Magyar kincset őriznek Szlovákiában elzárva

Éheztették, kínozták, megalázták - a kommunista rendszer politikai foglyaként 1957. március 8-án a börtönben halt meg az egykori Csehszlovákiában élő magyarok demokratikusan megválasztott vezetője, Esterházy János. A kommunista hatóságok tömegsírba szórták hamvait, és nem voltak hajlandók átadni szerény személyes tárgyait gyászoló családjának. Egyetlen tárgyat kivéve.

Halála után a mírovi börtönben (amely ma Csehország területén található) a börtönhatóságok beleegyeztek, hogy Esterházy János rózsafüzérét átadják feleségének, Serényi Líviának. A nyálával cigarettapapírból, kenyérmorzsából és vászonszálakból koszorúvá sodort rózsafüzér volt az egyetlen vigasza a börtön borzalmai között. A magyar politikusnak a börtönlakók körében nagyra becsült lelki vezetővé válását jól dokumentálták, egykori rabtársai később nyíltan beszéltek arról a vigaszról és keresztény közösségről, amelyet a „7832-es rabtól” kaptak. Esterházy egyik kortársa azt írta, hogy „régebben Jánosért imádkoztunk, de most azon gondolkodunk, hogy nem kellene-e inkább hozzá imádkoznunk”.

Felesége halála után a törékeny papír rózsafüzér Esterházy lányára, Alice Esterházy-Malfattira szállt, aki ma is Olaszországban él. A magyar politikus személyes tárgyait később Paulisz Boldizsárnak, a szlovákiai Esterházy János Zarándokközpont alapítójának adományozta. Ott feküdt évekig egy vitrinben, egészen 2024-ig, a múzeumba érkezésünkig.

A kis papírkoszorú meglehetősen rossz állapotban volt, három darabra tört, és támasz nélkül feküdt a szekrény fa alapzatán. Mivel a tárgy nemcsak a szlovákiai magyar kisebbség, hanem minden magyar számára nemzeti jelentőségű, döntés született a rózsakoszorú restaurálásáról és a hosszú távú megőrzéséhez szükséges biztonságos környezet megteremtéséről. - írja a Hungarytoday.

Felvették a kapcsolatot Magyarország egyik legjobb papírrestauráló műhelyével, amely a nemzet legértékesebb dokumentumait és papírtárgyait kezeli. A műhely és vezetője - feltehetően őszinte szerénységből - megkérte őket, hogy ne legyenek megnevezve, de azonnal beleegyeztek a tárgy átvételébe. Felajánlották, hogy ingyen restaurálják és megőrzik a tárgyat, valamint egy szerény keretet is készítenek, amelyben a rózsafüzér helyet kaphat: az ajánlatot nagyon hálásan elfogadták.

A felújítás március elején fejeződött be, éppen időben az Esterházy János-díj átadására. A díjat szervező Rákóczi Szövetség szívesen hozzájárult ahhoz, hogy az ereklye a Parlamentben, közvetlenül a házelnöki pulpitus alatt legyen kiállítva. Ott feküdt a díjátadó ünnepség alatt, amikor Dominik Duka bíboros, volt prágai érsek átvette a rangos Esterházy János-díjat. Mivel a magyar politikus a mai Csehország területén lévő börtönben halt meg, és így a magyar, cseh és szlovák politikai foglyok közös szenvedésének szimbóluma, illett, hogy egy olyan napon adják át, amikor egy cseh bíborost ismertek el a magyarok és csehek közötti hidakat építő munkájáért.

A hivatalos díjátadó ünnepség után megkérték Duka bíborost, hogy áldja meg a rózsafüzért, aki ebbe habozás nélkül beleegyezett. Az ereklyét Molnár Imre, Esterházy János életének és munkásságának legnagyobb szakértője tartotta. A szertartás után a rózsafüzért visszaadtuk az Esterházy Zarándokközpont képviselőjének, aki ezután a múzeumban lévő vitrin helyett a jövőben a közeli kápolnában kívánta elhelyezni a rózsafüzért.

Esterházy János emléke a mai napig velünk él, időről időre emlékeznek rá, például ebben a videóban is. A rózsafüzérről készült képeket pedig ITT tudod megtekinteni.