Kocsis Fülöp érsek poloskázásról, abortuszról és a Pride-ról is véleményt formált

Mit gondol állam és egyház kapcsolatáról Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek? A Szemlélek az interjú első részében ennek megismerésére Ferenc pápa legutóbbi budapesti látogatása után megfogalmazott gondolatait idézte fel: „Az állam és az egyház közötti termékeny együttműködés gyümölcsöző, azonban meg kell őrizni a megfelelő határokat, hogy ilyen is maradjon. Fontos, hogy minden keresztény emlékezzen erre. Az evangéliumot tartsa viszonyítási pontnak, ragaszkodjon a szabad és felszabadító jézusi döntéshez, és ne köteleződjön el a hatalom sajátos logikája mellett.” 

A görögkatolikus egyházi vezető olvasata szerint fontos, hogy az állam ne tekintse az egyházat hatalmi eszközének, és az egyház se kövesse el azt a hibát, hogy pozícióit az államhatalommal erősíttesse meg. Ugyanakkor az is fontos, hogy állam és egyház tudjanak együttműködni. 

Az ügyben találónak nevezte Fabiny Tamás evangélikus püspök nevéhez köthető kifejezést is, nevesül az „állványimádást”:

Ha az egyház fejlődését csak épületekben látjuk, az veszélyes irány. Én is tapasztalom, hogy ha állandóan a pályázatokat bújjuk, és csak az anyagi gyarapodásra figyelünk, akkor melléfogunk. Persze – akár állami – forrásokra szükség van, de fontos, hogy hova helyezzük a hangsúlyokat.

Hozzátette, a görögkatolikus egyházban nem érzékelte, hogy eltévesztenék a mértéket. Fabiny Tamás is hangsúlyozza, hogy mennyivel könnyebb templomot vagy parókiát építeni, mint közösséget –  ez pedig valós veszély. Ezzel együtt úgy gondolja, alapvetően nem az egy egyházi elöljáró dolga, hogy minduntalan felszólaljon. Sok ember úgy gondolja, hogy ha valami nem tetszik neki, akkor azt azonnal jeleznie kell. Ő azonban nem érzi följogosítva magát, hogy valamiféle erkölcsi ítélőszékből mindenkit kioktasson. Vannak azonban kivételes esetek. Amikor olyan alapvető erkölcsi kérdésekről van szó, mint az abortusz vagy a genderideológia, úgy érzi, nem maradhatnak csöndben.

Poloskázás, abortusz, Pride

A megszólalás szükségességére visszatérve Kocsis Fülöp úgy véli, ha a miniszterelnöknek március 15-én van egy szerencsétlen elszólása, az nem biztos, hogy akkora súlyú, hogy mindjárt reagálni kellene. Tény, hogy nem volt szerencsés szóhasználat, főleg, hogy a kormányfő kereszténynek vallja magát, hiszen így nagyobb súlya lehet, mintha egy nem hívő mondta volna. Ha nem rögtönzött szónoki fogás volt, egyfajta kiszólás a beszédéből, akkor érdemes lett volna valakivel átnézetni a megírt szöveget.

Mondjuk, ha megkérdez engem, azt mondtam volna, hogy ezt a részt jobb volna kihagyni. De nem tartom olyan borzasztó nagy hibának, mint amivel a közvéleménynek ennyit kellene foglalkoznia. 

Az abortusz kivétel. Kocsis Fülöp úgy véli, sajnos a jelenlegi törvényhozás nem tudta rászánni magát a magzati élet sokkal következetesebb védelmére. Ezzel az egyháza ért egyet, és ezt időnként ki is szokták fejezni. A lombikprogram kiszélesítésének ügyében korábban levelet írt a miniszterelnöknek, szorgalmazva, hogy legalább ekkora támogatást kellene kapnia a természetes családtervezésnek is. Ezzel együtt nem kell mindent a nyilvánosság elé vinni, más módon is lehet észrevételeket tenni.

Azzal összefüggésben, hogy egyre nagyobb tábora van a kormány konzervatív kritikájának, saját minősítése szerint is „veszélyes” kijelentést tesz:

Tényleg nem tesz jót egyes személyeknek, ha hosszú időn át hatalmon vannak. Ez már az emberi gyengeség, illetve a hatalom lélektana miatt is veszélyes, mert ilyenkor nagy a kísértés, hogy egy politikus egyre kevésbé hallja meg a más véleményen lévők hangját.

A Pride néven évek óta meghirdetett melegfelvonulás gyermekvédelmi okokra hivatkozó betiltását azonban üdvözölte. Úgy vélte, ez nem kampányfogás, már csak azért sem, mert épp az ellenkezőjét érték el vele, hiszen a döntéssel a kormány nemhogy híveket szerez, de akkora felháborodást gerjeszt, hogy inkább veszít vele. Szerinte az amerikai elnökválasztásból kiinduló világpolitikai fordulat nyomán a magyar kormány is lépéshelyzetbe került, és úgy érezhette, itt van a lehetőség a felvonulás betiltására.

Míg korábban csak erőtlenül tudtak fölszólalni a nyugati világot eluraló genderideológia ellen, most az erő is a józan ész mellé állt. Azt viszont hozzátette, több homoszexuális ismerősöse is elmondta, hogy az ilyen menetek nem segítenek nekik, sőt ártanak. Akkor kinek is jó ez? – tette fel a kérdést: csak a genderideológia zászlóvivőinek.

Háború és béke

Ferenc pápa, illetve a napokban Budapesten járt vatikáni „külügyminiszter”, Paul Richard Gallagher érsek is rendre igazságos békéről beszél. Kocsis Fülöp erről szólva az interjú második részében azt hangsúlyozta, a 20. század legtöbb baja abból származott, hogy az első és a második világháború is igazságtalan békével zárult. Utána ezért következett a hidegháború, de erről a tőről fakad a délszláv és most az orosz–ukrán háború is. 

Ezért mondja azt, hogy inkább békét mielőbb és mindenáron, ne pedig az úgymond igazságos békét akarjuk patikamérlegen kimérni, miközben óriási erővel folyik a fegyverkezés és erősödik a háborús pszichózis. Rettentően veszélyesnek tartja, hogy az Európai Unió a minap mindenkit arra szólított fel, raktározzon be háromnapi élelmet. Ezzel ugyanis csak a háborús gondolkodást ülteti el az emberekben, miközben egy normális háztartásban már most is van három napra elegendő élelmiszer. Ez valóban teljesen felesleges riogatás.

Jó volna olyan országban élni, mint Svájc, és azt mondani, röpködjenek csak körülöttünk a rakéták, nincs dolgunk velük, minket megvéd a semlegességünk. Bár ez ügyben laikusnak tartja magát, el tudja képzelni, hogy miközben a kormány tényleg őszintén óhajtja a békét, attól még rákényszerül a kiképzésre vagy a fegyverkezésre. Egy biztos: Franciaországot vagy Németországot nem fenyegeti a háború, ezért ostobaságnak tartja azt hangoztatni, hogy az orosz agresszió – mert nyilvánvalóan az – majd az ő határaiknál is folytatódik. Háborús készülődésből sosem lesz béke – tartós semmiképpen sem.

Egy korábbi videójában az orosz–ukrán konfliktus taglalásakor az Európai Uniót bírálta, mondván, mivel megtagadta keresztény gyökereit, nincs joga az „igazságosztó” szerepében tetszelegni, és azt firtatni, ki támadott meg kit. 

Erre reagálva Kocsis Fülöp jelezte, nem politikai vagy háborús helyzetjelentést adott, hanem arra hívta csak fel a figyelmet, hogy az ellenségeskedést a sátán gerjeszti. Európát azért emelte ki, mert ez leginkább a mi felelősségünk.

Az orosz ortodox egyház helyzetét fájdalmasnak nevezte miután enyhén szólva is megkérdőjelezhető állásfoglalást tett a háború kérdésében.

Álláspontja szerint a szekuláris Európában nincs humanizmus, de még demokrácia sem kereszténység nélkül. Érdemes megnézni, mi lett a demokráciából, miután kiveszett belőle a krisztusi tanítás! A nyugati világ egyre építi a maga Isten nélküli kultúráját, amely csak megnyomorítja az embert, szétveri a családokat, és miközben valamiféle álbiztonságot kínál, bizonytalanságba, félelembe taszít mindenkit.

Annak kapcsán, hogy az orosz–ukrán háborúért sokan Volodimir Zelenszkijtől a korábbi amerikai kormányokon át az EU-ig mindenkit felelősnek tartanak, csak Vlagyimir Putyint nem, lelkipásztorként és gyóntatói minőségében is közelmúltbeli élményét idézte fel:

Elárulom egy személyes titkomat. Amikor a háború hírét vettem, minden nap este nyolc órára imát hirdettem a békéért. Sokan csatlakoztak, és ezeket az alkalmakat azóta is megtartjuk. És ha a Jóisten tanácsot kért volna tőlem, azt mondtam volna neki: kérlek, Uram, vedd már valahogy magadhoz Vlagyimir Putyint, mert úgy éreztem, a helyzet csak ezzel rendeződne.

Tény, Putyin Oroszországa támadta meg Ukrajnát. Ez szörnyűség. De a támadásnak voltak előzményei a Nyugat részéről, és erre is fel kell hívni a figyelmet.

(Borítókép: Kocsis Fülöp 2024. november 15-én. Fotó: Lakatos Péter / MTI)