Minden adott ahhoz, hogy Magyarország kilépjen a Nemzetközi Büntetőbíróságból, pont akkor, amikor az Moszkva célkeresztjébe került

Magyarország az első olyan uniós tagország, amely a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság által háborús és emberiesség elleni bűncselekmények gyanúja miatt kiadott elfogatóparancsot figyelmen kívül hagyva vendégül látja Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt. A magyar hatóságok előre jelezték, hogy nem kívánnak eljárni ellene, annak ellenére, hogy Magyarország is tagja a Nemzetközi Büntetőbíróságnak.

Hasonló állásfoglalást fogalmazott meg Friedrich Merz német kancellár, aki megválasztása után az elsők között Benjamin Netanjáhúval egyeztetett telefonon és szintén meghívta Németországba. A német fél arra hivatkozott, azért hagyják figyelmen kívül a Nemzetközi Büntetőbíróság döntését, mert Izrael nem tagja az intézménynek, ezért az eljárással kapcsolatban mentesség illeti meg. Többek között Franciaország, Lengyelország és Románia is hasonló álláspontra helyezkedett. Ez azonban jelentős mértékben megkérdőjelezi a Nemzetközi Büntetőbíróság működésének hatékonyságát és az intézmény tekintélyét is.

A magyar kormány meglebegtette azt is, hogy kilép a büntetőbíróságból. Ezt a szándékát már tavaly jelezte, miután a Benjamin Netanjahu és Joáv Galant akkori védelmi miniszter elleni elfogatóparancsot a Nemzetközi Büntetőbíróság kiadta.

Hoffmann Tamás nemzetközi jogász szerint minden eszköz adott a kilépéshez. A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság statútuma alapján Magyarország kezdeményezheti a kilépését, és ez azután egy évvel lép érvénybe, hogy a magyar Országgyűlés a döntést megszavazza. A kilépés életbe lépése után Magyarország már nem köteles együttműködni a büntetőbírósággal. Ezzel a gesztussal a kormány azt üzeni, hogy Magyarország nem üldözi a nemzetközi jog által meghatározott háborús és emberiesség elleni bűncselekményeket.

Sajátos jelzés ez az Európai Unió és általában a nemzetközi közösség felé – jegyzi meg a HVG-nek nyilatkozó Hoffmann Tamás. Két évvel ezelőtt az Európa Tanács határozatot hozott arról, hogy az unió tagállamai együttműködnek a Nemzetközi Büntetőbírósággal – akkor még ezt Magyarország is kötelező érvényűként fogadta el. Az Európa Tanács a döntésével azt is hangsúlyozta, hogy a büntetőbíróság által védett jogelvek európai értékek, és ezek mellett elkötelezte magát az EU.

Magyarország, ha valóban a kilépés mellett dönt, ezekre az alapelvekre és értékekre mond nemet, és újabb határozott jelzést ad arra vonatkozóan, hogy nem tartja fontosnak a jogállamiság védelmét. Hoffmann Tamás úgy véli, hogy a kilépés szándéka mögött két megfontolás áll: az egyik, hogy ne kelljen kellemetlenségekkel szembesülni, ha Vlagyimir Putyint akarná Budapesten vendégül látni a kormány. A másik, hogy gesztust akarnak gyakorolni a Donald Trump és az Egyesült Államok felé (amely Izraelhez hasonlóan nem tagja a Nemzetközi Büntetőbíróságnak).

A Benjamin Netanjahuval szemben kiadott elfogatóparancs figyelmen kívül hagyása együtt nem működési eljárás kezdeményezését vonja maga után, mondja a nemzetközi jogász, ilyen eljárást indított a Nemzetközi Büntetőbíróság Mongóliával szemben is, amikor tavaly szeptemberben Vlagyimir Putyin oda látogatott. Azzal is kalkulálni kell, hogy az EU által indított jogállamisági eljárás során figyelembe vesznek egy hasonló együttműködés megtagadásáról szóló határozatot – figyelmeztetett a szakértő. Hoffmann Tamás hozzátette: a magyar állampolgárok szempontjából közvetlen következménye lehet a kilépésnek az, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság nem fog tudni eljárni a védelmükben, ha Magyarország a nem tagja a szervezetnek.

A HVG állásfoglalást kért és kapott a hágai Büntetőbíróságtól azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon nem érvényesítik a Benjamin Netanjahu elleni elfogatóparancsot. „A Nemzetközi Büntetőbíróság a tagállamokra támaszkodik a bírósági döntések végrehajtásával kapcsolatban. Ez nemcsak a Római Statútumnak megfelelő jogi kötelezettség a Bírósággal szemben, hanem a többi tagállam iránti felelősség is. Azok a tagállamok, amelyeknek aggályaik vannak a Nemzetközi Bírósággal való együttműködés kapcsán, időben és hatékonyan jelezhetik ezt a Bíróság felé és konzultálhatnak a testülettel. De nem ítélhetik meg egyoldalúan a Nemzetközi Bíróság jogi döntéseinek megalapozottságát. A Statútum 119. cikke kimondja, ”a Bíróság igazságszolgáltatási feladatait érintő bármely vitát a Bíróság határozataival összhangban kell rendezni” – áll a hágai Büntetőbíróság HVG-hez eljuttatott közleményében.

Hasonló vitás helyzetek merültek fel Olaszország kapcsán, amikor idén januárban a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsa ellenére az őrizetbe vételt követően letartóztatás helyett hazaszállították Ndzsím Oszama al-Maszrit líbiai tábornokot Tripoliba. A tábornokot emberiesség elleni bűncselekményekkel, és azzal gyanúsítják, hogy támogatja a mediterrán térségben zajló emberkereskedelmet, illetve az itt áthaladó menekültek elleni erőszakcselekményeket. Olaszország nem csak azt mulasztotta el, hogy átadja a körözött személyt Hágának, hanem azt is, hogy lefoglalja az al-Maszrit tulajdonában lévő terhelő bizonyítékokat. Az olasz kormány illetve igazságszolgáltatás döntése mögött az van a kritikusok szerint, hogy Olaszország „kiszervezi” a határvédelmet Líbiának, szemet huny a 2011-ben, a Nemzetközi Büntetőbíróság által elindított ügyek fölött, cserébe Tripoli csökkenti az Olaszország felé menekülők számát – akár illegális eszközökkel is.

Az Ukrajnában elkövetett háborús bűncselekmények felderítése kapcsán nagyobb az összhang, a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze, Karim Khan csatlakozott ahhoz a vizsgálóbizottsághoz, amelynek litván, lengyel és ukrán szakértők is a tagjai. Litvánia volt az első állam, amelyik csatlakozott a Nemzetközi Büntetőbíróság által az Ukrajnában elkövetett háborús bűnök ügyében indított eljáráshoz, a litván kormány pedig 200 ezer euróval támogatta a testület munkáját, és további pénzügyi segítséget helyezett kilátásba a nyomozás hatékonyabbá tételéért. A korábbi litván igazságügyi miniszter, Ewelina Dobrowolska arra hívta fel a figyelmet: nem elég humanitárius segítséget nyújtani Ukrajnának, a háború áldozatainak érezniük kell, hogy az őket ért jogsértések ügyében is érvényt szereznek az igazságszolgáltatásnak. A tárcavezető hozzátette: „Litvánia jól ismeri, és saját tapasztalatból tudja, hogy milyen módszereket alkalmaznak az orosz szolgálatok. Tudjuk, hogy Oroszország büntetőeljárást szándékozik indítani a Nemzetközi Büntetőbíróság bírái és munkatársai ellen, akik az ukrajnai bűncselekményeket vizsgálják. Arról is tudomást szereztünk a múlt év végén, hogy a bíróság kibertámadás célpontja volt, amelynek célja e bíróság lejáratása volt, különösen az ukrajnai helyzettel kapcsolatos nyomozása miatt. A Bíróság nyomozásainak és ügyeinek sikere abszolút mértékben függ a bizonyítékok integritásától és a tanúk adatainak védelmétől.”

Indrė Isokaitė-Valužė a vilniusi egyetem jogi fakultásának oktatója úgy nyilatkozott: az olyan ügyekben, mint a népirtás azért nehezített az eljárás, mert bizonyítani kell a népirtásra irányuló kifejezett szándékot – és mert a gyanúsítottaknak személyesen meg kell jelenniük az ellenük folyó eljárás során. Ezek a feltételek csak akkor teljesülnek, ha a Nemzetközi Büntetőbíróság eljárásában részt vevő felek mindegyike maradéktalanul együttműködik.

A litván külügyminisztérium többször is jegyzékben jelezte: elítéli az Orosz Föderációt az Ukrajna területén elkövetett háborús bűncselekményekért, és hangsúlyozták kiemelten fontosnak tartják a bűncselekmények súlyának megfelelő kártalanítást. Izraellel kapcsolatban a litván külügyminiszter leszögezte: „A litván hatóságok a jogállamiság ügyének tekintik az Izrael elleni eljárást, nem kérdőjelezik meg a Nemzetközi Büntetőbíróság döntéseit és végrehajtják azokat”. Azt is közölték a hatóságok, ha Netanjáhú Litvániába látogatna, a „protokollnak és a jogszabályoknak” megfelelően letartóztatnák. Hasonló álláspontot képvisel az litván elnöki hivatal is, ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a 2023. október 7-i terrortámadás kitervelői és elkövetői ellen kivétel nélkül eljárást kell indítani..

Hasonlóan elkötelezettnek tűnnek a lengyel hatóságok is a Nemzetközi Büntetőbírósággal való együttműködés területén, ha, Ukrajnáról van szó, Izrael esetében azonban árnyaltabb álláspontot képviselnek. Az Auschwitz felszabadításának nyolcvanadik évfordulójára szervezett megemlékezéssel kapcsolatban Donald Tusk lengyel miniszterelnök jelezte, hogy bár kötelességük lenne letartóztatni izraeli kollégáját, ebben az esetben kivételt tesznek. Azért teszik lehetővé az izraeli miniszterelnök szabad be- és kiutazását Lengyelországba, hangsúlyozta Donald Tusk, mert Lengyelország a politikus zavartalan részvételét a holokauszt milliónyi áldozatát gyászoló zsidó nép iránti tiszteletadás gesztusának tekinti, Benjamin Netanjahu végül is nem vett részt az auschwitzi megemlékezéseken.

Ez a cikk a PULSE projekt keretében készült. Elkészítéséhez hozzájárult Lola Garcia-Ajofrín (El Confidencial), Justé Ancevičiūtė (Delfi), Folk György (Eurológus), Kim Son Hoang (Der Standard), Michal Kokot (Gazeta Wiborcza), Francesca Barca (Voxeurope)