Schiffer András: A Nemzetközi Büntetőbíróságból való kilépés önmagában nem elég

Csütörtökön a kormány bejelentette, hogy kezdeményezi az ország kilépését a Nemzetközi Büntetőbíróságból (ICC), mivel a testület szerinte politikai szervezetté vált, amit Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök elleni vádemelés is példáz. Orbán Viktor aláírta a kilépést kezdeményező kormányhatározatot, amelynek értelmében Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter felelős a szükséges jognyilatkozatok megtételéért a kilépési folyamat megindításához. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes azóta már be is nyújtotta az Országgyűlésnek a törvényjavaslatot.

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök Budapestre érkezett, hogy tárgyalásokat folytasson Orbán Viktorral. A látogatás különösen figyelemre méltó, mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság 2024 novemberében elfogatóparancsot adott ki Netanjahu ellen, amelyet a magyar kormány nem ismer el és nem hajt végre. A magyar miniszterelnök a közös sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, hogy az Izraellel kapcsolatos döntések mutatták meg leginkább: az ICC politikai bírósággá vált, amelyet „politikai eszközzé silányítottak”, és amellyel Magyarország nem kíván közösséget vállalni.

Schiffer András szerint nem Magyarország szigetelődik el

Schiffer András az Indexnek elmondta, hogy önmagában nem tartja problémásnak Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök budapesti fogadását, ahogyan a Nemzetközi Büntetőbíróságból (ICC) való kilépés gesztusát sem. Rámutatott, hogy Orbán Viktor maga is megemlítette: első miniszterelnöki ciklusa idején ő szignálta Magyarország csatlakozását az ICC-hez. Schiffer szerint azonban

Ugyanakkor két súlyos hiányosságra is felhívta a figyelmet. Egyrészt, noha szerinte valóban igaz, hogy az ICC politikai eszközzé vált, nemcsak a bíróságra igaz ez a jelenség, hanem tágabb értelemben a nemzetközi együttműködés különféle szervezeteire is. Schiffer András úgy véli, a globális progresszív hálózat hosszú évtizedek óta arra használja ezeket az intézményeket – így az európai intézményeket, az ENSZ-t és szakosított szervezeteit –, hogy saját politikai céljainak eszközei legyenek. Példaként említette a WHO „dicstelen szerepét” a Covid–19-járvány idején, amely szervezet büszkén hivatkozott arra, hogy milyen jelentős támogatásban részesül a Bill Gates Alapítványtól.

Schiffer úgy látja, hogy önmagában a kilépés nem elégséges válasz:

Arra hívta fel a figyelmet, hogy a globalizáció világában az országok egymásra vannak utalva, így sem a globális nagytőke megregulázása, sem az ökológiai válság kezelése nem képzelhető el nemzetközi együttműködés nélkül.

Schiffer András szerint az ICC-ből való kilépéssel nem Magyarország szigetelődik el, hanem sajnálatos módon azok a nemzetközi intézmények, amelyeket a progresszív hálózatok körbevettek és befolyásuk alá vontak. Úgy látja, ezek az intézmények egyre inkább elveszítik eredeti funkciójukat, mivel már nem a valódi nemzetközi együttműködést szolgálják, hanem globális tőkeérdekeket képviselnek. Ez szerinte súlyos tragédia az emberiség számára.

Schiffer úgy véli, a nemzetközi együttműködés szervezeteinek alapvetően két fő feladatuk lenne:

• egyrészt képviselni és érvényesíteni a százmilliók érdekeit a tőkeérdekekkel szemben,
• másrészt biztosítani a hatékony fellépést az ökológiai válsággal szemben.

Hangsúlyozta, elszámoltatható kapitalizmus csak nemzetközi együttműködésen keresztül valósítható meg.

Schiffer a következetes álláspontot hiányolja

A Nemzetközi Büntetőbíróság politikai természetére szerinte nem is Netanjahu esete a legjobb példa, hanem az, hogy

Mint fogalmazott: Hol volt az ICC akkor, amikor az Egyesült Államok Jugoszláviát bombázta vagy Irakba bevonult?

Számos puccsról tudunk, amelyekben a CIA vagy ahhoz kapcsolódó szervezetek érintettek voltak

– tette hozzá. Schiffer kijelentette, amíg az ICC nem emel szót az Egyesült Államok vagy az Egyesült Királyság háborús bűnei, valamint a guantánamói fogolytábor ügyében, addig valóban nehéz vitatkozni azzal, hogy a bíróság „politikai furkósbottá vált”.

A másik súlyos hiányosságnak azt tartja, bár igaz, hogy az ICC politikai eszköz a globális progresszív hálózat kezében, attól még tény marad, hogy Benjamin Netanjahu fellépése Gázában átlépte az univerzális emberi jogi normákat és nemzetközi jogi szabályokat. Schiffer hangsúlyozta,

Izrael önvédelemhez való jogát nem lehet megkérdőjelezni – jelentette ki –, de népirtásra nem lehet népirtás a válasz. A terrorizmus elleni fellépés akkor lehet hatékony, ha a terrorizmus okait szüntetik meg – tette hozzá. Szerinte ezek az okok egy-egy népcsoport vagy terület tartós, kilátástalan szegénységben tartásában, kizsákmányolásában keresendők.

Schiffer András szerint

„A palesztin népnek joga van az önrendelkezéshez” – hangsúlyozta. Kiemelte, Magyarországnak történelmi tapasztalata és létérdeke, hogy mindig kiálljon az őshonos kisebbségek önazonosságáért és önrendelkezéséért, legyen szó palesztinokról, kurdokról vagy tibetiekről.

Sajnálatosnak nevezte, hogy Orbán Viktor ezt elmulasztja, és „nagyon szörnyű szerencsejátékot” folytat külpolitika címén. Azzal, hogy Netanjahuval szemben kritikátlan, a kurdok ügyében Erdogannal szemben kritikátlan, vagy a tibeti és ujgur ügyekben Hszi Csin-pinggel szemben hallgat, a magyar diplomácia hitelessége meggyengül. Ezzel szemben – tette hozzá – amikor a székelyföldi autonómiáról vagy a kárpátaljai magyarság megmaradásáról van szó, Magyarországnak megbízható, következetes nemzetközi álláspontot kellene képviselnie.

Világbíróság, nagyhatalmak nélkül

1998-ban hozták létre, de 2002-ben kezdte meg működését a Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, röviden ICC), amely háborús bűnök, emberiesség elleni bűncselekmények, népirtás, valamint – 2018 óta – az agresszió bűntette miatt vonhat felelősségre személyeket.

Joghatósága azokra az állampolgárokra vagy azokon a területeken elkövetett bűncselekményekre terjed ki, ahol az adott ország ratifikálta az 1998-as Római Statútumot. Nem tagállamok állampolgárai is felelősségre vonhatók, ha a bűntett egy ICC-tagállam területén történt.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa is kezdeményezhet vizsgálatot – erre volt példa Szudán (Darfúr) és Líbia esetében.

Az ICC-nek jelenleg 124 tagállama van (még Magyarországgal együtt), köztük szinte teljes Latin-Amerika, majdnem minden európai ország (Magyarország, az első Orbán-kormány idején, 2001-ben ratifikálta a római statútumot, és 2002 júliusa óta tag), az afrikai országok többsége, valamint néhány ázsiai állam is.

Oroszország aláírta a statútumot, de soha nem ratifikálta, majd 2016-ban hivatalosan visszavonta aláírását. Kína, India és Törökország nem tagjai a bíróságnak. Izrael aláírta, de nem ratifikálta a statútumot, és 2002-ben hivatalosan közölte, hogy nem tekinti magára nézve kötelezőnek. Ezzel szemben a Palesztin Állam 2015 óta tag, ez különösen érzékeny Izrael számára, mivel a Palesztin Hatóság kéri az izraeli háborús bűnök kivizsgálását. A közel-keleti országok jelentős része nem tag.

Burundi volt az első ország, amely 2017-ben hivatalosan kilépett a Nemzetközi Büntetőbíróságból. A Fülöp-szigetek 2019-ben lépett ki, miután vizsgálat indult a Duterte-rezsim drogellenes háborúja miatt. Dél-Afrika 2016-ban jelezte kilépési szándékát, de később visszavonta azt, így továbbra is tag.

Az ICC-vel szembeni kritikák között szerepel a politikai elfogultság vádja (főként afrikai vezetők szerint), a végrehajtási eszközök hiánya (nincs saját rendőrsége, az államokra támaszkodik az elfogásokhoz), valamint az is, hogy egyes nagyhatalmak (például az USA, Oroszország, Kína) távolmaradása gyengíti a bíróság legitimációját.

Szerkesztőségünk a beszélgetés leiratának elkészítéséhez a Régens Informatikai Zrt. által forgalmazott, mesterségesintelligencia-alapú Alrite beszédfelismerő programot használta.

(Borítókép: Schiffer András 2024. december 12-én. Fotó:  Szollár Zsófi / Index)