Az ukrajnai háború titkos története

Az ukrajnai háború fordulóponthoz érkezett, Donald Trump amerikai elnök közeledni akar Vlagyimir Putyin orosz vezetőhöz, és a harcok befejezését sürgeti. Trump hatalomra kerülése előtt azonban közel három évig működött az Egyesült Államok és Ukrajna közötti rendkívüli hírszerzési, stratégiai, tervezési és technológiai partnerség, amelynek kiépülését és belső működését csak az amerikai és szövetséges tisztviselők szűk köre ismerte.

A Pentagon figyelemre méltó átláthatósággal nyilvános elszámolást adott az Ukrajnának szállított 66,5 milliárd dollár értékű fegyverekről. A The New York Times nyomozása azonban feltárta, hogy Amerika részvétele a háborúban sokkal mélyebb volt, mint azt korábban gondolták. A titkos partnerség egyszerre irányította a nagyszabású harci stratégiát, és juttatta el a pontos célinformációkat a terepen lévő ukrán katonáknak.

Wiesbadenből küldték az ukránoknak az orosz erők koordinátáit

A partnerség mögött az az elképzelés állt, hogy Amerika szoros együttműködése Ukrajnával ellensúlyozni fogja Oroszország hatalmas előnyét az emberi erő és a fegyverzetrendszerek terén. Az ukránok irányítására egyre kifinomultabb arzenáljuk bevetése során az amerikaiak létrehoztak egy műveletet, amelyet Task Force Dragonnak neveztek el.

A partnerség titkos központja a németországi Wiesbadenben lévő amerikai katonai támaszpont volt. Minden reggel amerikai és ukrán katonatisztek határozták meg a célpontok prioritásait – orosz egységek, felszerelések vagy infrastruktúra. Az amerikai és a koalíciós hírszerző tisztek műholdas képeket néztek, rádiósugárzást és lehallgatott kommunikációt vonalakat használtak az orosz állások felkutatására. A Task Force Dragon ezután megadta az ukránoknak a koordinátákat, hogy lőhessenek azokra.

A katonai tisztviselők aggódtak, hogy indokolatlanul provokatív lehet a célpontokat „célpontoknak” nevezni. Ehelyett „érdekes pontokként” hivatkoztak rájuk.

Az amerikai hírszerzés és a tüzérség segített megfordítani a hadiszerencsét

2022 tavaszán a Biden-kormányzat beleegyezett, hogy nagy mozgékonyságú tüzérségi rendszereket (HIMARS) küldjenek, amelyek műholdas irányítású rakétákat használnak, és akár 75 kilométeres távolságból is csapást mérhetnek.

A háború első évében az ukránok rendkívül nagymértékben függtek az amerikaiaktól hírszerzés terén, és a Task Force Dragon gyakorlatilag minden HIMARS-csapást megvizsgált és felügyelt.

A csapások miatt az orosz veszteségek száma az egekbe szökött, és Ukrajna 2022-es ellentámadása nagyrészt sikeres volt: decemberre az ukránok egy valószínűtlen, Dávid kontra Góliát típusú fölénybe kerültek orosz ellenfelükkel szemben.

A Biden-kormányzat folyamatosan tologatta a vörös vonalakat

A kormányzat tisztviselői az első pillanattól kezdve igyekeztek vörös vonalat húzni: Amerika nem Oroszország ellen harcolt, hanem Ukrajnának segített. Mégis aggódtak amiatt, hogy az ennek érdekében tett lépések arra késztethetik Putyint, hogy NATO-célpontokat támadjon, vagy esetleg beváltsa nukleáris fenyegetéseit. Még akkor is, amikor a kormányzat egyre nagyobb kockázattűrő képességet alakított ki annak érdekében, hogy segítsen megfelelni az Ukrajnát ért fenyegetésnek, sok potenciálisan provokatív lépést titokban tartottak.

Egy. Enyhítve a gyalogos lövészek ukrán földön való megjelenésének tilalmát, Wiesbaden engedélyt kapott arra, hogy mintegy tucatnyi katonai tanácsadót küldjön Kijevbe. Azért, hogy ne keltsék fel a nagyközönség figyelmét, a Pentagon kezdetben „tárgyi szakértőknek” nevezte őket. Később a csapatot kibővítették mintegy három tucatra, és a katonai tanácsadóknak végül engedélyezték, hogy a harcokhoz közelebbi ukrán parancsnokságokra utazzanak.

Kettő. 2022-ben az amerikai haditengerészet engedélyt kapott arra, hogy megossza a hadihajókra mért ukrán dróncsapások célzási információit közvetlenül az Oroszországhoz csatolt Krím felségvizein túl. A CIA-nak engedélyezték, hogy támogassa az ukrán műveleteket a krími vizeken belül; azon az őszön a kémügynökség titokban segített ukrán drónoknak csapást mérni orosz hadihajókra Szevasztopol kikötőjében.

Három. 2024 januárjában amerikai és ukrán katonatisztek Wiesbadenben közösen terveztek egy hadjáratot – a koalíció által szállított nagy hatótávolságú rakétákkal, valamint ukrán drónokkal – mintegy 100 orosz katonai célpont megtámadására a Krímben. A Holdvihar műveletnek nevezett hadjárat sikerrel kényszerítette az oroszokat arra, hogy a Krímben lévő felszereléseket, létesítményeket és erőket visszavonják orosz szárazföldre.

Az amerikai hadsereg és a CIA is segített az oroszországi csapásokban

A legerősebb vörös vonal maga az orosz határ volt. Azonban 2024 tavaszán, hogy az északi Harkiv városát megvédjék egy orosz támadástól, a kormányzat engedélyezte egy „műveleti ablak” létrehozását – az orosz terület egy olyan zónáját, amelyen belül az amerikai tisztek Wiesbadenben pontos koordinátákkal láthatták el az ukránokat. Ennek első változata Ukrajna északi határának széles sávjára terjedt ki. A területet kibővítették, miután Észak-Korea csapatokat küldött, hogy segítsenek az ukránokat kiszorítani az elfoglalt oroszországi Kurszk régióból. Az amerikai hadsereg később engedélyezte, hogy rakétacsapásokat mérhessenek Dél-Oroszország egy olyan területén, ahol az oroszok csapatokat és felszerelést helyeztek el a kelet-ukrajnai offenzívájukhoz.

Egy régóta fennálló irányelv megtiltotta a CIA-nak, hogy hírszerzési információkat szolgáltasson az orosz földön lévő célpontokról. A CIA azonban kérhetett „műveleti dobozokat”, azaz kivételeket, hogy támogathassa a konkrét célokat szolgáló csapásokat. A hírszerzés egy hatalmas lőszerraktárt azonosított Toropetszkben, 290 mérföldre északra az ukrán határtól. 2024. szeptember 18-án drónok egy raja csapódott a lőszerraktárba. A robbanás olyan erős volt, mint egy kisebb földrengés, és futballpálya-méretű krátert nyitott meg. Később a CIA engedélyezte az ukrán dróncsapásokat Dél-Oroszországban is, hogy megpróbálják lassítani a kelet-ukrajnai előrenyomulást.

Miért bukott el a 2023-as ukrán ellentámadás?

A 2023-as ellentámadásnak az volt a célja, hogy az első év győzelmei után ismét lendületet vegyen. De miután a partnerek Wiesbadenben hadgyakorlatot tartottak, és megállapodtak a stratégiáról, a tervről a végső szót az ukrán politikának kellett kimondani.

Az ukrán fegyveres erők főnöke, Valerij Zaluzsnyij tábornok felkarolta a tervet, amelynek központi eleme egy támadás volt a déli Melitopol város irányába, amely elvágná az orosz utánpótlási vonalakat. Riválisának és beosztottjának, Olekszandr Szirszkij vezérezredesnek azonban saját terve volt – az orosz erők felmorzsolása a megszállt keleti Bahmut városában. Az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij Szirszkij mellé állt, és egy helyett már két fő front között osztotta meg a lőszert és az erőit. Az ukránok soha nem foglalták vissza Bahmutot, és az ellentámadás hónapokon belül kudarcba fulladt. Oroszország pedig azóta már fölénybe került a harctéren.

(Borítókép: Egy ukrán katona gránátvetőt használ kiképzés közben, Oroszország Ukrajna elleni támadása közepette, 2025. március 29-én. Fotó: Ukrainian Armed Forces / Reuters)