Ezt a reklámot is valami bölcsész írhatta, a végén mégis mindenki zokog

Annyira kevesen beszélnek arról, hogy apának lenni szívás, hogy a hangjukat hamarabb szívja be az orrszívó-porszívó, mint a fül meg az agy, hogy fogalmunk sincs arról, hogy mekkora sz*pás, miért az, hogyan lehetne ezt kezelni és a mértékét csökkenteni.

És ha már szuper, nem lehetne jól csinálni? Nem ártana, az biztos, de ki meséli el, hogyan lehetsz jobb apa, hogyan szívhatsz kevesebbet apaként, hogyan viseld el a nehézségeit, és hogyan kezeld azokat a traumákat, amelyek apaként érnek – hát nem sokan.

És főleg nem röviden, kompakt módon, érthetően és gyorsan adaptálhatóan – mégiscsak egy túlkommunikált világban élünk, amiben a napi energiánk 80-85 százalékát a zajszűrésre fordítjuk, arra, hogy el tudjuk kerülni a számunkra felesleges információt (nem tudjuk).

Apának lenni talán azért a leginkább szívás, mert amitől az, annak a nagy része az ismeretlenből érkező váratlan probléma, amire persze hogy nem vagyunk felkészülve.

A bölcsészet egy békés műfaj, vidáman eltűri, hogy száműzzék a mekik pultjai mögé, mindez semmit sem változtat azon, hogy az emberiség legerősebb összetartó ereje a történetmesélés (bölcsészkedés) – a mítoszoktól a TikTokig minden egyes történet egy-egy probléma megoldását felfejtő kézikönyv.

Ha pedig ez a kultúra szabálya, akkor valahol mégiscsak ott kell lennie az apasági kézikönyvnek, csak lehet, hogy mi nem látjuk, lehet, hogy rejtőzik, más funkcióban létezik, mint ahogy várnánk, és nincs ráírva, hogy „hé haver, na ez az apasági kézikönyv, ezt olvasgasd”.

Ettől jók a jó reklámfilmek: az lenne ugyan a dolguk, hogy adjanak el egy telefont, és arról kellene szólniuk, hogy jó a kamerája, veszi az ötgét, elég hangos, ha kihangosítod, és nagy a kijelzője meg jó színes – de a jó reklámok mégsem erről szólnak.

Pont úgy, ahogy régen nem a templom épülete kötött össze minket, hanem az, amit az épületben meséltek.

A jó reklámok arról szólnak, hogyan oldj meg egy univerzális, emberi problémát. Olyat, ami neked is probléma. Akár a telefonod segítségével, akár nem, de az adott problémára, a telefon apropóján vagy azon keresztül érkezik egy megoldóképlet. Egy gyorstalpaló, egy rövid user manual.

Ezt a reklámot is valami bölcsész írhatta

A jó reklámokat is bölcsészek írják, akik nemcsak a mekiben etetnek meg, de táplálnak érzelmileg, szellemileg, és képeznek funkcionálisan is, keretrendszert adva az életednek – olyan bölcsészek, akik megszállottan szeretnének olyan történetet mesélni, amit érdemes legalább egyszer megnézni, végighallgatni, vagy elolvasni.

A jó bölcsészek, mint ahogy a jó márkák, a figyelmedet keresik. Téged meg nem nem fog érdekelni egy huszonharmadik telefon, főleg, hogy közben a gyerekedet is kéne etetned almapürével.

De ha teszem azt a háromhónapos gyereked etetése mellé kapsz egy reklámfilmet a Google Pixel telefonjáról, ami az apaság mintázatát mutatja meg neked, lehet, hogy mégis érdekelni fog ez az egyperces film.

Csapatjátékos és kompromisszumkész

Ami egy olyan apáról szól, aki rengeteget foglalkozott a lányával, mire az felnőtt és elköltözős korba lépett, mindezt úgy, hogy az apa egy interjúra készül fel azokból az álszent közhelyekből, amik egy valós interjún amúgy rettenetesen unalmasak.

Az, hogy valaki jó multitaszkingban, szuper csapatjátékos, jó kompromisszumokat tud találni és az a motivációja, hogy mások számíthatnak rá, egy interjún nem sokat jelent. Viszont ha ezek a mondatok olyan képek alatt hangzanak el, amelyek egy apa életéről szólnak, ahogy a saját gyerekét neveli, az életében részt vesz, ahogy gondoskodik róla vagy csak vele van, rögtön érdekessé teszi a közhelyfőzeléket.

És a film megható tud lenni, a végén némi könnyezéssel a szétköltözésnél, ami alátámasztja a kézikönyvvel vagy kézikönyv nélkül végül is egyaránt érvényes igazságot, hogy apának lenni szívás. Még jó, hogy két szívás között van egy rakás szuper élménnyel megpakolt, kerek élet is.

(Borítókép: YouTube / Dream Job | Google Pixel SB Commercial 2025)