Puzsér Róbertet egy anarcho-feminista vágta állon egy zászlórúddal a tüntetésen

Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő kedden 17 órára, „Nincs hova hátrálni” felütéssel szervezett demonstrációt az Erzsébet hídra. A rendőrség már négy óra előtt lezárta a hídra vezető utat, 15 órától 24 óráig nem lehet közlekedni a Hegyalja út és az Astoria között, az Erzsébet híd – Szabad sajtó út – Kossuth Lajos utca útvonalon.

A tüntetésen részt vett Puzsér Róbert publicista is, akit a Magyar Hang információi szerint állon döfték egy anarcho-feminista zászlóval. 

Az elkövetőt bevitték, őt pedig a Gyorskocsi utcába szállították tanúvallomást tenni. Elmondása szerint a sérülése nem súlyos, arra azonban nem számított, hogy egy anarcho-feminista zászlóval fogják állon találni.

A kérdésre, hogy direkt történt-e a támadás, a publicista elmondta, hogy direkt, és kifejezetten a személyének szólt. A támadó motivációját nem érti, ugyanis nem volt se kiabálás, se összeszólalkozás. „Egyszerűen csak meglátott, nekem szegezte, és állon döfött vele” – mondta, majd hozzátette, hogy rendkívül bizarrnak tartja az egészet.

Az anarcho-feminizmus

Az anarcho-feminizmus egy politikai filozófia, amely az anarchizmus és a feminizmus elveit egyesíti. Ez az irányzat azt vallja, hogy a patriarchátus és a hierarchikus állami hatalom egymással összefüggő elnyomó rendszerek, és mindkettőt fel kell számolni a teljes emberi felszabadulás érdekében.

Az anarcho-feminizmus fő jellemzői:

1. Elutasítja mind az állami hatalmat, mind a patriarchális társadalmi struktúrákat
2. Hangsúlyozza, hogy a nők felszabadítása nem valósulhat meg pusztán jogi reformokkal, hanem alapvető társadalmi átalakulást igényel
3. Támogatja az önszerveződést, a kölcsönös segítségnyújtást és a hierarchiamentes együttműködési formákat
4. Kritizálja a főáramú feminizmust, amiért az gyakran csak a fennálló rendszeren belüli egyenlőségre törekszik, anélkül hogy magát a rendszert megkérdőjelezné

Történetileg az anarcho-feminizmus olyan alakokhoz köthető, mint Emma Goldman, Voltairine de Cleyre és Lucy Parsons a 19. század végén és a 20. század elején. Az 1970-es években újjáéledt a mozgalom, és azóta is része a feminista és anarchista diskurzusnak.

A tüntetés eseményeiről az Index is tudósít, amit ide kattintva lehet követni.