Sokan szabadulnának a dollártól, de mi jöjjön helyette?
2023 július 02., 05:08
menu
search
account_circle
Trump berobbantotta a globális vámháborút, 20 százalékos vámot vetnek ki az EU-ra
Itt van a felszabadulás napja, jelentette be Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke szerdán a Fehér Ház rózsakertjében a „Tegyük újra gazdaggá Amerikát” névre keresztelt eseményen, ahol bemutatta az új vámokat, melyeket a világ többi országából érkező termékekre fognak kivetni. Trump szerint ez az amerikai történelem legfontosabb napja: eddig más országok lettek gazdagok és erősek, elsősorban az Egyesült Államok kárára, de ennek vége.
Éjféltől 25 százalékos vámot vetnek ki minden külföldi autóra, jelentette be első konkrétumként Trump. Majd hosszas kitérő után rátért arra, hogy éjféltől viszonossági alapon fognak kivetni vámokat az országokra, és mivel „kedvesek”, csak a felét fogják kivetni annak, amivel a másik ország sújtja szerintük az Egyesült Államok termékeit. A számításba nemcsak a konkrét vámok, hanem a különféle, a Fehér Ház által nem-monetáris akadálynak tekintett lépés is beleszámított, így például a valutaárfolyam-befolyás is. Ez alapján a nehezen nyomon követhető számítás alapján jött ki például, hogy az EU tagországaiból érkező termékekre 20 százalékos vámot vetnek ki éjféltől.
Kína így a számításaik szerint 34 százalékos, míg Japán 24 százalékos vámot kap a jövőben. Majd egyesével sorolta az országokat, mellé pedig megemlítve, mekkora vám terheli majd ezután az onnan érkező termékeket, miközben egy nagy táblát tartott fel, amin mindez olvasható volt. Bevezettek egy 10 százalékos alapvámot is, ez alatt egyetlen ország sem úszta meg. Érdekesség, hogy a korábban már vámokkal sújtott Kanada és Mexikó nem szerepelt az elnök által ismertetett táblázatban.
Trump üzent is a világ országainak: egyrészt hogy ha kisebb vámokat akarnak, csökkentsék az amerikai termékek belépési költségeit, másrészt vigyenek beruházásokat az Egyesült Államokba. Közben világszerte közgazdászok, elemzők és politikusok a Trump által feltartott tábla apró betűit próbálták meg leolvasni, hogy valamiféle képet kapjanak arról, mi vár a világgazdaságra a következő időszakban.
Közgazdászok gyorselemzése szerint legalább a második világháború, de esélyesen az 1930-as évek óta nem jelentettek be ilyen léptékű kereskedelmi akadályokat a világgazdaságban. Ugyanígy, sokan fogalmaztak meg kritikát azzal kapcsolatban, hogy a Trump által viszonyítási alapként használt adatnak, azaz hogy az egyes országok mekkora mértékben vámolják az amerikai cégek termékeit, semmi köze a valósághoz.
Trump felvezető beszédében perceken át konkrét országnevek említése nélkül hosszasan gyalázott más országokat, melyek szerinte visszaéltek a helyzetükkel, nem fizettek az Egyesült Államoknak és így tovább, míg az USA ezt szó nélkül hagyta szerinte. Majd felsorolt pár országot, melyek szerinte nagyon magas vámokat vetnek ki az amerikai termékekkel szemben, Indiát kétszer is említve. Kereskedelem terén sok esetben a barátaik rosszabbak voltak, mint az ellenségeik, mondta Trump, aki a korábbi amerikai elnökök felelősségét emlegette. Kicsit később nagyon hosszan sorolta, hogy más országok milyen vámokkal sújtanak amerikai termékeket, azt jellemzően nem említve, hogy az USA is él ezzel az eszközzel.
Ahogyan előzetesen is hallani lehetett, a vámok azonnali hatállyal, azaz éjfélkor hatályba lépnek, így a vállalkozásoknak esélyük se volt érdemben felkészülni rájuk. Az elmúlt hetek-hónapok folyamatos bizonytalansága már érezhető nyomot hagyott az amerikai gazdaság teljesítményén is.
Hogy jutottunk idáig
Donald Trump előzetesen a „felszabadítás napjaként” harangozta be április 2-át, azt ígérve, hogy az ekkor bejelentett vámoknak köszönhetően véget ér majd az az időszak, melyben más országok nyerészkedtek az Egyesült Államok kárára. Szerdai beszédében is arról beszélt, hogy többet nem fogják hagyni, hogy lehúzzák őket.
Trump már megválasztása előtt is sokat hangoztatta, hogy a legkülönfélébb vámokat tervezi majd bevezetni, de még a vele szimpatizáló közgazdászok sem vették ezt komolyan, hiszen az ilyen léptékű, egyáltalán nem differenciált vámpolitika súlyos terheket rakhat az amerikai fogyasztókra is. Az sem segített, hogy Trump és stábja többféle, sokszor egymásnak is ellentmondó okot mondott, hogy miért is akarják a vámokat kivetni: volt szó (az abszurd fentanil-vádak mellett) az ipari termelés felpörgetéséről és az adócsökkentéseknek megágyazó új költségvetési forrás megteremtéséről is.
Az elmúlt hetekben aztán rengeteg, sokszor egymásnak is ellentmondó kiszivárgó információt és találgatást lehetett olvasni arról, hogy milyenek is lesznek ezek a vámok: lehetett olvasni 20 százalékos, szinte mindenre vonatkozó vámokról, arról, hogy különféle kalapokba helyezik majd az országokat, és aszerint vetnek ki rájuk vámokat, valamint arról is, hogy minden ország termékei akkora vámterhet kapnak majd, amekkora adókkal és egyéb terhekkel sújtják ott az amerikai termékeket, legyen szó akár pusztán az áfáról is.
A Fehér Ház képviselői hétfőn és kedden is csak azt hangsúlyozták, hogy az új vámok azonnal hatályba lépnek majd, de hogy mik lesznek ezek, arról nem árultak el részleteket, így aztán persze nem készülhettek előzetes becslések sem azzal kapcsolatban, hogy pontosan mekkora csapás lesz ez a globális és az amerikai gazdaság számára. Ahogy az is borítékolható, hogy több ország is viszontvámokkal reagál majd, ami szintén az amerikai és a globális gazdaságon hagyhat majd nyomokat.
Trump második ciklusának kezdete óta már több körben vetett ki új vámokat, többek között az Egyesült Államok két legfontosabb, a gazdaságával millió szálon összefonódott partnerével, Mexikóval és Kanadával szemben, és az sem volt világos előzetesen, hogy az újonnan bejelentett vámok hogyan érintik majd ezeket az országokat. A két országgal szemben március elején kivetett 25 százalékos vámra aztán Trump egy hónapnyi részleges haladékot adott, az is április 2-án jár le, így elvben ezek is élesednek ma.
Van-e ennek bármi értelme
Az elmúlt hónapokban komoly vita zajlott arról az angolszász gazdasági sajtóban, hogy Trump gazdaságpolitikai intézkedései mögött van-e valamiféle „nagyobb terv”, összeáll-e ez a sokszor ránézésre az amerikai gazdaságnak is ártó, az amerikai tőzsdét is berántó, kaotikusnak ható intézkedéspolitika valamiféle egységes gazdaságpolitikaként. Azt lehet tudni, hogy Trump és stábja az ország újraiparosítását szeretné elérni, emellé cél az is, hogy a nagy külföldi cégek komoly összegeket fektessenek be amerikai beruházásokba, szintén emellé cél az is, hogy az amerikai dollár egyszerre gyengüljön valamennyire, de közben maradhasson a világ tartalékdevizája (erről írtunk is hosszabban), mindezeket pedig valahogy úgy érnék el, hogy közben az infláció ne szálljon el, és ne lőjenek ki az egekbe a fogyasztói árak. És az elmúlt hónapokban olyan közgazdászt eddig nem sikerült találni, aki szerint e célok együttes elérése bárhogyan is, de megvalósítható lenne.
Trump stábja nem győzi hangsúlyozni, hogy szerintük a megnövelt vámterheket majd a külföldi vállalatok fogják a végén megfizetni az amerikai fogyasztók helyett, de azért közgazdászok szerint a valóságban ez sem lesz ennyire zökkenőmentes. A Goldman Sachs friss előrejelzése szerint például a magasabb vámoknak már csak a lehetősége miatt is növelték az idei inflációs előrejelzésüket, nőtt a munkanélküliség várható aránya is, illetve mérsékelték az amerikai gazdaság növekedésére vonatkozó prognózisukat. Nem meglepő módon az új kormány vámpolitikáját úgy általában nem győzték kifogásolni az amerikai üzleti élet vezetői, de még azok a konzervatív üzleti körök is, melyek amúgy kifejezetten lelkesek voltak Trump győzelmétől.