mért testmagasság négyzetének hányadosa. Normális súly esetén a BMI 18,5-24,9, túlsúly esetén 25-30, elhízásról 30 feletti BMI érték esetén beszélhetünk. (Az, hogy az életkor növekedésével mások a határértékek, egy elterjedt tévhit.)
A BMI jó általános képet ad a test zsírtömegéről, és előnye, hogy az alultápláltságot, azaz a kóros soványságot (18,5 alatti érték) is ugyanazon mutatóval lehet mérni, mint a túlsúlyt.
Hiányosságát jelenti azonban, hogy nem nyújt információt a zsírtömeg testen belüli eloszlásáról. A deréktájon lerakódó zsír és különösen a viscerális, azaz zsigeri zsír (a hasi szervek körül lerakódó zsír) ugyanis sokkal jelentősebb mértékben növeli a kardiovaszkuláris betegségek vagy a diabétesz rizikóját, mint a perifériális területeken (pl. combok) lerakódó zsír. Ennek a hiányosságnak a kiküszöbölésére kezdték vizsgálni a haskörfogatot.
Téves eredményt ad a BMI az átlagostól jelentősen eltérő testösszetétellel rendelkezőkről, mivel nem képes megkülönböztetni a zsírtömeget az izomtömegtől. Ezáltal nem alkalmazható különösen izmos embereknél, például testépítőknél vagy élsportolóknál, de 18 év alattiaknál sem alkalmazzák a mutatót a gyermekkori elhízás felmérésére.
Tipp A WEBBeteg BMI-kalkulátora
A haskörfogat és jelentősége
A haskörfogat mutatója ugyancsak összefüggésben áll a teljes zsírtömeggel, de ezen belül jobban mutatja a hasüregi (zsigeri) zsírtömeget. A kutatások azt mutatják, hogy az abdominális, azaz hasi elhízás a legveszélyesebb az említett betegségek kialakulásának szempontjából. Rizikóbecslésre, orvosi célú felmérésekben ezért célszerűbb a haskörfogatot számolni, mint a BMI-t, ugyanakkor az általános tápláltsági állapot jellemzésére megfelelő a közismert testtömegindex is.
A betegségkockázatot jelentő határértékek:
Nők haskörfogata:
- emelkedett kockázat: 80 cm vagy több
- magas kockázat: 88 cm vagy több
Férfiak haskörfogata:
- emelkedett kockázat: 94 cm vagy több
- magas kockázat: 102 cm vagy több
A két nem közötti testfelépítés eltérései miatt lehetnek érdemi eltérések a haskörfogat és a BMI értékek között. Elhízott nők esetén kétszer annyi zsír halmozódott fel az alsó végtagokban, míg a férfiakban sokkal nagyobb arányban rakódik le a zsír a hasüregben.
A haskörfogat mérése nem alkalmas rizikóbecslésre gyermekek és terhes nők esetén, vagy a has kóros megnagyobbodásával járó betegségekben. Nem használják a kóros soványság, alultápláltság mérésére sem.
A nagy haskörfogat rizikónövelő hatása
A nagyszabású IDEA-vizsgálat (International Day for Evaluation of Abdominal obesity) 2007-ben már kifejezetten a haskörfogat jelentőségét vizsgálta, 63 országban, 168 ezer ember bevonásával, köztük 500 magyar beteggel. A vizsgálat megállapításai szerint:
- A szív- és érrendszeri megbetegedések közel 2,5-szer gyakoribbak azon betegeknél, akik haskörfogata a mért adatok felső tartományába esett.
- A cukorbetegség gyakorisága férfiak esetében háromszor, nők esetében hatszor gyakoribb volt azok körében, akik jelentős mértékű hasi típusú elhízásban szenvedtek.
Az orvosi gyakorlatban a metabolikus szindróma diagnosztikus kritériumai között az elhízás mértékének mutatója a haskörfogat. A metabolikus szindróma a komplex anyagcserezavar elnevezése, melyek része a 2-es típusú cukorbetegség, a szív-érrendszeri betegségek és a stroke is.
Egyéb lehetőségek a rizikóbecslésre
A haskörfogatnál pontosabb kockázatfelmérést tesznek lehetővé a laborvizsgálatok. Diabéteszrizikó esetén az inzulinszint mérése, szív- és érrendszeri betegségek esetén a vérnyomás, a trigliceridszint és a HDL-koleszterin szintje fontos mutató. A haskörfogat azonban jóval egyszerűbben ellenőrizhető, bárki által otthon is megmérhető, szemben az időigényes és költséges laborvizsgálatokkal.
Az elhízás mérése sepeciális esetekben
Értelemszerűen állapotos nőknél nem mérvadó a haskörfogat. Várandós nőknél egyrészt a terhesség előtti értékeket kell alapul venni, másrészt a terhesség alatti súlygyarapodást érdemes figyelni. Az ajánlások szerint a várandósság előtt normál értékekkel rendelkező nőknél nem jelent rizikónövekedést a kissé nagyobb fokú testsúlygyakapodás (12,5-17,5 kg), a túlsúlyosaknál közepes (7,5-12,5), az elhízott nőknél csak kisebb mértékű (5,5-10 kg) súlygyarapodás megfelelő.
Gyermekeknél szintén nem alkalmazható egyik mutató sem. Az esetükben az ún. percentilis értéket vizsgálják, ami azt mutatja meg, hogy az ugyanolyan nemű és korú gyermekekhez képest mekkora a gyermek testsúlya. Az érték a 90-es percentilisig megfelelő, ez azt jelenti, hogy ennél az értéknél a kortársak 90 százalékának testsúlya azonos vagy alacsonyabb, 10 százalákának azonban magasabb. 90 fölötti értékeknél már kisebb-nagyobb mérttékű túlsúlyról beszélhetünk, a 97 fölötti érték kóros.
Mindenkinél megfelelő módszer a műszeres testzsírszázalék-mérés is, ha a haskörfogat mutatója nem alkalmazható, ez azonban költségei miatt nem vált széles körben elterjedt módszerré.
Ez is érdekelheti
Szakértőink: Dr. Boros Miklós; Dr. Kónya Judit - WEBBEteg
További felhasznált forrás: Healthdirect
