Ami jelenleg az Egyesült Államokban történik, az az, amire Kínában számíthatnánk: alázatos hivatalos bejelentések, a média megfélemlítése és a kormányfőnek hízelgő felsővezetők. Mindez azonban jelenleg nem Pekingben, hanem Washingtonban történik.
Ezt már láttuk otthon
A veterán kínai újságírók ezért dörzsölik a szemüket, mint például Zhang Wenmin, akinek 2023-ban kritikus tudósításai miatt az Egyesült Államokba kellett emigrálnia: „Ami most Amerikában történik, nagyon ismerős nekem, olyan, mintha Kínában történne” – mondja a New York Timesnak. „Most csöbörből vederbe estem”.
Közben Wang Jian, aki szintén újságíró, az X-en a következőket írja: „Mivel egy autoriter rendszerből származom, tudom, hogy ez több mint egy rendszer – végső soron a csupasz hatalomról szól. Azt is tudjuk, hogy Kínában a Kulturális Forradalom célja az állami intézmények lerombolása és ezáltal az ellenőrzés kiterjesztése volt”.
Fotó: Depositphotos
Mi történt egy évtizeden át?
Először is, egy rövid történelmi áttekintés: 1966 és 1976 között Mao Ce-tung, Kína akkori kommunista diktátora hajtotta végre az úgynevezett Kulturális Forradalmat, amelynek a Stanford kutatója szerint mintegy 1,6 millió ártatatlan civil esett áldozatul. Diákok uszítottak a professzorok ellen, a földművesek és munkások a birtokosok és vezetőik ellen, mert így akart Mao egy permanens kommunista forradalmat fenntartani.
A kínai kulturális forradalom bestiális politikai kampány volt, ahol az önkény és a törvénytelenség uralkodott. A gyerekek feljelentették a szüleiket. Alkalmatlan, de Maóhoz hű pártkatonákat emeltek vezető pozíciókba. A kínai gazdaság pedig kőkorszaki szintre süllyedt.
Emlékek törnek elő
Természetesen erről nem beszélhetünk az USA esetében. Mindazonáltal a kínai emberek, akik átélték a kulturális forradalmat, meg vannak zavarodva. „Sokkolja őket a Trump alatti amerikai politika” – írja a New York Times. „Mindenekelőtt az zavarja őket, ahogy a kormányzati szervek a közösségi médiában kommunikálnak. Ez úgy hangzik, mint a Kínai Kommunista Párt (KKP) propagandája”.
A Trumpot körülvevő személyi kultusz is végzetesen emlékeztet Maóra.
Az amerikai elnök nemrég baseballsapkákat osztogatott a következő felirattal: „Trumpnak mindenben igaza volt!”. Hízelgés-éhsége kielégíthetetlen. „Még a KKP propagandája sem dicséri minden nap az egekig Hszi Csin-pinget” – posztolja Deng Haijan, egy volt kínai rendőrtiszt az X-en.
Trump kulturális forradalmának azonban ugyanaz a célja, mint annak idején Maóé volt: el akarja pusztítani a létező államot és annak intézményeit. Ezért ad minden hatalmat árnyékelnökének, Elon Musknak, és ezért engedi, hogy féktelenül tomboljon a DOGE tejfölös-szájú csapata – anélkül, hogy választással legitimálták volna, pusztítást végezve az amerikai közigazgatásban, és gombnyomásra alkalmazottak ezreit rúgva ki. Mindez Mao korának izgatott ifjú forradalmáraira emlékeztet.
Vállalkozóként Musk nem ismer visszafogottságot. Nemcsak, hogy gátlástalanul elbocsátja még az arra érdemes alkalmazottakat is, de még élvezi is – ahogy Walter Isaacson újra és újra leírja Elon Musk című könyvében.
A SpaceX űrkutatási vállalatánál Musk szintén ezen módszer szerint jár el, ezért robbannak fel időről időre a rakétái. Éppen a múlt hónapban a legnagyobb rakétájának, a Starshipnek a prototípusa ismét szétesett a darabjaira.
Kormányzati megrendülés
Ami egy magáncég számára elfogadható kockázat lehet, az egy kormányzat számára pusztító. „A DOGE nem teszi jobbá a kormányt” – jegyzi meg a New York Times a szerkesztőségi kommentárjában. „A válogatás nélküli rombolási kampány ehelyett aláássa a kormány alapvető munkáját, valamint az amerikai nép biztonságát és jólétét”.
Mao felbujtott forradalmáraihoz hasonlóan a DOGE csapatainak pusztító dühe a „woke” feltételezett bástyái ellen irányul: az egyetemek és a média ellen. Közben elbocsátják a nukleáris biztonsággal foglalkozó szakembereket, hogy aztán azonnal újra fel kelljen venni őket. Vagy kirúgnak biológusokat és orvosokat, akik a madárinfluenzát tanulmányozzák, kockáztatva ezzel egy új világjárványt.
Közben Trump gazdasági hullámvasútra helyezi az USA-t és az egész világot. „Annyi mindent mond, hogy nem lehet szaván fogni” – magyarázza Julian Zelizer, a Princeton Egyetem történészprofesszora a New York Timesban. „És nem érdekli, hogy ellentmondásokat teremt a világban”.
Mao tíz éven át folytathatta pusztító kulturális forradalmát. Trumpnak ez valószínűleg nem fog sikerülni. A düh már most is napról napra nő. A DOGE-t még a kabinetben is kritizálják: Marco Rubio külügyminiszter és Musk nemrég heves szóváltásba keveredett egymással.
Steve Bannon korábbi, trumpista pr-guru továbbra is tüzel Musk ellen. „Ő nem nacionalista, hanem globalista” – magyarázta Bannon nemrég. „Áthidalhatatlan szakadék tátong közte és köztem”.
Ideges piacok
Márpedig a Trump-hullámvasút elbizonytalanítja a menedzsereket és a befektetőket egyaránt. A részvénypiacok idegesek, és mára elvesztették az összes nyereséget, amit Trump választási győzelme után elértek.
A fogyasztói hangulat is rohamosan romlik, sőt a jegybank atlantai fióktelepe, az atlantai Federal Reserve előrejelzése szerint a bruttó hazai termék az első negyedévben 2,8 százalékkal esett vissza.
Trump a kongresszus előtt tartott beszédében kijelentette, hogy Amerikában „új aranykor” köszöntött be. Mindenesetre jelenleg nem úgy néz ki.
A „Trump-recesszió” kifejezést egyre gyakrabban hallani – és ezt még az elnök sem hajlandó tagadni. „Átmeneti szakaszban vagyunk, semmit sem lehet kizárni” – magyarázta a Fox Newsnak adott interjújában.
Nézzetek Kínára!
Az is megdöbbentő, ahogyan Trump ma a pénzügyi piacokról beszél. Nemrégen a részvényárfolyamok minden emelkedését a gazdasági kompetenciájának jeleként üdvözölte. Most viszont azt állítja, hogy őt nem érdeklik a piacok.
„Nézze, erős országot kell építenünk” – magyarázta a már említett Fox News-interjúban. „Nem lehet a részvénypiacokat nézni. Nézze meg Kínát, nekik 100 éves perspektívájuk van”.
Amivel Trump újra visszavezet minket Mao kulturális forradalmához.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
