Szétdurran a feszültségtől Michael Fassbender új kémthrillerje

Nagy talány, mégis hogyan lehetséges, hogy Michael Fassbender nem húzta be már régen James Bond szerepét, a német–ír színész a visszafogott elegancia mintapéldája. Épp ezért bizonyult tökéletes döntésnek az Oscar-díjas Steven Soderbergh részéről, hogy új kémthrillerje, a magyar mozikban április 3-tól látható Fekete táska férfi főszerepére a Macbeth és a Prometheus sztárját húzta be. A másikra, női főszereplőnek pedig a Tár színésznőjét, Cate Blanchettet, akiről nagyjából ugyanazt a hozsannát lehetne elénekelni, mint Fassbenderről.

Ők ketten azok, akik a Fekete táska házaspárját alakítják, ha tetszik, afféle avantgárd Mr. és Mrs. Smith-tálalásban, csak kevesebb bugyuta humorral, kevesebb lövöldözéssel, cserébe azonban mély és szövevényes párbeszédekkel, érzékiséggel és túlfűtött hangulattal.

A Fekete táska nem éppen olyan irányból közelít a kémfilmek felé, mint amihez a nagy többség hozzászokhatott, úgy tűnik, Steven Soderbergh mostanában magához képest is kísérletező kedvében van. Azok után, hogy egy váratlan perspektívából előadott horrorfilmmel jelentkezett, most, a Fekete táska által, ezt az általunk jól ismertnek vélt zsánert is kiforgatja.

A történet, ahogy az elején utaltam rá, egy George Woodhouse nevű titkos ügynök körül forog, aki egy hetet kap főnökétől arra, hogy az ügynökségen belül megtalálja, ki lopta el a rettenetesen veszélyes, Severus névre keresztelt szoftvert. A gyanúsítottak között több munkatárs sorakozik, egészen pontosan öten: a Marisa Abela által játszott, műholdas megfigyelésre specializálódott Clarissa, az ő pasija és felügyelője, a Tom Burke által játszott Freddie Smalls, a cég pszichiátere, dr. Zoe Vaughan, Naomie Harris alakításában, a Regé-Jean Page által hozott, magas rangú James Stokes, valamint végezetül maga Fassbender filmbeli neje, az első számú gyanúsított, Cate Blanchett Kathrynje.

Az egész csikicsuki egy közös vacsorával indul, ahol az ügynökök verbálisan kóstolgatják egymást, néha egymás magánéletébe is durván belemászva. Ez az a pont, amikor mindenki számára világossá válhat, hogy a Fekete táskában valóban nem lesz túl sok akció. Itt a főszereplők a maguk párharcait és nyomozásait asztalnál ülve, elegáns öltönyöket és ruhakölteményeket viselve, pókerarccal vívják meg.

Nagy szerencse, hogy ennyire brutális szereplőgárdát válogattak össze, Fassbender és Blanchett csak hab a tortán, akik rutinból lehozzák a rideg-hideg karaktereket. Ami igazán meglepő, hogy az Industry című HBO-sorozat felfedezettje, Marisa Abela milyen szépen tartja a lépést a nagykutyákkal, de Tom Burke Freddie-je is olyan alamuszi, tenyérbemászó alaknak bizonyul, akitől legszívesebben kisétálnánk a moziból. Persze ez Soderbergh célja, itt valójában senki sem James Bond, még ha úgy is néznek ki – külön poén a készítőktől, hogy mellékszerepben az egykori 007-es, Pierce Brosnan is benne van a filmben. Még a Netflix erotikus-kosztümös sorozatában látott Regé-Jean Page se marad le bámulatos módon, aki itt nem mutogatja magát. Vagyis igen, de leginkább a drámai műfajban való tehetségét.

Szenzuális, nagyon finom erotikába becsomagolt, old school thrillert kapunk, és a Fekete táskából az egyre paranoidabb hangulat sem marad ki. A feleség a hunyó? A vonzó technikuscsaj? Esetleg maga Fassbender karaktere? Folyamatosan mindent megkérdőjelezünk, és ez is a lényeg ebben a filmben, a titkos ügynökök senkiben és semmiben nem bízhatnak, néha még magukban sem.

Dicsérni kell a film vágóját, Mary Ann Bernardot, ha megengedőbbek lettek volna a vágószobában, simán elvérezhetett volna a Fekete táska, túl hosszúra nyújtva minden jel arra mutatott, hogy egy lassú, unalmas filmet kapunk. A 90 perces játékidőnek hála épp annyira meditatív és álomszerű néznivaló ez a thriller, mint amennyire egy ilyen művészfilmes kémsztorinak lennie kell.

Nagy kár, hogy a fényképezés ennyire életlen, már-már ronda. A jelenetek többsége belső terekben játszódik, de valami hihetetlen ez a hanyag hozzáállás, már-már igénytelenség. Néha fájt ránézni a Fekete táskára, annyira

A Fekete táska nagyrészt rideg épületekben, kimért szobákban játszódik, de az akció hiánya az, ami annyira élvezetessé teszi, amikor végre eldurran egy pisztoly, vagy felrobban egy autó. Néha a kevesebb több, Steven Soderbergh és David Koepp párosa pedig ügyesen forgatják ki a thrillerek szabályait. Ha nem róluk lenne szó, és nem Fassbenderék lennének a kamerák előtt, simán egy ócska, Netflixre való tévéfilmről beszélnénk.

Bár lehet, hogy a fényképezését illetően a Fekete táska nem kívánkozik nagyvászonra, a rendezés, írás miatt mégis úgy érezzük másfél órára, hogy Hollywood fénykora, a filmkészítés mélyebb és értelmesebb, a nézőt nem hülyére vevő, AI-tól mentes periódusa kacsint ránk egyet még utoljára.

8/10

A Fekete táska április 3-tól látható a magyar mozikban.