Daruval emelték ki az évezredes szentély több tonnás falait egy óbudai munkaterületről

Ahol egykor az ódon Óbudai Szeszgyár működött, ahol most egy modern lakópark bővül, ott korábban – jóval korábban – az aquincumi katonaváros létezett, s virágzott a Mithras-kultusz. A beruházás régészeti feltárása során egy Mithras-szentélyt fedeztek fel itt a szakemberek, amelyet csütörtökön daruval emeltek ki a föld mélyéről azért, hogy 2027-ben szabadon látogatható védőépületbe helyezzék vissza. Ugyanazokra a földrajzi koordinátákra, csak néhány méterrel feljebb, egy mélygarázs tetejére.

Valami elképesztő levegője volt a csütörtök délelőtti kiemelésnek, s a hozzákapcsolt, a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) és a Biggeorge Property közös tájékoztató eseményének. A sajtón kívül szakemberek, huszonéves fiatalok álltak az építési/feltárási terület szélén, közel a kerítéshez, hogy láthassák, ahogy a daru megmozgatja, felemeli és áthelyezi a több tonnás, masszív, speciális vágóeszközzel „alávágott” falakat, amelyek alá előzőleg acéllemezeket dugtak, majd ezeket az acéllemezeket alul több száz kilós acélgerendákkal kimerevítették. Azután sárga dobozokat építettek köréjük. Ezeket a sárga dobozokat – amelyeket fehér murvazúzalékkal töltöttek fel, hogy odabent a súly egyenletes legyen, s még véletlenül se boruljanak össze a szentély falai – nézték csillogó szemmel a megjelentek.

Hatalmas sárga dobozok. Bennük a múlt, bennük a történelem, kicsit a jelen és a jövő, bennük a civilizáció egy megtestesülése, bennük az ókor és bennük Róma, Aquincum és Óbuda, és a régészeti leletek előkerülése felett érzett konstans öröm, s a megelégedettség, hogy egy értelemszerűen profitorientált vállalkozás – amelyet persze a jogszabályok is kötnek – képes és hajlandó a beruházását úgy alakítani, hogy az egy új budapesti kulturális helyszínné is váljon.

„Ez egy különleges helyzet, a látvány, a hangulat előhívja az emlékeket: az én életemnek az a nagy szerencséje volt, hogy hosszabb ideig élhettem Rómában”

– kezdte köszöntőjét Csorba László, a BTM főigazgatója.

„Rómában az egy mindennapi élmény, hogyha felbontanak egy villamossínt, vagy valahol elkezdenek ásni, akkor abban a pillanatban előjön egy másik város. Itt lakunk fönn, ebben a városban, de ott lenn a mélyben van egy másik város. Ez egy állandó, nagyon erős és kemény feszültség, amikor előkerülnek a titkok, a csodák, a gyönyörű dolgok. El kell dönteni, hogy most hol is akarunk lakni, melyik városban? Abban a városban, vagy ebben a városban? Ez egy állandó, nagyon erős döntési kényszer, hiszen azáltal, hogy időben a civilizáció, a kultúra rétegei egymásra rakódnak, ez a választási kényszer folyton előbukkan” – fogalmazott.

Csorba László arról beszélt, hogy amiképpen „Rómában is rendszeresen és folyamatosan megtalálják a megoldást”, ugyanilyen gyönyörű élmény számára az, hogy

„itt, Budapesten, azon a területén a városnak, amely visszanyúlik az ókor fényesen ragyogó korszakába, az emberiség normális gyermekkorába”

is sikerült értékőrzőn megoldani ezt a problémát azáltal, hogy a Mithras-szentély kiállításra kerül, közkinccsé emelkedik.

„Végtelenül fontos az, hogy amit találunk, az megmaradjon és továbbra is segítse az identitás építését”

– fogalmazott a főigazgató, mintegy ars poeticáját adva a régészi, történészi munkának.

Amint azt Kutasi Gábor, a beruházó fejlesztési igazgatója elmondta, a területen 2017 óta folynak régészeti feltárások. 2023 őszén bukkantak rá a BTM szakértői a Mithras-szentélyre, amelynek a feltáró munkái 2024 végén zárultak le. Az ezt követő előkészítő fázisok után kezdődhetett meg a kiemelés: védelmet és állagmegóvást biztosító raktárterületre viszik átmenetileg a szentélyt, a fent említett sárga dobozokban.

„Nemcsak az építészeti értékteremtést tartjuk fontosnak, hanem a műemléki értékek védelmét is”

– jelentette ki Kutasi Gábor, aki elmondta azt is, hogy a Waterfront City ötödik ütemének beruházását követően 2027-ben tervezik bemutatni az addigra már restaurált Mithras-szentélyt „parkosított környezetben, megfelelő védelemmel ellátott épületben. A római kori emlék mindenki számára szabadon látogatható lesz, a terület új kulturális helyszínné válhat” – ismertette.

Budai Balogh Tibor és Milbich Tamás ásatásvezető régészek további konkrétumokkal szolgáltak a feltárásról.

Budai Balogh Tibor elmondta, hogy az aquincumi katonaváros északkeleti városnegyede az, ahol az ásatások 2017-ben megkezdődtek. A területen a 4. században kezdtek el temetkezni, a sírokat föltárták, mindent elvittek, az érintett területen a beruházás zavartanul lefolyhatott.

„A beépítési határtól délre egészen jó állapotú, szinte intakt, érintetlen városi szövet őrződött meg, viszonylag magasan, 2-2,5 hektáron, és azt tapasztaltuk, hogy még az újkori pincék is respektálták, nyilván technológiai okokból, ezeket a terrazzo szinteket, hypocaustomos – ez egy fűtési rendszer – helyiségeket, és megálltak a padlószinteknél” – mondta.

„A 2023 őszén megkezdett feltárás déli területén, amelyet nem érintett annyira az egykori szeszgyár pusztítása, összefüggő városszövetet találtunk csatornákkal, tárolóvermekkel, latrinákkal és egy megmaradt útszakasszal is, de a legjelentősebb lelet az maga a Mithras-szentély volt”

– vette át a szót Milbich Tamás.

A Mithras tiszteletére, a népszerű misztériumvallás gyakorlásának helyszíneként a Kr. u. 2. század során, vagyis több mint 1800 évvel ezelőtt épült szentélyt tehát 2023 októberében találták meg. Előbb három festetlen, felirat nélküli oltárfőre leltek, ezek egy vonalban kerültek elő. A negyediket, az oltárkövet novemberben találták meg, felirata bizonyította, hogy a Mithras-kultuszhoz tartozik.

A szentélyt egy alkalommal átépítették, majd a 260. évi szarmata betörést követő zűrzavaros időszakban beszüntette a működését a fokozatosan elnéptelenedő külvárosban. Értékesebb berendezési tárgyait, így a kultuszképet és a kultuszedényeket elszállították, az épületet pedig magára hagyták. Később a teteje beszakadt, falai föld alá kerültek a többi római kori épületmaradvánnyal együtt – közölték a szervezők az esemény sajtóanyagában.

A Mithreaum „viszonylag kicsi, összesen nagyjából 4×4 méteres a kiterjedése” – ismertette Milbich Tamás, s hozzátette, hogy „az oltárkövön kívül az épületen talált freskótöredékek voltak azok, amelyek még egyértelműen bizonyították a Mithras-kultuszhoz való kötődését, ugyanis az egy bikaölés-jelenetet ábrázol.”

A régész közölte, hogy ez a hatodik Mithras-szentély Aquincum területén, illetve az első, ami a katonavárosban található.

A Mithras-vallás ízig-vérig római kultusznak tekinthető, amely azonban sajátságos ikonográfiai programját perzsa és görög képi előzmények felhasználásával alakította ki a Kr. u. 1. századi Kis-Ázsiában.

Láng Orsolya, a BTM Aquincumi Múzeumának régész-főmuzeológusa a Vasárnap.hu-nak beszélt a Mithras-kultusz és a kereszténység kapcsolatáról, illetve ellentétéről is. Azt mondta, hogy a kereszténység nagyon sok elemet átvett a Mithras-kultuszból,

„ugyanúgy a sötétség, világosság harcára, a jó-rossz ellentét párjára épült, és ilyen módon, nagyon hasonló megváltó kultusz volt, mint a kereszténység”.

Rámutatott arra is, hogy Mithras életéből is sok elemet átvett a kereszténység, például Mithras születésnapja december 25-én volt.

Láng Orsolya elmondta azt is, hogy „a kereszténység később, mivel konkurenciának tekintette a rendkívül népszerű Mithras-kultuszt, ezért, »kevésbé humánus eszközöket« is bevetett annak érdekében, hogy megszabaduljon tőle. Sok esetben lerombolták ezeket az épületeket, hogy ne térjenek oda vissza a hívők, és ez egy elég »sikeres« folyamat volt, mert a 4. században teljesen el is tűnt a Mithras-kultusz. A kereszténység, különösen a negyedik század elejétől, amikor államvallássá is lett, egyeduralkodóvá vált”.

Vezetőkép: Az aquincumi katonaváros Mithras-szentélyének kiemelése a fővárosi Folyamőr utcában 2025. április 3-án. A Budapesti Történeti Múzeum szakemberei által feltárt romfalakat daruval kezdték el kiemelni. Az óbudai építkezés befejezéséig szakszerűen tárolják, majd egy védőépületben mutatják be a nagyközönségnek. Fotó: Vasárnap.hu/Varga Ilona