Érdekel a nő, akibe a férjed szerelmes volt?

Úgy döntöttél, megpróbálod megölelni a kamasz fiadat, mielőtt kirohanna az ajtón.

Csak hátulról tudod elkapni, és az ölelés elég esetlenül sikerül, ráadásul csak félig: egyik oldalról a nyakát, másik irányból pedig a karja alatt fogod át. Most inkább nézel ki úgy, mint egy szerencsétlenül felvett hátizsák, mint egy ölelő édesanya. Furcsán erőltetett ez a pillanat – de legalább megállítja Gergő lendületét. Megtorpan, és próbál lerázni magáról:

– Na, hagyjál már békén! Kurva idegesítő vagy!

Ez a két másodperc elég is Barnabásnak, hogy ismét magára öltse az atyai szerepet:

– Ne beszélj rondán anyáddal!

Gergő hisztérikusan felvihog.

– Te is az vagy, nyugi! – mondja, de közben Barnabásnak van ideje becsukni az ajtót.

A gyerek, mikor rádöbben, hogy csapdába került, a vesztes dühével menekül be a szobájába. Hallani, ahogy indulatból elfordítja a kulcsot a zárban, és ledobja magát a padlóra.

A fenti eset óta eltelt négy és fél hónap.

Most nyár van, nyaralás Almádiban, aminél régen nem volt jobb dolog a világon.

És be kell vallanod, hogy most is egész jól érzed magad a kerti nyugágyban üldögélve. Tökéletes a harmónia, a fiúk pingpongoznak hátul (és rólad beszélgetnek közben: egymás anyját szidják), te olvasol – és végre figyelni is tudsz az írott szavakra, nem úgy, mint az elmúlt hónapokban, a teljes szétcsúszás idején. Ez irodalomtanárként azért elég problémás volt, csak reménykedni mertél, hogy egyszer visszatér az olvasási képességed.

De most már egészségesebb vagy, legalábbis gyógyulófélben. Most már csak néha, egy-egy pillanatra lobban be a seb, a semmiből egyszer csak beléd szúr a gondolat, vagy csak egy kép Balla Lizáról, és elkezd burjánzani az agyadban, megállíthatatlanul, egyre színesedik, élesedik, válik valószínűbbé a leglehetetlenebb gyanú is. Ilyenkor ideges leszel vagy elsírod magad, és hirtelen megint gyűlölni kezded Barnabást, aki nem érti, hogy fűnyírás közben most megint mi rosszat tett.

Egyébként az a véleményed, hogy úgy általában neki könnyebb volt, mint neked. Ő megbánta a bűnét, megtisztult, kinyilvánította, hogy téged és a gyerekeket választja (megmutatta neked a Balla Lizának írt üzenetet: „Kedves Liza, ne haragudj rám, de úgy döntöttem, hogy végleg megszakítom veled a kapcsolatot. A feleségemet szeretem, vele és a gyerekeinkkel fogok maradni, kérlek, fogadd el a döntésemet. Sajnálom, ha fájdalmat okoztam Neked! Barnabás” – és ez teljesen korrekt volt így, bár te még szeretted volna a Neked kezdőbetűjét kicsire cseréltetni, de azt nem engedte). Ő is megbocsátotta az „Attila-ügyet”, amiről hiába magyaráztad, hogy azért az nem volt akkora ügy, hogy így hivatkozzon rá, főleg a Liza-ügyhöz képest. És elvárta, hogy te is bocsáss meg neki – ha ő már megbocsátott magának.

És nemcsak ő bocsátott meg magának, és várta el, hogy te is megbocsáss, hanem a gyerekek, anyád, a barátaitok és mindenki más is ezt várta, sőt: sürgette.

– Olyan rendes ember ez Barnabás! Meg kell becsülni az ilyet, aki be tudja ismerni a hibáját! – mondta anyád. – Ha a te apád ilyen lett volna, minden máshogy alakul.

De persze, mint tudjuk, nem ilyen volt, azóta már a negyedik feleségét fogyasztja.

– Aaaaannyira édes pasi, de tényleg! – áradozott Petra, a barátnőd. – Olyan megható, ahogy megbánta, még engem is felhívott és tanácsot kért, hogyan hódítson vissza!

És így tovább. Gyakorlatilag a fél világ meredt rád türelmetlenül, hogy gyerünk, gyerünk, csináld már! Bocsáss már meg neki, hát annyira megbánta! Hát hogy lehetsz ennyire lassú, mimóza, kicsinyes, hogy lehetsz ennyire leragadva?!

Ez idegesített téged, de ezzel együtt tényleg jól alakultak a dolgok. Lassan kezdett visszaépülni benned a lebombázott táj.

Nem volt könnyű eljutni idáig. Valahol ott indult el a változás, amikor Gergőről kiderültek a dolgok – és nem csak az ivás, cigizés, meg ez a bizonyos snüsszözés és más szabályszegések, hanem ennek kapcsán az is, milyen bizonytalanul érzi magát az életében, mennyi kudarc éri az iskolában. Rá kellett jönnötök, hogy amíg a saját magánéleteteket bonyolítottátok, a legfontosabb dolgokra nem jutott figyelem. Az első napok mediterrán hangulatú ordibálásai és kölcsönös sértegetései után mindenki lecsillapodott, és végre elkezdődött a beszélgetés.

Ekkoriban volt egy elég drámai – és egyben kissé komikus – hangulatú szülői értekezlet, amit Gergő iskolájában tartottak a lebukások után. Az alkalomra bejött az iskolapszichológus is, egy Nóra nevű fiatal nő, aki valamiért állandóan kacsingatott, és többször is megemlítette, hogy mivel ő alig idősebb, mint a srácok, jobban megérti őket, mint ti, idősebb szülők. Elég bicskanyitogató volt ez a stílus, eszedbe is juttatta Balla Lizát. Vajon ő is jobban megértené a kamasz fiadat, mint te?

– Tegye fel a kezét, aki úgy gondolja, hogy a gyereke fogyaszt tiltott szereket, alkoholt, dohányterméket vagy esetleg, neadjisten, kábítószert az osztályból? – vezényelt Nóra „néni”, és szőke haját átdobta a vállán.

Négy kar emelkedett a magasba. A Barnabásé, a tiéd és még két másik szülőé.

Nóra fejcsóválva pásztázta a szülőket.

– Ennyi? Ez azt jelentené, hogy ebben az osztályban összesen négy, azaz nem is, három tanuló él ilyen szerekkel? Csak a Hegyi Gergő, a Sümegi Blanka meg a Tóth Bálint lenne bajban?

Külön jólesett, hogy a neveket is kimondta. A szülők félrenézegettek, hogy hát igen, igen, hümm, hümm, ez van, az ő gyerekük az nem olyan.

Nóra néni gondterhelten sóhajtott.

– Na jó, akkor most megosztok veletek egy történetet. Amikor egy hónappal ezelőtt beléptem a tizedik bébe, feltettem nekik is ugyanezt a kérdést. Azt kértem tőlük, jelentkezzen, aki használ ilyen szereket. De előbb csukja be mindenki a szemét, beleértve az osztályfőnökötöket is, hogy ne láthassátok egymást.

Hatásszünetet tartott, majd drámai bejelentést tett:

– Harminchárom kéz lendült a magasba. Mindenki úgy van vele, hogy az ő gyereke nem csinál ilyet. Megnyugtatom: csinál.

Halk, hitetlenkedő morajlás futott végig a szülőkön.

Úgy érezted, hozzá kell szólnod:

– Ne haragudj, Nóra néni – mondtad ártatlan arccal –, de az a helyzet, hogy az osztálylétszám csak harminckettő.

Örömmel láttad, hogy Nóra néni ettől kicsit kizökkent.

– Jó, akkor lehet, hogy... bocsánat, csak harminckét kéz volt, igen. De az is rengeteg. Az is tendencia – bizonygatta.

Barnabással röhögve mentetek haza. Vajon mit számolhatott el Nóra néni? Lehet, hogy ő is feltette a kezét? Rég volt ilyen jó közös estétek.

A mostani, szinte tökéletes nyaralást csak az zavarta meg, hogy néha a munka miatt valamelyikőtöknek – de főleg persze Barnabásnak – vissza kellett utaznia Budapestre.

Egyik nap aztán neked lesz dolgod a városban. Vonattal utazol, hogy tudj pihenni vagy olvasni útközben. Már visszafelé tartasz a Déli pályaudvar felé, amikor a kettes metrón egyszer csak meglátod.

Balla Liza pont veled szemben ül. Nézegeti az embereket, olyan, mintha most is szerepelne. Mintha direkt csillogtatná a szemeit – amik egyébként egy kicsit fáradtnak tűnnek, karikásak. Vajon mi van vele? Nagyon boldogtalan?

A Batthyány térnél feláll, és az ajtóhoz indul.

A történet folytatására 2025. április 7-én éjfélig lehet szavazni.

(Borítókép: Németh Emília / Index)