A Duna vize is tele van vele: láthatatlan ellenség került a szervezetünkbe

A mikroplasztikok a műanyag bomlási folyamatakor – többek között hő vagy napsugárzás hatására – keletkező, 5 milliméternél kisebb darabok. A kis méretükkel ellentétben hatalmas kockázatot jelentenek az egészségünkre.

Ezekben a percekben is tömegesen kerülnek az ételekbe, a talajba vagy a levegőbe. A visszaszorításuk ezért égetőbb feladattá vált, mint valaha – figyelmeztet lapunknak küldött elemzésében Kertész Éva Annamária, a POLCZ szakértője.

Az Environmental Science & Technology tanulmánya szerint egy átlagos felnőtt például évente mintegy 2000 darab mikroműanyag-szemcsét fogyaszt el – kizárólag a sóbevitellel

– világított rá. Hazai vizsgálatot tekintve pedig Greenpeace kimutatta, hogy a Duna budapesti szakasza jelentősen szennyezett mikroműanyaggal, főként az eldobható csomagolóanyagok használata miatt.

Levegővel kapcsolatos kutatások szerint pedig hetente akár egy hitelkártya tömegének megfelelő mennyiségű mikroműanyagot is belélegzünk

– magyarázza Kertész, aki vállalkozóként célul tűzte ki, hogy egészségtudatos megoldásokat kínáljon fogyasztóinak akkor is, amikor készételt választanak.

Korábban kutatások alapján bemutattuk, a mikroműanyagok átitatják környezetünket, tárgyainkat, a levegőt, és ezekből beszivárognak az emberi szervezetbe is. Nincs már olyan testrészünk, szervünk, amiben ne lennének kimutathatók.

Meddőségi problémákat is okozhatnak

A mikroműanyag-részecskéket az teszi igazán veszélyessé, hogy különböző toxikus vegyületek találhatók bennük, melyek a körforgásba kerülve kioldódhatnak belőlük, egészségügyi problémákat okozva ezzel. A Kaliforniai Egyetem egyik kutatása megerősítette, hogy egyes esetekben a mikroplasztikok irritálhatják a légutakat, csökkenthetik a tüdőfunkciót, vagy akár meddőségi problémákhoz is vezethetnek.

A legijesztőbb tény, hogy miközben egy folyamatosan vizsgált problémáról van szó, a műanyaggyártás nem áll meg, sőt, extrém méreteket ölt – 2060-ra akár megháromszorozódhat a mennyisége

– világított rá Kertész. Szerinte ezért szükséges tudatos felhasználóként nemet mondani az eldobható zacskókra, vagy az elviteles műanyag edényekre. Korábban megírtuk, hogy egy tavaly publikált tanulmány szerint a mikrohullámú sütőben, egyes edényekben történt melegítéskor több milliárd mikroszkopikus részecske kerülhet az ételekbe. A mikroműanyagok szakértők szerint számos súlyos megbetegedéshez járulhatnak hozzá, úgymint a Parkinson-kór vagy a meddőség, és már a méhlepényben is felfedezték a jelenlétét.

Kertész szerint a műanyag edényeket érdemes lecserélni üvegre. A plasztikból készült ételes dobozokból ugyanis könnyebben jutnak mikroműanyagok a szervezetbe, nem beszélve a rövidebb élettartamukról, ami a Földet is jelentősen terheli (például az említett vizsgálat Duna szennyezettségéről az eldobható csomagolások miatt). 

Ha elkerülhetetlen a műanyag...

A szakértő szerint ha egy termék mindenképpen műanyag csomagolásban van, érdemes megnézni, hogy milyen típusú műanyagról van szó – ezt a csomagoláson található háromszög alakú jelzés mutatja. A számok segítenek abban, hogy elkerüljük a veszélyesebb anyagokat.

Részletezte: „Ha 5-ös (PP) vagy 2-es (HDPE) számot látsz, az jó jel, mert ezek a műanyagok kevésbé hajlamosak káros anyagokat kibocsátani. Ezzel szemben a 3-as (PVC), 6-os (PS) és 7-es (egyéb) jelölésűeknél már érdemes óvatosnak lenni, mert ezekből könnyebben oldódhatnak ki egészségre káros anyagok, különösen hő hatására vagy hosszabb tárolás során”.